A jazzvokál háború utáni fősodrát a nagyszerű adottságokkal rendelkező, már a bebop által is befolyásolt énekesek, kiváltképp énekesnők képviseltek. Ebben a vonulatban fontos szerepe volt Carmen McRae-nek.
A jazz évszázada című kötet e-book formátumban megvásárolható a következő webáruházakban:
A costa-ricai anya és jamaikai apa Harlemben született lánya Billie Holiday rajongója volt, akivel barátságba is került, hatott is rá, de nem vált utánzóinak egyikévé annak ellenére sem, hogy a dalszövegek kezelésében képes volt hasonló érzelmi mélységekbe hatolni, ritmikai rafinériája is hasonló volt, de jóval erősebb hangja feledtette, hogy bármilyen hasonlóságot keressenek vele. Carmen McRae igazi jazzérzéssel énekelt, zenét is szerzett, táncolt, zongorázott többek között a legendás Minton’s Playhouse-ban, ahol megismerkedett Dizzy Gillespie-vel és a dobossal, Kenny Clarke-kal, aki később a férje lett. Később énekelt Benny Carter, Count Basie és az ifjabbik Ellington, Mercer Ellington zenekarával is.
Iskolázott volt mind a szving, mind pedig a bop stílusban. Az 50-es évektől kezdett önálló szólókkal fellépni, olyan kiváló zongoristákkal, mint Ray Bryant, Norman Simmons vagy Duke Pearson. Elmondhatjuk, hogy valahol félúton állt Ella Fitzgerald és Sarah Vaughan között. Jazzesebben énekelt Ellánál, de visszafogottabb volt, mint Sarah. Zenei termékenységét több mint 60 album és 7 Grammy-díj mutatja. Sallangmentes, mégis kifejező stílusának köszönhetően számos fiatal énekesnő választotta mintájául.
Nehéz szavakba önteni, hogy mi adta előadásmódjának azt az érzelmi töltetet, amellyel rendre lenyűgözte a közönségét. A kritikus Ralph J. Gleason frappánsan írta le, milyen hatással volt Carmen McRae a Monterey Jazzfesztivál közönségére, amikor a Sunny Gets Blue című slágert énekelte: „Több mint nyolcezer ember szorongott a Monterey Jazzfesztivál szabadtéri arénájában. Valósággal megdermedtek, de inkább azt mondanám, elolvadtak, mert az érzelem, amit (Carmen McRae) ebbe a dalba öntött, a jég egyenes ellensége. Amikor megmozdult a keze, az emberek úgy mozgatták a testüket, mintha valami láthatatlan selyemszál vagy egyszerűen az a varázsos hang kötötte volna őket a kezéhez és a szívéhez. Amikor befejezte a dalt, egy pillanatra teljes, tökéletes csend támadt, még csak meg sem mozdult senki. És csak utána tört ki a taps.”
Az 1994-ben, 74 éves korában elhunyt Carmen McRae szakmai alázata, az a tisztelet, amelyet pálya- és vetélytársai iránt tanúsított, jóformán páratlan volt a szakmában.
