Idén ünnepeljük Lukács Pál brácsaművész születésének 100. évfordulóját. A centenáriumi megemlékezés egyik kiemelt eseménye a Fészek Művészklub december 20-i koncertje. A helyszínválasztás nem véletlen: Lukács Pál a művészklub egyik oszlopos tagjának számított.
Lukács Pál brácsaművész, hegedű- és énektanár, tanszékvezető, rektorhelyettes 1919-ben született Budapesten. 1934-43-ig a Zeneakadémia hegedű szakán Koncz János és Waldbauer Imre, ének tanszakán Walter Margit és Molnár Imre tanítványaként végezte tanulmányait. 1946-tól a Zeneakadémia tanára, kezdetben éneket tanított, majd 1947-től a brácsa főtanszak vezetője lett. 1948-ban elnyerte a Genfi Nemzetközi Brácsaverseny II. díját. 1972-től rektorhelyettes, 1975-től ének tanszékvezető. Már 1936-tól játszott az Operaház zenekarában, aminek 1947-1976-ig szólóbrácsása lett.
Már-már boszorkányos az, amit ő alig egy arasznyi vonóhosszúságon véghez tud vinni: olyan bonyolult figurációkat, amelyekről azt hinné az ember, hogy nagy erőfeszítés nélkül nem végbevihető. S íme, leheletszerűen suhannak bele ezek is a levegőbe. Úgy hegedül, mint amikor a gyermek karikázik, azzal a kedvvel, könnyűséggel és mulatsággal. A német ezt úgy nevezi: Spielfreudigkeit” – írta egy hangversenyéről Füst Milán.
Új magyar brácsaművek írására ösztönözte kortársait, külföldi és magyar zeneszerzők komponáltak számára. Fekvésváltó gyakorlatok mélyhegedűre, felső fokon című munkája 1960-ban jelent meg. Hat egyéni hanglemezfelvétel őrzi játékát. Munkásságát Érdemes- és Kiváló művész díjjal, 1965-ben Kossuth-díjjal jutalmazták.
A koncerten felcsendülnek Claude Debussy: La Plus qui lente című darabja, valamint Johannes Brahms művei (2 Gesänge; op 91.) és César Franck : A-dúr szonátája. A hangversenyen közreműködik Bárdos Hanna (ének), Lukács Péter (brácsa) és Dani Imre (zongora).
