Papageno Radio
Blogok Senki többet? Mennyit ér 20.000 ausztrál dollár – a műtárgypiacon?

Mennyit ér 20.000 ausztrál dollár – a műtárgypiacon?

A február óta megjelenő Senki többet? blog bejegyzéseiben sokszor találkozhattak már olyan esetekkel, amelyek olvastán alighanem többen is csóválták a fejüket, hogy ugyan miféle különös, sokszor furcsa, néha akár egészen érthetetlen, vagy akár még elképzelhetetlen történetek is esnek meg a műkereskedelem világában. Most, a szilveszteri nagy vigasságok idején egy még ezek között is kirívó árverési történettel zárjuk az évet.

Az Australia Council for the Arts nevű szervezet alapvetően művészeti projektek támogatására jött létre a déli félteke kontinensnyi országában. A szervezetnek van egy Visual Arts and Craft szekciója, és ezen belül is egy New Works (Új munkák) elnevezésű programja, amely kifejezetten új képző- és iparművészeti alkotások létrehozásának a segítésére szakosodott. Ide fordult 2011-ben támogatásért az 1970-ben Mauritiuson született, de Sydney-ben élő Denis Beaubois konceptuális művész, mondván, egy tervezett projektjéhez 20.000 ausztrál dollárra lenne szüksége. Nyilván kellően meggyőző tervet adott be a döntnökök elé, mert megkapta a kért összeget.

Amikor Beaubois felvette a pénzt, a két, egyenként száz darab ausztráliai százdollárosból álló pénzköteget úgy, ahogyan volt, címmel látta el, és az ily módon általa „megalkotott” Currency (Valuta) című művet azon nyomban be is adta a Melbourne-i Deutscher and Hackett árverezőház művészeti árverésére.

A cég komolyan vette a „műtárgyat”, vagyis ahogyan azt kell, az aukció előtt annak rendje és módja szerint felbecsülték annak alsó és felső becsértékét, így a katalógusba szabályszerűen az került be, hogy Denis Beaubois: Currency (2011), kétszáz darab ausztrál százdolláros, becsérték: 15.000–25.000 ausztrál dollár.

A művész és műve – forrás: denisbeaubois.com

Az árverésre 2011. augusztus 31-én került sor. A tételhez érve az árverés vezetője az aukciók bevett szokása szerint valamivel az alsó becsérték alatt nyitotta a liciteket, hogy kedvet csináljon a reménybeli vásárlóknak a versenybe történő beszállásra. Így aztán volt is érdeklődés a 20.000 ausztrál dollárra, vagyis elindult a szokásos, licitlépcsőnként emelkedő összegeket bemondó versengés a tételért. Végül aztán a 17.500 ausztrál dolláros ajánlat után több már nem érkezett, vagyis az árverésvezető ezen az áron leütötte a tételt.

Mármost ez tehát azt jelenti, hogy a művész (illetve egészen pontosan az Australia Council for the Arts, akik a pénzt adták az „alkotáshoz”) veszített az üzleten, hiszen a licitet megnyert vevőnek átadott valóságos 20.000 ausztrál dollárért cserébe mindössze 17.500-at kaptak (illetve végül kézhez még ennyit sem, amennyiben a ház, ahogyan ez a legtöbb árverező cégnél így van, a beadótól is levonja az üzlet közvetítői díját).

Ide kapcsolódik:
Van-e aukciós élet a Sotheby’s és a Christie’s bűvkörén kívül?

Ugyanakkor a Currency vevője sem járt különösebben jól, hiszen neki az aukciósház 22 százalékos jutalékával megemelve végül is 21.350 ausztrál dollárt kellett kifizetnie a kétszáz darab százdolláros bankóért. Az egyetlen tehát, aki valamit is nyert a bolton, az az aukciósház, hiszen ők 3850 ausztrál dollárt zsebeltek be a tranzakció lebonyolításáért (ami természetesen nekik is költségekkel járt, vagyis az ő tiszta bevételük is ennél nyilván kevesebb volt).

Mi a művészet? Mi a művészet értéke? Mitől értékes egy „értékes” műalkotás? Mi az összefüggés a művészi érték és a piaci érték között? Ki nyer és ki veszít a műtárgypiacon?

Gyakran felmerülő – ha úgy tetszik művészet-, illetve műkereskedelem-filozófiai – kérdések ezek sokakban a legkülönfélébb műalkotások adásvétele kapcsán. Nos, Denis Beaubois ezzel a különös „művészi akciójával” alighanem igencsak egzakt válaszokat adott ezekre a kérdésekre. És ahogyan Örkény István írja az egyik egypercese végén: „Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára”.

Ezekkel a „nagy igazságokkal” forduljunk rá mi is az újesztendőre, benne terveink szerint majd további hasonlóan érdekes, különleges, hihetetlen műkereskedelmi történésekről szóló Senki többet? blogbejegyzésekkel.

Addig meg BÚÉK minden kedves Olvasónak!

Promóció

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

A feliratkozással elfogadom a Papageno Consulting Kft. adatvédelmi tájékoztatóját!