Papageno Radio
- hirdetés -
Címlap Németh Mónika elsőként kapta meg az „Operaház Énekkarának Kamaraművésze” elismerést

Németh Mónika elsőként kapta meg az „Operaház Énekkarának Kamaraművésze” elismerést

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Németh Mónika címzetes magánénekesnő, az Opera énekkarának művésze nagyon meglepődött, amikor megkapta a „Magyar Állami Operaház Énekkarának Kamaraművésze” elismerést, hiszen kollégáival egy csapatban dolgoznak egy-egy produkcióért.

A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.

– Az Opera először adta át a Balett- és Énekkari Kamaraművész kitüntetést. Mit érzett, amikor a Csillagóra gálaesten az énekkarból a színpad közepére szólították?

– Teljesen megdöbbentem, nem is tudtam, hogy mi történik velem! Aznap este nem léptem volna fel, de Csiki Gábor karigazgató úr hívott, hogy vegyek részt ezen az eseményen. Így elmentem, felöltöztem, a fodrász kolléga elkészítette a frizurámat és beálltam az énekkarba, mint máskor. Egyáltalán nem gondoltam arra, hogy valami történni fog. Óriási megtiszteltetés, hogy a karigazgató úr éppen engem terjesztett fel a díjra, hiszen a kollégáim is mind nagyon keményen dolgoznak, próbáról próbára, előadásról előadásra.

– A hugenottákban a második udvarhölgy szerepében szólót énekel. Ön szerint ez is közrejátszott abban, hogy megkapta ezt a címet?

– Talán így van, de azt gondolom, hogy az elismerés inkább annak a tizenhat évnek szól, amit eddig az Opera Énekkarában eltöltöttem. Ugyanakkor sok munkatársam van, aki szintén megérdemelné ezt az elismerést.

Igazi csapatmunkát végzünk Csiki Gáborral, és nagyon sok energiát, gyakorlást, odafigyelést kíván részünkről is egy-egy produkció.

– Mikor kezdett el zenével, énekléssel foglalkozni?

– A családomban nem volt zenész, de én már kisiskolás koromban érdeklődtem a muzsika iránt. Hegedülni kezdtem, tíz évig tanultam ezen a hangszeren, és zongoráztam is. Harmadikos koromban kerültem először kórusba, és az általános iskola után a Pécsi Kodály Zoltán Gimnáziumban folytattam a tanulmányaimat, ahol ének szakosként szintén a kórus tagja voltam. A gimnázium utolsó előtti évében Sass Irénhez jártam magánénekórákra, és ekkor nyílt ki számomra a zene világa: dalokat, operaáriákat, operetteket, musicaleket énekeltem, ami a kórusművekhez képest teljesen új és izgalmas feladat volt számomra. Érettségi után a Pécsi Nemzeti Színházban kezdtem el dolgozni, ahol az énekkarban sokat tanultam a színházról, a színpadi éneklésről.

– Két évig tevékenykedett itt, majd felvették a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem énekművész-énekművész tanár szakára. Milyen tapasztalatokat szerzett ekkor Budapesten?

– Hatalmas tudásanyagot kaptam zeneirodalomból, éneklésből, beleláthattam a leendő pályám nehézségeibe és szépségeibe. Klézli János, majd Sólyom-Nagy Sándor volt a mesterem, akinél a diplomámat is szereztem. Jelenlegi életem meghatározó egyénisége Nádor Magda énektanár, aki hatalmas tudástárával segíti a munkámat. Mellettük pedig a családomat és barátaimat kell megemlítenem, a szerető támogatásuk ugyanannyira fontos, mint a tanáraim szakmai, emberi segítsége.

– A diploma megszerzése után visszament Pécsre tanítani. Hogy került az Operába 2002-ben?

– Éneket és dalirodalmat oktattam a Zeneművészeti Intézetben – akkori nevén a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Réder Kati barátnőmmel vágyakozva beszélgettünk arról, hogy milyen jó lenne visszatérni a fővárosba, és bekerülni a dalszínházba. És egyszer csak egy plakátot pillantottunk meg, amin a Magyar Állami Operaház énekkari művészeket keresett, minden szólamba. 2002. február 21-én énekeltem először az Operában, egy komoly, háromnapos felvételi kezdeteként, és május 1-jével kezdhettem dolgozni – egyébként Katival együtt, aki azóta is a kollégám.

– Mi volt az első darab, amiben énekelt?

– Mozart Szöktetés a szerájból című operája volt, és nagyon izgultam! Talán sokan nem is gondolnak bele, de

nemcsak szólót énekelni nehéz, hanem énekkarban is, hiszen nem szabad szólisztikusnak lenni: homogén hangzást kell elérni, amihez elengedhetetlen, hogy oda kell figyelni a másikra is.

Fontos, hogy a hangok kiegészítsék, segítsék egymást.

– Milyen művekben szerepel szívesen?

– Rengeteg kedvencem van, nagyon szeretem Verdit, Puccinit, operák közül a Carment, a Turandotot, a Macbethet, a Don Carlost, a Mefistofelét, és imádom a Requiemet. Hosszan tudnám még sorolni!

– A Kamaraművész elismeréssel egy porcelán hattyút is kapott. Hol tartja?

– A polcomon áll az oklevéllel együtt. Amikor ránézek, a mai napig rácsodálkozom, és büszkeséggel tölt el, hogy az én otthonomban lehet ez a gyönyörűség.

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X