December 8-án a Chicagohoz közeli Oak Parkban működő Toomey & Co. Auctioneers árverezőház csaknem hatszáz tételes kínálatának egyike a bolgár, illetve francia származású nemzetközi alkotópáros, Christo és Jeanne-Claude egy grafikája. A világ alighanem legismertebb „csomagoló-művészei” elsősorban hatalmas méretű, de minden esetben ideiglenes land art-produkcióikról és tér-installációikról híresek, ám az ezekhez készült terveik, rajzaik, vázlataik, illetve fotóik rendszeres szereplői a nemzetközi árveréseknek.
- hirdetés -
Az 1935-ben Gabrovóban született Hriszto Javasev az ötvenes évek végén érkezett Párizsba, ahol nagyon hamar két dolog történt vele: bekapcsolódott a nemzetközi művészeti életbe, és megismerkedett a vele nemcsak egy évben, de ugyanazon a napon Marokkóban, egy francia családban született Jeanne-Claude Denat de Guillebonnal, akivel ettől kezdve a nő 2009-es haláláig minden munkájukat közösen készítették. Ezek közül messze a legismertebbek azok a „csomagolások”, amelyek során közismert épületeket (például 1984-ben negyvenezer négyzetméternyi textillel a párizsi Point Neuf-hidat, vagy 1995-ben kereken százezer négyzetméter műanyagfóliával a berlini Reichstagot) borítottak be úgy különböző anyagokkal, hogy azok eredeti formája azonban felismerhető maradjon.
Christo és Jeanne-Claude: Becsomagolt Pont Neuf – forrás: Sotheby’s
Máskor szigetek köré vontak a vízen lebegő műanyag-„gyűrűt”, hatalmas völgyet „zártak le” kifeszített fólia-függönnyel, folyó fölé húztak ki kilométereken át textil-„tetőt”, vagy éppen fákat csomagoltak be áttetsző fóliákkal egy városi parkban.
Christo és Jeanne-Claude: Becsomagolt Reichstag – forrás: Christie’s
1969 őszén John Kaldor ausztrál műgyűjtő meghívására az ausztráliai Sydneytől tizennégy mérföldre dél-keletre lévő Little Bay nevű sziklás tengerpart egy nagyjából 2,4 kilométer hosszú, 26 méter magas darabját vették „munkába”, ahol a partnak egy 46 és 244 méter közötti szélességű sávját borították be csaknem kilencvenháromezer négyzetméternyi, eredetileg mezőgazdasági célokra használt szintetikus szövettel, amelynek a talajhoz történő rögzítésére több mint ötvenhat kilométer, másfél centiméter vastagságú műanyagkötelet és huszonötezer darab kötélrögzítő kapcsot használtak fel. A projektet a vezetésükkel négy hét alatt tizenöt hivatásos hegymászó és száznál is több segítő munkás hozta létre egy nyugalmazott hadmérnök irányítása alatt, több ausztrál művész és további önkéntesek közreműködésével. Az egész műveletet az utolsó centig – akárcsak minden más munkájuk esetében is – Christo és Jeanne-Claude maga finanszírozta, elsősorban a projektről készített tervek, méretarányos modellek, rajzok, fotók, illetve az ezekből létrehozott kollázs-művek, valamit nyomatok értékesítésével.
A művészpáros soha egyetlen munkájához sem kért, és nem is kapott akár állami, akár bármilyen szponzor-támogatást.
A part tíz héten át volt „becsomagolva” (és úgy a látogatószámot, mint a kritikákat tekintve is hatalmas sikert aratott), majd minden felhasznált anyagot lebontottak és újrahasznosítottak, a területet pedig eredeti állapotába állították vissza. Aki azonban szeretné egy eredeti Christo-alkotáson az otthonában ma is látni, hogy hogyan is nézett ki a Little Bay azon a pár héten keresztül, az most a hétvégi amerikai árverésen megveheti az egyik erről készült látvány-rajzot, amelyet az aukciós ház előzetesen 60.000–80.000 dollárra (17,9–23,9 millió forint) becsül.
Christo és Jeanne-Claude: Becsomagolt tengerpart – forrás: Toomey & Co.
Márpedig ez nem is tűnik olyan soknak ahhoz képest, hogy a művészpárosnak mind a két világ-vezető árverezőháznál, a Christie’snél és a Sotheby’snél is bőven találhatunk 100.000 dollár/font/euró felett elkelt munkáját; az előbbinél a legmagasabb kifizetett összeg egy Christo–Jeanne-Claude-műért 481.500 euró volt (2014. december, Párizs), egy a becsomagolt Reichstagot ábrázoló rajz pedig 150.500 fontért (2007. október, London) kelt el; utóbbinál a legdrágább tétel 514.000 dollárt ért (2015. november, New York), egy, a becsomagolt párizsi Pont Neufföt ábrázoló munka pedig 255.000 euróért került új tulajdonosához (2015. június, Párizs). Néhány éve a budapesti Art Market egyik standján is árultak egy másik Christo–Jeanne-Claude-projekthez kapcsolódó munkát, azt akkor egy ismert magyar műgyűjtő vásárolta meg.
