„A folyosói szakmai találkozásokat felváltotta a virtuális tér.” Ehhez hasonló, ütős gondolatokat fogalmaztak meg a StageHive videósorozatának alanyai az előadó-művészeti szcéna és a közösségi médiumok kapcsolatáról szóló kisfilmekben. Mindenki jelen van valamilyen felületen, de a szakmai kapcsolatteremtés érdekében is lehet sokkal tudatosabban használni a platformokat.
Tizenegy alkotót és háttérembert kérdezett meg a StageHive arról, karrierjük alakításában hatékony eszköznek gondolják-e a közösségi oldalakat. A Papageno blogjában publikált videósorozat alapján kiderül: van, aki úgy véli: a színházi folyosókon való szakmai találkozásokat felváltotta a virtuális kapcsolatteremtés lehetősége, és persze olyan is akad, aki nem látja ennek érdemi hasznát egy olyan művészeti területen, amely alapvetően a személyes jelenlétet igényli.
Az interjúalanyok közt találjuk Molnár Piroskát, a Nemzet Színészét, Balázs János Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművészt, Náray Erika színművészt, Balassa Krisztián karmestert, Szentpáli Roland nemzetközileg elismert tubaművészt és zeneszerzőt, Tóth Kázmért, a díszletgyártó Scabello Bt. ügyvezetőjét, Balog Józsefet, a szegedi THEALTER fesztivál művészeti vezetőjét, Ódor Kristóf színművészt, Miranda Liu hegedűművészt, a Concerto Budapest Szimfonikus Zenekar koncertmesterét, Ditzmann Tamás hangmérnököt és Markó-Valentyik Anna Junior Prima díjas bábművészt.
Balázs János kiemelte: a klasszikus zenei világgal ugyan hangulatban kontrasztosnak érezhetjük a virtuális miliőt, ma már sokkal több koncertfelkérése származik abból, hogy látják őt és portfólióját a menedzserek ezeken a felületeken. Markó-Valentyik Anna környezettudatos blogjának és az e köré szerveződő közösségnek is tulajdonítja számos megkeresését, mely már színművész minőségében érte. Náray Erika is fontosnak tartja a folyamatos jelenlétet, hiszen attól, hogy egy sikeres produkcióban szerepel az ember, nem egyértelműen garantált, hogy a többi előadására is tömegek lesznek majd kíváncsiak.
Balassa Krisztián és Miranda Liu is beszámolt külföldi tapasztalatokról – éppúgy mint Balázs János –, és mindketten azon az állásponton voltak, hogy
a StageHive-hoz hasonló platformok nemzetközi szinten már bejáratott, hasznos felületek, szívesen használják őket a szakmabeliek.
Igaz ez abban az esetben is, ha munkalehetőségekről beszélünk, és akkor is, ha a crowdfunding a téma. Az alternatív finanszírozási módszer, mely során a közönség „dobja össze” egy-egy produkció bizonyos költségeit, ajándékokért cserébe, Magyarországon még kevésbé bejáratott, ám a társulatok lassan kezdik felfedezni a hasznosságát.
A hazai előadó-művészeti szcéna tehát úgy véli, megkerülhetetlenek a közösségi platformok, tudatosan gondolkodnak róla, a videósorozat tanulsága szerint azonban bőven van még hova fejlődni, számos kiaknázható lehetőség rejlik számukra is a virtuális térben.
