Papageno Radio

- hirdetés -

- hirdetés -

- hirdetés -

- hirdetés -

Címlap „A zene hatalma” - Fiatal tehetségekkel adott koncertet a Liszt Ferenc Kamarazenekar

„A zene hatalma” – Fiatal tehetségekkel adott koncertet a Liszt Ferenc Kamarazenekar

2020. február 9-én idén is megtartották A tehetség napja rendezvényt a Zeneakadémián. A művészeti alkotás születése mindig izgalmas téma, főleg olyan „külső betolakodónak”, mint én vagyok. Jó belepillantani ilyen helyzetekbe, mintha magam is részese lennék az alkotói folyamatnak.

- hirdetés -

Az pedig különleges lehetőség, hogy találkozhatunk a fiatalabb, szárnypróbálgató generációkkal is, akik még keresik, meddig és milyen úton juthatnak el. Ezen a vasárnapi napon az érdeklődő eljuthatott órákra, kurzusokra, nézhetett magánórát, de találkozhatott a doktorandusz növendékekkel is, akik a jövőben fogják szétfeszíteni a zenetudomány kereteit. Persze, engem legjobban a Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertje érdekelt, leginkább azért, mert kiváló lehetőséget nyújtott a diákoknak, hogy együtt zenélhessenek professzionális zenészekkel, az ország legjobb kamaramuzsikusaival.

Ide kapcsolódik:
Várdai István lesz a Liszt Ferenc Kamarazenekar művészeti vezetője

A koncert délelőtt 11-kor kezdődött, ami, bár nem egy átlagos kezdési időpont, a ráhangolódásra kiváló alkalom. Hiszen kint sütött a nap, családok sétálgattak a körúton, így könnyen kedvet kaptam én is egy laza, késő téli örömzenéhez a „Zakadémián”.

A koncert a Solti Teremben kapott helyet, amelynek hangulata a kinti, mondhatni „dúrra” hangolt időjárás után sötétebb volt, mint egy romantikus andante-tétel. Egy kissé barátságosabb miliő talán jobban illett volna az alkalomhoz, főleg annak tudatában, hogy igazi „lélekemelő” darabok szerepeltek az étlapon.

A tehetség napja – fotó: Erdős Dénes / Zeneakadémia

Kezdésnek ott volt mindjárt Telemann, aki amolyan tűzijátékbarokk-zenével robbant be. Szinte szó szerint, mert ugyan érezhetőek voltak az elszabadult energiák, de a kis teremnek (és a hangos rézfúvósoknak) köszönhetően a hangerő már-már az élvezhetőség határát súrolta.

Némiképp lájtos, de pörgős rockkoncertté alakult a hangverseny, de nem volt ezzel semmi baj.

Az első pillanatokban érdemes rögtön az arcokat figyelni. Tfirst Péter koncertmester bátorítóan fogadta az ifjú titánokat, a hangulat jó volt, kényszeredettség pedig még nyomokban sem tapasztalható. Olyan az egész, mint egy laza, barátokkal teli összejövetel, ahol mindenkit szeretettel látnak. Azért el lehetett csípni egy-két megilletődött pillantást a szólisták tekintetében, de a légkör csakhamar feledtetni tudta velük a mélyen megbúvó lámpalázat.

Bach két hegedűre írott concertójának előadása közben aztán rám talált a várt nyugalmi állapot, a rézfúvók harsány uralkodása után a vonósok csendes beszélgetése alatt hátra lehetett dőlni a székben. De épp ezért ismét eszembe jutott, hogy nyitottabb, fényesebb teremben jobb, teljesebb hatást tudott volna teremteni a koncert. Annál is inkább, mert ez a zene előhívja az emberből a szemlélődés igényét. Valószínűleg épp úgy, ahogyan elődeink is érezték, amikor először hallották ezeket a műveket.

Az utolsó darab, Mozart hárfára és fuvolára írt versenyműve az egyik kedvencem. Mozart az emberi lélek bugyrainak tökéletes ábrázolója marad, ezért számomra teljesebben hatnak azok a művei, ahol szólóhangszer kap kitüntetett szerepet.

Ide kapcsolódik:
Létezik olyan, hogy egy műnek lelke van?

Ebben a versenyműben a fuvola és a hárfa hangjának tökéletes egybefonódása, egymással való játéka a szépség olyan szintű megtestesítése, amelyhez kevés fogható van a zeneirodalomban.

Épp ezért az inspiratív környezet, a partnerek és a zenekar közötti élő kapcsolat többet jelenthet együtt, mint a puszta hangszeres tudás.

A most előadott második és harmadik tételnek sikerült megkoronáznia a bő egyórás koncertet. Az előadók által képviselt egység megbonthatatlan volt, nem volt sem szólista, sem kísérő zenekar külön, csak a zene hatalma. Azt gondolom, hogy ez az a természetesség, amit az ember a klasszikus műfajokban leginkább keres. És korántsem biztos, hogy mindezt sztárszólistákkal, méregdrága hangversenytermekben találja meg.

Szólisták:

Rónai Gábor, Mihályfi Márk, Wilmek Zoltán – trombita

Kökény Eszter, Ho Khanh Van Hoang – hegedű

Szabady Ildikó – fuvola, Goda Sára – hárfa

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

- hirdetés -
- hirdetés -
X
X