Szentendre belvárosától 6-7 perces sétával érhetjük el a Dunakanyar körút túlsó oldalán fekvő 18. századi, barokk stílusú Katolikus Kálváriát. Temetőjében nyugszik – családi sírboltban – Stéger Ferenc operaénekes (1824-1916).
Már a város felől közeledve is érdekes és impozáns látvány tárul elénk a Kálváriát kissé ovális alakban körülvevő, fehérre meszelt kerítésfal mögül kimagasló három kőkereszttel. A díszes barokk vasrácsajtajú kapun belépve (a kulcsot a katolikus plébánián lehet elkérni) sokszögű, mellvédes építményt találunk, mely a kápolnát foglalja magában. Kétkarú, félköríves lépcsőn a teraszra juthatunk, ott állnak a kívülről is látott keresztek.
A kerítésfal belső oldalában kialakított tizenöt stációfülkében domborműveken tárulnak elénk a Keresztút állomásai. A fal és a kápolna közötti zöld terület a temető. A fal előtt körben helyezkednek el az egykori városlakók síremlékei. Ne hagyományos sírköveket keressünk: az elhunytak nevét tartalmazó táblákat a kerítésfalba építették be.
Stéger Ferenc nyughelyét is ott jelöli egy fekete márvány sírkő, a sírhalom előtte domborodik. Hogy ebben a sírban pihen az itt született és diadalmas európai pálya után Szentendrére hazatért nagy tenorista, ezt talán még a „bennszülött” szentendreiek közül sem sokan tudják, hiszen teljes neve nincs is a táblára vésve, csak ennyi: Stéger-család sírboltja és Nagy-család 1909.
Stéger Ferenc, bár a pesti Nemzeti Színház mellett bejárta Európa számos színpadát, igazi szentendrei, hiszen Szentendrén született és itt is hunyt el. Szülőházát már meglátogattuk a bloggal. Abban a posztban sok mindent megosztottam életéről, pályájáról, magyar és külföldi sikereiről. Ismertsége, népszerűsége kapcsán talán nem túlzás őt a 19. század „magyar Pavarottija”-ként aposztrofálni.
Ötven éves korában Nemzeti Színházunkból akkor vonult nyugalomba, amikor a magyar operajátszás kezdett erősebben Wagner felé fordulni. Ő, bár Wagner személyesen is kitüntette dicséretével és énekelt is Wagner-szerepeket, mégis otthonosabban érezte magát a belcanto repertoárban. Hangjával is lettek problémái, aktív korának hang-pazarlásai megbosszulták magukat. Így, európai diadalmas vándorévei között pesti periódusokkal megtűzdelt pályája után 1874-ben, mindössze ötven évesen a csendes magánéletbe vonult vissza. Először Szobon vett birtokot, gazdálkodással próbálkozott, de hamar abbahagyta, s szülővárosába költözött.
Itt még jó négy évtized adatott neki, amit szerető feleségével tölthetett. 1910-ben hatvan éves házassági évfordulójukat is megünnepelték!
Stéger több szentendrei lakcíme ismert ebből a négy évtizedből. Alkalomadtán ezekre a helyekre is ellátogatunk, mert nagyon érdekes emlékek maradtak fent időskori szentendrei életmódjáról, amiket érdemesebb lesz e házak kapcsán elmesélni.
De térjünk vissza a családi sírbolthoz. Családtagjai közül itt nyugszik a tenorista 1920-ban elhunyt felesége, a lengyel származású Leona Szymanska. Ő is operaénekes volt, de nem sokáig: nagyon hamar férjhez ment a már akkor sikeres Stégerhez és lemondott a pályáról. Egy leányuk született, Antónia, férjezett nevén Nagy Józsefné. A sírfelirat értelmében ő is itt nyugodhat és talán férje és gyermekei is.
Források:
Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén. Szentendre, 1990
Erkel Ferencz emlékkönyv. Szerk. Fabó Bertalan. Bp. 1910
Szabó Sándor: Stéger Ferenc, az operaénekes. = Studia Comitatensia. Tanulmányok Pest megye múzeumaiból 3. Szentendre, 1975
Katona Gyuláné: Beszélő házak. = Szentendre és Vidéke 1987. augusztus
Nagy Ágostonné visszaemlékezése Stéger Ferencre. = Ferenczy Károly Múzeum Adattára
