1950. március 11-én született Bobby McFerrin, akinek háttere és életpályája jelképezi a fekete amerikai középosztály felemelkedését.
McFerrin nem a déli ültetvényekről vagy az északi gettókból származott. Édesapja operaénekes volt, édesanyja klasszikus szoprán. Bobby hatéves korában kezdett zongorázni, és egyetemi tanulmányait később részben mint zongorista-énekes finanszírozta.
Jon Hendricks fedezte fel a jazzvilág számára, és duettezett is vele, ami nagy lökést adott a fiatal énekes karrierjének. Ezt követően turnézott George Bensonnal, Herbie Hancock VSOP csapatával és Grover Washingtonnal.
Zongoristaként Keith Jarrett inspirálta, akinek szólózongora-koncertjei adták McFerrinnek az ötletet, hogy kíséret nélkül énekeljen, ami bizony meglehetősen ritka a műfajban. 1983-ban lépett erre az útra. Hihetetlenül rugalmas hangja, fejlett harmóniai érzéke és találékonysága, mondhatni, új fejezetet nyitott a jazzvokál történetében.
Túllépett azon, hogy az énekstílusát a fúvósok improvizációi után mintázza, egyszerűen a hangjával imitálta a hangszereket, még a lélegzetvételt is ritmikusan használta, miközben a mellkasán dobolt, hogy ellenritmusokat produkáljon. Nagyszerű példája található ennek a technikának az élőben, minden technikai háttér nélkül felvett Thinkin’ About Your Bodyban.
A nagyközönség 1988-as listasikere, a Don’t Worry, Be Happy című szám hatására figyelt fel rá, amit playbacktechnikával vett fel. Emellett Bobby McFerrin gyakori vendég komolyzenei fesztiválokon is, ahol – beható Bach-tanulmányainak eredményeként – gyakran klasszikus darabokat is énekel, de improvizál is rájuk, mint ahogy azt Bach is tette. Bobby McFerrin mindmáig egyedülállóan sikeres produkciói nem találtak követőkre.