Mirella Freni 1935. február 27-én született Modenában, és ugyanitt hunyt el 2020. február 9-én. Repertoárján főképp Verdi, Puccini, Mozart és Csajkovszkij művei voltak, egyik leghíresebb szerepe Mimi a Bohéméletből.
Mirella Freni első nyilvános fellépésén, tízévesen az iskolában Verdi Traviatájának Sempre libera című, igen nehéz áriáját adta elő. Két évvel később Puccini Pillangókisasszonyának egyik áriájával megnyert egy rádiós operaversenyt. Carmen Micaelájaként debütált szülővárosában, 1955. március 3-án. „Anyai nagymamám neves énekesnő volt. Édesanyámat is sokan biztatták, de valahogy nem volt bátorsága. És akkor jöttem én, az éretlen csitri, aki szemtelenül megvalósította azt, amit ő áhított. Micaela szerepe nemcsak debütálás volt, de életem jelentős mérföldköve is. Lányomnak is ezt a nevet adtam” – olvasható egy 2010-ben vele készült interjúban.
Freni igazi karrierje 1958-ban kezdődött, amikor az énekléshez visszatérve megnyert egy versenyt, s jutalomként Torinóban Puccini Bohéméletében, Mimiként léphetett színpadra.
Mimit egészen az 1990-es évek elejéig énekelte, s szerepelt az opera filmváltozatában is.
Pavarottit mellette láthatta először a közönség a milánói Scalában Rodolfóként, 1965. április 28-án, Franco Zeffirelli rendezésében. Az előadást Herbert von Karajan dirigálta. Pavarotti és Freni ezt követően több operaházban is fellépett Puccini művében, kettősük legendássá vált.
Ő lett Karajan egyik kedvenc operaénekese, 1966-tól rendszeresen szerepelt a Salzburgi Ünnepi Játékokon, a dirigenssel számtalan alkalommal dolgoztak együtt operaszínpadon és filmen. Freni pártfogója ösztönzésére vett repertoárjára súlyosabb szerepeket, így Desdemonát Verdi Otellójában. Karajan a legenda szerint azt mondta: negyven évet várt arra, hogy ilyen Desdemonát halljon.
Freni 1981-ben férjhez ment Nikolaj Gyaurov világhírű bolgár basszushoz, az ő ösztönzésére mélyült el az orosz zeneirodalomban. Először szólóestjei repertoárjára vett fel orosz dalokat, majd a nyolcvanas évek közepétől orosz komponisták, főként Csajkovszkij műveit énekelte, méghozzá oroszul. Férjével Vignolában együtt hozták létre a Centro Universale del Bel Cantót, ahol mesterkurzusokat tartottak. Gyaurov halálát követően, 2004-ben Freni folytatta munkáját, megőrizve a Bel Canto hagyományt, és tanította fiatal énekeseket.
A színpadtól 2005-ben vonult vissza, utoljára 2005. április 11-én a washingtoni nemzeti operában, 70 évesen Csajkovszkij Az orleans-i szűz című operájában – igazi kuriózumként – a tizenéves Jeanne d’Arcot alakította.Hangját számtalan lemezfelvétel őrzi, a kilencvenes évek közepéig több mint ötven teljes operafelvételt készítettek vele.
A degeneratív izombetegségben szenvedő, több szélütésen átesett világsztár, aki a Maria Callas utáni korszak egyik nagy csillaga volt a milánói Scalában, 2020. február 9-én halt meg modenai otthonában, röviddel 85. születésnapja előtt.
(Via Slipped Disc, ujember.hu, index.hu)