Eredics Benjamin Junior Príma díjas zenész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatója, a Söndörgő Együttes tagja az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál kapcsán zeneszerzőként is bemutatkozik – a Magyar Nemzeti Táncegyüttes legújabb előadása, egy most készülő tánc-ballada kapcsán beszélgettünk vele.
A BTF programjaival foglalkozó tematikus blogunkat itt olvashatjátok.
– A Magyar Nemzeti Táncegyüttes április 8-án a Müpában mutatja be legújabb darabját „A hűtlen feleség – Barcsai szeretője” címmel, amelynek te vagy a zeneszerzője. Hogy jött a felkérés?
– Ez a történet kilenc évvel ezelőtt kezdődött, ugyanis akkor ismertem meg a feleségemet, aki a Magyar Nemzeti Táncegyüttes szólótáncosa és énekese. Az együttes vezetői, Zsuráfszky Zoltán és Zs. Vincze Zsuzsa egyben a feleségem szülei is, akik azóta folyamatosan figyelik zenei munkásságomat, legyen az saját alkotói, vagy – a Söndörgő együttes zenészeként –, előadói tevékenységem. Ismervén szakmai igényességüket, merem remélni, hogy a rokoni szál volt a legkevesebb annak eldöntésében, hogy kinek ajánlják fel ezt a lehetőséget.
Nemrég egy októberi családi vacsora alkalmával Zs. Vincze Zsuzsa elmesélte nekem, hogy Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatójának megrendelésére egy nagyszabású darab forgatókönyvén dolgozik. Egy szerelmi tragédiát visznek majd színpadra, a hűtlen feleség balladáját fogalmazzák meg táncban, a teljes Honvéd Férfikar közreműködésével. Elképzeléséről már ekkor olyan pontos képet festett, ami természetesen azonnal beindította az én fantáziámat is. Az első zenei „ötleteléseimnek” és eszmecseréinknek köszönhetően, Zsuráéktól
teljes bizalmat kaptam, és ez adja most a legnagyobb inspirációt számomra.
– Milyen stílusú zenére számíthat a közönség? Csak a népzenéből merítesz, vagy beemelsz más műfajokat is?
– Azt hiszem, az alkalmazott zeneszerzésnek éppen az a lényege, hogy a mű rendezőjének mondanivalóját domborítsa ki zenei eszközökkel. Mivel a Magyar Nemzeti Táncegyüttes produkciójáról van szó, egyértelmű volt, hogy népzenéből indulok ki, amelyben aztán ötvöződik a klasszikus szimfonikus zenekari hangzás a népzenei és világzenei elemekkel.
– Kik vesznek még részt a zenei folyamatokban?
– Akik ismerik a Magyar Nemzeti Táncegyüttest, bizonyára tudják, hogy az eredeti népzenék kulcsfontosságú alapját képezik az előadásaiknak. Ez ebben az esetben is így van. Az autentikus, tiszta népzenei részeket Papp István „Gázsa” szerkeszti, és az általa vezetett zenekar játssza majd élőben. Persze, szeretném, ha bekapcsolódnának a megkomponált részekbe is, hiszen kiváló és nagyon nyitott muzsikusokról beszélünk. A Honvéd Férfikarral mindezidáig kevesebb alkalmam volt találkozni, ugyanakkor januárban részt vehettem egy próbájukon Riederauer Richárd vezetésével, ami egyszerűen lenyűgözött. Nagyon várom már az együttműködést, annál is inkább, mivel a darab zárásaként elhangzó kórusművet is én komponálom, valamint hamarosan megkezdem a stúdiómunkálatokat olyan elsőrangú szimfonikus zenekari zenészekkel, akik rendszeresen közreműködnek hollywoodi szuperprodukciók zenei felvételein.
Egy szó mint száz, sokoldalú és sokrétű ez a munka, óriási feladat, mégis nagyon élvezem, még így is, hogy a legizgalmasabb része, a darab színpadra állítása, a rendezői munkafolyamat és a koreografálás még csak most indul be igazán.
– Az eddigi szakmai életutadból nem következik egyértelműen ez az irány. Mit gondolsz, az ilyen jellegű zeneszerzéshez kell egy tudatos belső indíttatás, vagy csak „magától” jöhet?
– A „festők városában”, Szentendrén nőttem fel, alapítványi rajziskolába is jártam
kisgyermekkoromban, kamaszként rövidfilmeket készítettem. A zeneakadémiai
tanulmányaim során a legkedvesebb emlékeim Földes Imre óráihoz fűződnek, ahol a
zenetörténet mellett külön tantárgy volt a film és zene kapcsolata. Tehát valójában a
tanulmányaimból és az eddigi életemből, tapasztalataimból abszolút következik ez az irány. De egyébként is, melyik zenész nem viszonyul vizuálisan a zenéléshez?
Az emberi képzelőerő egyik legerőteljesebb és legszabadabb formája a zenehallgatás. Ha becsukott szemmel hallgatsz egy zenét, elképzelsz valamilyen képet. De a kész képekhez való zenélésnél, komponálásnál ez a folyamat megfordul, amely nemhogy nem korlátoz, de óriási szabadságot nyújt, és a legsokszínűbb képzelőerőt „fordítja ki” belőlem.
– Mikor kezdett el magával ragadni ez a világ?
– Mindig is nagyon érdekelt ez az irány. Csodálattal hallgattam a nagy filmzeneszerzők zenéjét: Rózsa Miklós, John Williams, Nino Rota, Ennio Morricone, Jerry Goldsmith, Hans Zimmer – csak néhány név, akiknek a zenéje óriási hatással volt rám. De ugyanígy eszembe jut, hogy mennyire szerencsés körülmények között nőhettem fel, testközelből figyelve a Vujicsics Együttes munkásságát. Aztán a Söndörgő huszonöt éves fennállása során túlzás nélkül körbeutazhattam a világot Amerikától Koreán át Indiáig. Mindenütt rengeteg féle muzsikussal és zenével találkozom, és inspirálódom nap mint nap.
Azt hiszem, a zenei történetmeséléshez a „tiszta forráshoz” való örök visszatérés és az említett élmények óriási inspirációs lehetőségeket jelentenek számomra.
Az előadóművészet és az alkalmazott zeneszerzés világa kiegészítik bennem egymást, és állandó, izgalmas kihívást jelentenek.
– A tánc-ballada bemutatója mellett még mi vár rád a közeljövőben?
– A bandával, az Eredics testvéreimmel is sok feladatunk van, gőzerővel készülünk a tavasz-nyári turnékra. Újra meghívást kaptunk többek között a norvég Førde fesztiválra, amely egy olyan vidéken van, amire a „természeti csoda” a minimum-jelző, de ugyanígy várjuk például a gyönyörű francia Saint Chartier település nagyhírű zenei fesztiválján való koncertünket, és a festői szépségű Avignon városának neves showcase-koncertjén való megmérettetést. Persze tervezünk itthoni jubileumi koncerteket is a negyed évszázad alkalmából.
