Ilosfalvy Róbert, a magyar Des Grieux lovag

Ilosfalvy Róbert Des Grieux szerepében (1968) – forrás: Café momus

Ilosfalvy Róbert az 1960-as évektől vált a magyar operajátszás meghatározó egyéniségévé, de ezzel párhuzamosan komoly nemzetközi karriert is befutott. Neve összeforrt Puccini Manon Lescaut című operájának férfi főszerepével, Des Grieux lovaggal.

1927. július 18-án született Hódmezővásárhelyen. Alap- és középfokú iskoláit itt végezte, 1945-ben érettségizett a Bethlen Gábor Református Gimnáziumban. Egy évig a helyi katolikus templom kántoraként működött, majd 1946-ban felvételt nyert a Zeneakadémia ének szakára, ahol Molnár Imre, dr. Jászó Györgyné és Lendvai Andor növendékeként tanult.

Pályáját 1949-ben, az akkor megalakult Honvéd Művészegyüttes Énekkarában szólistaként kezdte. Első komoly sikerét Bánk bán nagyáriájával érte el, melyet 1950. május 1-jén énekelt a Hősök terén. 1953-ban ugyanezzel az áriával elnyerte a bukaresti Világifjúsági Találkozó nagydíját operai kategóriában.

Sikeres koncertjeinek köszönhetően Tóth Aladár igazgató külön meghallgatás nélkül szerződtette az Operaházhoz. Erkel Hunyadi Lászlójának címszerepében debütált 1954-ben, majd sorra kapta a lírai tenorszerepeket: a Traviata Alfredóját, a Faust címszerepét, Lenszkijt az Anyeginből, illetve a Szöktetés a szerájból Belmontéját ­– utóbbi az egyetlen Mozart-szerepe volt egész karrierje során.

Ide kapcsolódik:
Lamberto Gardelli: „Az én Magyarországom”

1961-ben meghatározó sikert aratott Lamberto Gardelli vezényletével a Manon Lescaut budapesti felújításakor, amelyben René des Grieux szerepét énekelte Házy Erzsébet oldalán.

Az énekesnővel több darabban – Bohémélet, A Nyugat lánya – alkottak párt, és később a színpadon kívül is egymásra találtak.

Az ezt követő, Gardelli által jegyzett további premierekben is szerepelt, előbb a Tell Vilmos Arnoldjaként, majd a Carmen Don Joséjaként. A végzet hatalma 1964-es premierjét a szakkritika a második világháború utáni legnagyobb sikernek könyvelte el, ebben Don Alvaro szerepét énekelte. Az olasz karmesterrel megkezdett sorozat 1966-ban, A Nyugat lányával zárult le.

Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert A Nyugat lányában – forrás: Fortepan

A nemzetközi szakma ezekben az években figyelt fel Ilosfalvy különlegesen szép, olaszos hangjára. 1964-ben San Franciscóban, a Traviatában mutatkozott be Joan Sutherland partnereként, két évvel később a Holland Fesztiválon az Iphigénia Auliszban című operában énekelt, a Bregenzi Fesztiválon pedig Offenbach Szép Helénájában lépett fel.

Ide kapcsolódik:
Joan Sutherland, a bel canto operák királynője

1966-tól kezdődően másfél évtizedet külföldön töltött. Kertész István, a Kölni Operaház fő-zeneigazgatójának meghívására a Manon Lescaut-ban nyűgözte le a közönséget, le is szerződtették a társulathoz. Des Grieux pályafutásának emblematikus szerepévé vált, többek között Berlinben, Koppenhágában, Moszkvában, Rómában és San Franciscóban énekelte.

A vezető német intézmények mellett sikerrel lépett fel Amszterdam, Brüsszel, Firenze, Genova, Lisszabon, Madrid, Lyon és Zürich operaházaiban, illetve rendszeresen közreműködött a Bécsi Állami Operaház és a londoni Royal Opera House előadásain is. Emlékezetes 1968-as Carnegie Hall-beli koncertje, ahol először énekelt magyar énekesként anyanyelvén: Kodály Psalmus Hungaricusát a Londoni Filharmonikusokkal, Kertész István vezényletével adták elő.

Közben repertoárját is folyamatosan bővítette olasz drámai szerepekkel (Rigoletto: a mantovai herceg, Don Carlos, Aida: Radames, A trubadúr: Manrico, A szicíliai vecsernye: Arrigo). Münchenben a Simon Boccanegra Gabriele Adornójaként mutatkozott be Claudio Abbado vezényletével, és ugyanitt énekelte A köpeny Henrijét Dietrich Fischer-Dieskau, Várady Júlia és Wolfgang Sawallish társaságában.

Ide kapcsolódik:
Kiváló az operában, utolérhetetlen a dalban – Dietrich Fischer-Dieskau

Idővel a német repertoár fontos szerepeit is sikerrel hódította meg, így Beethoven Fideliójának Florestánját, a Lohengrin címszerepét és Stolzingi Waltert A nürnbergi mesterdalnokokból. Utóbbit a londoni Covent Garden felújított előadásán is énekelte, remek kritikai visszhanggal. Szerepelt Richard Strauss Az árnyéknélküli asszony című operájában is, melyet Jean-Pierre Ponnelle rendezett.

Nemzetközi karrierje mellett a hazai zenei életben is folyamatosan jelen volt, gyakran vállalt fellépést koncerteken, az Operaházban és a hazai szabadtéri színpadokon (Szeged, Margitsziget). 1982-ben tért vissza Magyarországra. Régi szerepei közül repertoáron tartotta a Carmen, A végzet hatalma és a Manon Lescaut tenorhőseit, de énekelte a külföldön megkapott szerepeit is, illetve újabb feladatokra is vállalkozott. Ezek közül az Otello és a Bánk bán címszerepében nyújtott alakítása emelkedik ki. 70. születésnapját A nürnbergi mesterdalnokok III. felvonásával ünnepelték meg az Operaházban. 2000-ben a Bánk bánnal búcsúzott a színpadtól.

Külföldi és magyar kiadókkal is készített lemezeket, első szólóalbuma 1967-ben jelent meg. 1963-ban részt vett az első magyar televíziós operafilm elkészítésében, melynek során Dallapiccola Éjszakai repülés című művét rögzítették Szinetár Miklós rendezésében.

Ide kapcsolódik:
Történelmi jelentőségű magyar énekesek emlékére hozott létre új díjat a Zeneakadémia

Ilosfalvyt 1962-ben Liszt-díjjal, 1965-ben Kossuth-díjjal, 1988-ban Érdemes Művész címmel, 2003-ban pedig a Magyar Állami Operaház Mesterművésze díjjal tüntették ki. 1992 óta az Operaház örökös tagja.

82 éves korában, 2009. január 6-án hunyt el.

(Via Opera, Zeneakadémia, BMC)