Matematika + népi iparművészet = tojásírás mesterfokon

Tojásírás - forrás: Fekete Ildikó Facebook-oldala

A matematikus végzettségű népi iparművész, Fekete Ildikó nemcsak tojásfestőként, hanem a magyar nyelvterületen fellelhető minták gyűjtőjeként és rendszerezőjeként is elkötelezte magát. 

Fekete Ildikó matematikusként Junior Prima, Magyar Kézműves Remek és Gránátalma díjas tojásfestő, a Népművészet Ifjú Mestere, 2017-ben az 50 Tehetséges Magyar Fiatal program résztvevője szinte az összes díjat begyűjtötte, amit csak egy népművész megkaphat, pedig csak hobbija a tojásfestés, ráadásul szülőfalujában nem is volt hagyománya a tojásírásnak. „Első hallásra talán messze van egymástól a matematika és a tojásírás, azonban mégis van egy közös pontjuk: a geometria” – magyarázta. Két legfőbb érdeklődési körének kapcsolatáról előadásokat is tart, ugyanígy az egyes tájegységek jellemző hímestojás-mintázatairól is.

Fekete Ildikó – forrás: facebook.com/ildiko.fekete.50

Fekete Ildikó kiállításain körülbelül ezer darab hímes látható, melyek Gyimes, Sárköz és más vidékek hímeseit mutatják be. Munkáit már Kínában Sydney-ben is megcsodálhatták, és 2019-ben megjelent a Viasszal írt üzenet című kötete is. Legújabb tárlatán somogyi, illetve lengyel tojásait is megismerhetjük április 7–30. között a Duna Palotában, a Buapesti Tavaszi Fesztivál idei programsorozatának keretein belül.

A tojásdekorálás hagyományosan női tevékenység, melynek hátterében két közismert keresztény legenda áll: egyik szerint Mária éppen akkor gyűjtötte kötényébe a friss tojásokat, mikor Jézus kereszthalált halt. Amikor megtudta a rossz hírt, odasietett, a feszület alá helyezte a tojásokat, melyekre egy csepp vér hullt, így festve pirosra mindet. Egy másik elbeszélés arról szól, hogy Mária Jézus halálhírét vitte a császárhoz, ám csak akkor léphetett a színe elé, ha ajándékot visz neki. A szegény asszony jobbhíján tojásokat vett magához. Mikor elmesélte a feltámadás történetét, a császár azt mondta: csak akkor hiszi el mindezt, ha nyomban piros színűek lesznek az odavitt tojások. Mire ez elhangzott, pirossá változott mindegyik.

A tojások pirosítása a vallásos emberek számára Krisztus kereszthalálának, feltámadásának jelképe, míg a mindennapi köztudatban a szeretet-szerelem szimbóluma.

A kereszténység egyik legjelentősebb ünnepéhez, a húsvéthoz kapcsolódó szokás nem kizárólagosan Jézus feltámadásához, illetve a keresztény hagyományokhoz köthető. Történetét persze nehéz rekonstruálni a „tárgy” romlandósága miatt. Annyit tudni lehet azonban, hogy a díszített tojás az ókor magas kultúráitól (beleértve az Európán kívülieket), Európa barbár népeitől a középkoron át napjainkig sokoldalú kultikus, társadalmi és esztétikai funkciókat töltött be.

A BTF programjaival foglalkozó tematikus blogunkat itt olvashatjátok.

Elsősorban Európa keleti felén terjedt el a hímestojás-kultusz: Közép- és Nyugat-Európában kisebb területeken van gyakorlatban, ám ott is általában egyszínűre festik a húsvéti tojást. Hazánk nagy részén ismert a húsvéti tojás hímzése; a tőlünk keleti, északi és déli irányban fekvő országokban a batikolás a húsvéti tojás díszítésének jellemző módja. Minél inkább keletre tartunk, úgy válnak egyre ékesebbé a tojások: „az ukrán és hucul húsvéti tojások rendkívüli finomsága, bizánci eredetet tételez fel, több szín (sárga, barna, zöld) alkalmazására épült mintakincse utánozhatatlan.”

Malonyai Dezső író-művészettörténész A magyar nép művészete címet viselő ötkötetes művében összefoglalt minden népművészeti ágat, így a tojásdíszítéssel is foglalkozott.

Via La Femme, National Geographic)