A pataki kollégium! Csodálatos csengése van ennek az elnevezésnek, amelyhez a magyar történelem, művelődéstörténet legszebb fejezetei fűződnek. Ez a legendás intézmény a magyar zenetörténet szempontjából is fontos, hiszen a reformáció, amelynek létrejöttét köszönheti, az éneket és a zenét kiemelt fontosságúnak tartotta.

- hirdetés -

A téma rendkívüli gazdagsága miatt ma egy történelmi bevezetővel kezdünk, amely, úgy érzem, nem lesz haszontalan az egy hét múlva következő zenei vonatkozások megalapozásaként.

Kezdjük egy pataki sétával!

A Református Kollégium Sárospatakot évszázadokon át kiemelkedő kulturális központtá tette. Csokonai a „Múzsák székhelyé”-nek mondta, nevezték „Bodrog-parti Athén”-nek, s később, angol nyelven megszerezhető és érvényesíthető diplomájának köszönhetően érdemelte ki a „Magyar Cambridge” elnevezést.

Ködöböcz József Sárospatak a magyar művelődés történetében című könyvében így írja le a kollégium épületegyüttesét:

„A kollégium főépülete, a Nagy Kollégium a Rákóczi út északi végén (Rákóczi út 1. sz.) található, mely 1804-1814 között korai klasszicista stílusban épült. Szép ráccsal ellátott, háromíves nyílású kapuzat vezet be az un. „nagyportá”-ba, amelyet két sor vaskos pillér három hajóra oszt. Kétoldalt a falakon az iskolatörténet néhány fontosabb eseményének, a kollégium nagy alakjainak bronz domborművű ábrázolása látható. Az épület manzárdtetős középső részének második emeletén van a díszterem, az egykori „nagy auditórium”, az iskolai ünnepélyek, istentiszteletek, előadások, egyéb rendezvények helyszíne. A nagyportáról balra a középiskolai leánykollégiumnak (régen: Teológiai Internátus), jobbra pedig a Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek (Nagykönyvtár, Adattár, Levéltár) a bejárata nyílik. A könyvtár első emeleti nagy termének belső kiképzését a magyar klasszicizmus nagy mestere, Pollack Mihály tervezte. Az iskola udvarán balra, a leánykollégium folytatásaként, egészen a Kossuth utcáig a gimnázium kétemeletes épülete áll. Jobbra az udvar déli oldalán található a legrégibb, ma még meglévő, kollégiumi épület, amely az 1770-es évek „provinciális építkezésének” szép emléke s amelynek földszinti termei a Tudományos Gyűjtemények gazdag múzeumi anyagának raktározására, az emeleti helyiségek pedig állandó kiállítás céljaira szolgálnak.”

A Kollégium udvarán jobbra a Makovecz Imre tervezett, 1986-ban emelt Repositorium épülete áll, amely a könyvtári, levéltári, adattári raktárak mellett 1998 óta jeles pataki diákok hagyatékainak ad helyet: Cs. Szabó László, Halmi Róbert, Király István, Szathmáry Lajos és Vitéz Ferenc könyvgyűjteménye mellett Béres Ferenc énekművész zenei könyvtárának is.

A Református Kollégium ősét protestáns iskolaként Patak földesura, Perényi Péter pártfogása alatt Kopácsy István alapította 1531-ben, majd Perényi Péter fia, Gábor emelte 1550-ben kollégium rangjára.

Az iskola az ország történetében nagy szerepet vállaló protestáns főnemesi családok támogatását élvezte.

Ők gondosodtak megfelelő épületekről, jeles tanárokról, színvonalas könyvtárról, nyomdáról. Pártfogásuk révén a szegény, de tehetséges diákok ingyen tanulhattak. A 17. században I. Rákóczi György, felesége, Lorántffy Zsuzsanna, és fiuk, III. Rákóczi Zsigmond tettek különösen sokat az iskoláért. Az ő felkérésükre 1650-től négy évig a Kollégiumban dolgozott Comenius, azaz Jan Amos Comensky, akinek révén Patak, illetve Magyarország neve felkerült Európa művelődési térképére.

Az ellenreformáció idején, 1671-ben az iskolát – a jezsuiták késztetésére – erőszakkal megszüntették, tanárait és diákjait menekülésre kényszerítették. A professzorokat és diákokat Gyulafehérváron Apafi Mihály fogadta be. A Thököly-szabadságharc idején visszakerülhetett az iskola Patakra, azután újra menekülés következett Göncre, majd Kassára. Az ellenreformáció korának gályarab hitvallói közül huszonkettő pataki diák volt.

A Kollégium 1703-tól folytathatta ismét Patakon munkáját, ekkor a főúri mecenatúrát fokozatosan a köznemesi teherhordozás váltotta fel.

Alsó-, közép- és felsőfokú oktatás épült itt egymásra, a teológiai mellett a bölcsészet és a jog, majd a pedagógia és a gyakorlati képzés kapott hangsúlyt.

1850-től vált ismét nehézzé a Kollégium helyzete, amikor a szabadságharc utáni elnyomás idején eltörölték a magyarországi protestáns egyházak és iskolák autonómiáját. Az intézmény azonban ellenállt az oktatás egységesítését előmozdítani akaró osztrák rendelkezéseknek. Sőt, éppen Sárospatakon tanácskozva döntötték el az ország református egyházkerületeinek vezetői, hogy egységesen állnak ellen az elnémetesítési törekvéseknek és ragaszkodnak autonómiájukhoz. Küzdelmüket siker koronázta, 1860-ban visszakapták önrendelkezési jogukat, ami nemcsak egyházi, hanem politikai győzelem is volt.

A pataki szellem utolsó nehéz időszaka 1952-től 1990-ig tartott.

1952-ben megszüntették a Kollégiumot, az épületben a Rákóczi Gimnázium működött, amely azonban állami intézményként is próbálta őrizni az évszázados hagyományokat. 1990. július 1-jétől térhetett vissza ismét a régi falak közé a református oktatás, 1991 szeptemberében pedig újra megkezdte működését a Sárospataki Református Teológiai Akadémia is. A Nagykönyvtár, a Múzeum, a Levéltár, az Adattár és az Amerikai Magyar Gyűjtemény kollekcióit magában foglaló Tudományos Gyűjtemény fenntartója jelenleg a Református Kollégium.