Ahol ma a Palau de les Arts Reina Sofía, vagyis a valenciai Művészetek Palotája áll, néhány évtizeddel ezelőtt még a Turia folyó folyt. A számtalan áldozatot követelő 1957-es hatalmas áradás után azonban a város vezetősége úgy döntött, a folyó vizét új, a városon kívül futó mederbe terelik, az így kialakult 7,5 kilométer hosszú földsávon pedig parkot alakítottak ki. A kilencvenes évek közepén a gazdasági és kulturális élet fellendítésének szándékával újabb nagyszabású terv született a terület hasznosítására, melynek megvalósulásával különleges épületegyüttes, a Művészetek és Tudományok Városa jött létre.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
Az épületek tervezésére a valenciai születésű építész, Santiago Calatrava kapott megbízást. Az eredmény Calatrava legismertebb munkáinak egyike lett, olyan alkotás, amely képes volt megváltoztatni a város arculatát, és
egy egész térség jelképévé vált.
Magán viseli tervezője emblematikus stílusjegyeit, aki itt is — mint előtte és azóta is szinte mindig — az emberi test és a természet formáiból merített ihletet. Nyugatról kelet felé haladva látható egymás mellett az állati csontvázra emlékeztető tudományos múzeum (Museo de las Ciencias Príncipe Felipe), a szemet formázó, egy IMAX-mozit is magába foglaló planetárium (L’Hemisfèric) és az utolsóként épült, a komplexumot teljessé tévő kulturális központ, a Palau de les Arts.
Az épületeket víz veszi körül, melynek tükröződő felülete megkettőzi azok — önmagukban is impozáns — méreteit.
A Művészetek Palotáját 2005. október 8-án adták át, s megszületése jelentősen növelte Valencia kulturális vonzerejét, hiszen fel szereltsége a legigényesebb zenei események befogadására is képessé teszi. A 230 méter hosszú és 70 méter széles függesztett tető alatt elhelyezett két szimmetrikus betonhéj egy 1470 férőhelyes termet rejt, melynek alakítható színpada opera- és balettelő adások bemutatására, illetve koncertek megrendezésére egyaránt alkalmas. Emellett egy 400 fős kamaraterem, egy 380 fős színházterem és egy hatalmas, tetővel védett szabadtéri színpad szolgálja a nézőket. A szabadtéri színpad felől rálátni az egész komplexumra, amely a korszerű technológiának és a professzionális műsortervezésnek köszönhetően Európa színházi, opera- és zenei életének egyik új központjává vált.
Olyan művészekkel alakított ki szoros együttműködést, mint Lorin Maazel, aki az intézmény rezidens együttese, a 2006-ban alapított Valenciai Szimfonikus Zenekar első zeneigazgatója volt, Zubin Mehta, 2006 és 2014 között a Palau de les Arts által szervezett Festival del Mediterrani elnöke, számtalan produkció karmestere, vagy Plácido Domingo. Utóbbi a nyitás után nem sokkal, 2007-ben Valenciában rendezte meg Operalia elnevezésű versenyének döntőjét, rendszeres fellépője a Palau de les Arts operaprodukcióinak, emellett a ház ad otthont a nevével fémjelzett operastúdiónak is (Centre de Perfeccionament Plácido Domingo).
A stúdió pályájuk elején álló, szerte a világból érkező fiatal, de már végzett énekesek számára nyújt továbbfejlődési lehetőséget, elsősorban az előadásmód, a zenei kifejezés, a szerepformálás és a stílusismeret terén. Kisebb szerepeket is alakíthatnak a Palau de les Arts (barátainak csak „Les Arts”) operaelőadásain, így színpadi gyakorlatra is szert tehetnek, a próbahetek alatt Valenciában időző, már befutott énekesek, karmesterek és rendezők pedig gyakran tartanak számukra mesterkurzusokat is.
A Les Arts első operaprodukciója a Fidelio volt 2006 őszén, azóta minden évadban hat–nyolc premiert tartanak, gyakran más intézményekkel — például a Covent Gardennel, a monte-carlói vagy a Philadelphiai Operával, a Firenzei Maggio Musicaléval — együttműködve. A repertoár a legnépszerűbb daraboktól, mint a Bohémélet, a Tosca, az Aida vagy a Figaro házassága, olyan ritkán játszott művekig terjed, mint Vicente Martín y Soler operája, az Una cosa rara (amelynek egy részlete tréfás utalásként felhangzik a Don Giovanni vacsorajelenetében), Cherubini Medeája, Alfano Cyrano de Bergerac-ja vagy Brittentől A csavar fordul egyet.
A katalán színházi társulat, a La Fura dels Baus és egyik rendezője, Carlus Padrissa, illetve Zubin Mehta nevével fémjelzett teljes Ring-produkció a 2008—2009-es Festival del Mediterrani szenzációja volt, és később DVD-n is megjelent.
Az operán kívül még számtalan műfajban kínál elsőrangú produkciókat a Les Arts. Nem hiányozhat a programból a flamenco és a jazz, illetve a gyermekeknek és fiataloknak szóló nevelési programok sem, amelyek nélkül ma már egyetlen hasonló kulturális intézmény sem működhet.