Mint erről már többször volt szó itt a Senki többet? blogban, a nagy árverezőházak közül eddig már csak a Sotheby’s nem tette közzé, hogy tervezett aukcióik egy részét elhalasztják-e, és ha igen, mikorra. Ezzel szemben az viszont a napokban kiderült, hogy legközelebbi kortárs árverésükön kalapács alá viszik az Anderson-gyűjtemény néhány darabját, köztük egy Sam Francis-festményt is.
Az Anderson-gyűjtemény, ez a Harry Anderson (1922–2018) üzletember és felesége, Mary Margaret Anderson (1926–2019) által életük során nagy gonddal összeválogatott anyag számos kiváló modern és kortárs művész elsőrangú alkotásaiból áll: többek között olyanok munkái szerepelnek benne, mint Alexander Calder, Richard Diebenkorn, Jean Dubuffet, Alberto Giacometti, David Hockney, Jasper Johns, Jim Dine, Roy Lichtenstein, Robert Rauschenberg, Frank Stella vagy éppen Andy Warhol.
A kollekció jelentős részét teszik ki az amerikai absztrakt expresszionizmus alkotóinak festményei, például Willem de Kooning, Jackson Pollock, Mark Rothko, Joan Mitchell, vagy Clyfford Still vásznai.
Ebbe a csoportba tartozik Sam Francis is, akinek az Anderson-gyűjteményből származó, 1956-ban festett Deep Blue, Yellow, Red (Mélykék, sárga, vörös) című festménye már biztosan ott lesz a Sotheby’s legközelebbi kortás művészeti árverésén – még ha a jelenlegi helyzetben azt nem is tudjuk, hogy erre az aukcióra végül is mikor kerülhet majd sor. Az viszont biztos, hogy a képet a ház előzetesen 5–7 millió dollárra becsüli.
Sam Francis (eredeti nevén Samuel Lewis Francis; 1923–1994) Kaliforniában született. A második világháború alatt az amerikai légierőnél szolgált, de egy tesztrepülés alkalmával történt balesetben súlyosan megsérült. Hosszú ideig volt kórházban, ezalatt kezdett el megpróbálkozni a festészettel, bár ekkor még inkább csak időtöltés gyanánt. Felgyógyulása után, 1945-ben a Berkeley Egyetemre ment, ahol 1950-ben növénytanból, gyógyszerészetből és pszichológiából diplomázott, bár közben a művészeteket is tanulmányozta. Végzése után Párizsba utazott, ahol élőben találkozott Monet vízililiomos képeivel, és ez döntő hatást tett ré. Több évig maradt a francia fővárosban, komolyabban kezdett a festészettel foglalkozni, és 1952-ben meg is nyílt az első kiállítása. 1956-ban egyike volt a New York-i Museum of Modern Art nagy kortárs kiállításán bemutatott tizenkét festőnek, pályája innentől egyre sikeresebb lett; élete során több mint száztíz egyéni kiállítása volt szerte a világban.
1958-tól sokat utazott mindenfelé Olaszországtól Indiáig, Mexikótól Japánig; utóbbi helyen több évet is élt, és alaposan megismerte a zen buddhizmus filozófiáját. Műterme volt Los Angelesben, New Yorkban, Párizsban, Bernben és Tokióban is; ő volt az első háború utáni amerikai festő, aki valóban széleskörű nemzetközi művészi kapcsolatokat tudott kialakítani.
Vászonra festett képei, valamint kedvenc műfajában alkotott litográfiái mellett nagyméretű falfestményeket is készített Bázelben, illetve New Yorkban. Élete utolsó éveit súlyos betegséggel küzdve töltötte Kaliforniában, sőt egy idő után egy elesése következtében a jobb kezét már nem is tudta használni; utolsó mintegy másfélszáz festményét balkézzel készítette. Életművének csak a festményeit felölelő, 2011-ben kiadott katalógusa 1885 ilyen művét tartja számon; munkáit ma többek között olyan vezető múzeumok gyűjteményeiben őrzik, mint a New York-i Museum of Modern Art és a Metropolitan Museum, a Los Angeles County Museum of Art, a bázeli Kunstmuseum, vagy a párizsi Pompidou Centre, de van természetesen alkotása a tokiói Idemitsu Museum of Artsban is. Obama elnök idejében a Fehér Házban az elnök személyes használatú nappalijában is Francis munkái dekorálták a falakat.
Sam Francis munkái sikeresek a műkereskedelemben is. 2010 májusában a Christie’s New York-i árverésén Middle Blue (Középkék) című, 1957-ben festett képért 6.354.500 dollárt fizettek; akkor ez volt az egy munkájáért mindaddig magadott legmagasabb összeg. 2016 májusában aztán ezt is alaposan túlszárnyalta, amikor a Sotheby’s New York-i aukcióján az ugyancsak 1957-es Summer 1. (Nyár 1.) című vászna 11.842.000 dollárért került új tulajdonoshoz; mint utóbb kiderült, a milliárdos műgyűjtő Eli Broadhoz, aki a festményt azóta Los Angeles-i magán-múzeumában tette mindenki számára nyilvánosan elérhetővé.