A Capriccio egy korai opus, a zongorára komponált Szonatina első tételének szerzői átirata cimbalomra.
A tarhosi motívumokban (első fiatalkori zongoradarabokban) gyökerező alkotás a zeneakadémiai évek alatt keletkezett a Zeneműkiadó 1955-ben megjelent Szonatina Albuma számára. A pályakezdő komponista sokat konzultált mesterével Farkas Ferenccel, míg a darab végső formát öltött. Szokolay stílusa még csak körvonalaiban fedezhető fel, elsősorban a klasszikus és népi hangzás ötvözésére törekszik.
Szokolay Sándor már a hatvanas évek derekán komponált cimbalomra. Nocturne és Capricco című darabját két cimbalmosnak, Szalay Józsefnek és Gerencsér Ferencnek ajánlotta. Rácz Aladár két tanítványa nemcsak bemutatta és műsoron tartotta, de lemezre is vette a művet.
A Capriccio keletkezésével kapcsolatban nincsen fellelhető forrás. A szerző opusjegyzékében sem szerepelt az alkotás. A hagyaték rendezése közben került elő a rejtélyes kotta és gyarapította Szokolay cimbalomra írt műveinek számát.
A 70 Szokolay videósorozat alkalmából Lukács Miklós cimbalomművész előadásában az összes szóló cimbalomra komponált Szokolay alkotás rögzítése megvalósult.
Lukács Miklós még a Bartók Konzervatóriumi tanulmányai idejében ismerte meg az alkotót. A legnagyobb tisztelettel és szeretettel készült a Szokolay művek felvételére és egy különleges zenei meglepetéssel koronázta a napot, amivel a sorozat majd lezárul.