A Tizenkétfokú gyakorlatok 1968-ban a Hamlet opera komponálása idején keletkezett. A mű ajánlása Czövek Ernának, a magyar zongoraoktatás egyik jeles egyéniségének szólt. Czövek Erna már a kezdetektől támogatta a főiskolás Szokolay Sándort, pedagógiai műveket rendelt a szerkesztésében megjelenő Zongoraiskola kötetek számára, és óraadó tanárként felvette a Fodor Zeneiskolába (mai Tóth Aladár Zeneiskola). Nem is volt kétséges, hogy a Szokolay fiúk (Szokolay Gergely és Balázs) is Erna néninél kezdték meg zenei tanulmányaikat.
A dodekafónia megjelenése viszonylag rövid korszak a Szokolay-életműben és kifejezetten a Hamlet operával hozható összefüggésbe. A Shakespeare-dráma megzenésítése óriási próbatétel elé állította az ifjú komponistát.
A Vérnász nagy sikere után a Hamlet gondolati és filozófiai értéke Szokolayt alkotói megújulásra késztette.
Éveken át tervezte második operáját, komoly előtanulmányokat végzett, hosszasan kísérletezett. Az új bécsi iskolát, a bartóki hagyományokat és a Stravinsky-hatásokat igyekezett saját egyéniségévél ötvözni.
Hét operája közül Szokolay Sándor szívéhez a Hamlet állt a legközelebb. Kocsis Zoltán korszakos jelentőségűnek tartotta az operát, különösképpen az első felvonást méltatta. A bemutatót követően, 1968 karácsonyán ajándékozta meg Czövek Ernát a zeneszerző a Tizenkétfokú gyakorlatokkal. A mű alcíme: Bevezető a tizenkétfokúságba.
A négy tétel:
1. Hamlet-monológ téma
2. Unisono
3. Keringő
4. Téma és kánon
A felvételen Fejérvári Zoltán zongoraművész letisztult előadásában szólal meg az alkotás.