Budapesten, a Bem rakpart 5/A számú házban élt élete utolsó három évtizedében Márk Tivadar (1908-2003) jelmeztervező, az Operaház örökös tagja.
A ház homlokzatán elhelyezett emléktábla portrédomborművét Krasznai János készítette. Szövegét idemásolom, a fényképről nehezen olvasható:
EBBEN A HÁZBAN ÉLT ÉLETE UTOLSÓ 30 ÉVÉBEN
MÁRK TIVADAR
(1908-2003)
KOSSUTH-DÍJAS JELMEZTERVEZŐ, AZ OPERAHÁZ ÖRÖKÖS TAGJA
ÉS MESTERMŰVÉSZE
ÁLLÍTTATTA A MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ
A BUDAPESTI OPERABARÁTOK KÖRE
BUDAPEST XVII. KERÜLETI ÖNKORMÁNYZAT
Az emlékjelhez a főváros XVII. kerülete is hozzájárult, ugyanis a művész Rákosligeten töltötte gyermekkorát; a kerület díszpolgári címével is kitüntették. Az avatás pillanatairól itt megnézhetünk néhány fényképet.
A 95 évesen elhunyt Márk Tivadar szinte élete utolsó pillanatáig aktív volt. Monumentális életművet hagyott hátra. Felsorolhatatlan, hány opera és balett jelmezterveit készítette el. Ha jelmeztervezőként rákeresünk a Magyar színházi adattárban, 405 produkció jön elő, és ezek csak színházi tervezései! Az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára és az Országos Színháztörténeti Múzeum négyezer tervét őrzi – viszont az idők során olyan is előfordult, hogy több jelmezegyüttese szeméttelepen végezte… Máig legendás nagy tervezései a Hovanscsina, a Turandot, a Pillangókisasszony; később a Don Juan (akkoriban ezzel a címmel játszották Mozart Don Giovanniját), az Aida, a Borisz Godunov, a Spartacus. A Don Carloshoz és a Bohémélethez tervezett jelmezegyüttesét védettnek nyilvánították. Munkáinak nagy értéke volt, hogy a jelmezzel minden egyes figurának önálló karaktert adott az operák tömegjeleneteiben is.
1992-ben rendezett első (!) kiállításának rendezője így jellemezte személyiségét:
„Bár igazi álmodozó volt, legendás fegyelemmel dolgozott:
teljesen beleásta magát egy-egy tervezésbe, rengeteget hallgatta a zenét, olvasta a darabot, búvárkodott a könyvtárakban, múzeumokban…
Mindig úgy kezelte a jelmeztervezést, mint alkalmazott műfajt, ami igazodik a darabhoz, a rendezőhöz. Többdiplomás ember volt, nagyon felkészült, világot látott, ezért igen komoly érvekkel tudta alátámasztani koncepcióját, de nem volt harcos egyéniség, elfogadta, ha a rendező módosítást kért. A teljes elkészítési folyamatot végigkövette, részt vett a ruhapróbákon és minden összpróbán.”
A teljes cikket is elolvashatjuk a Filmkultúra oldalán.
Operák és balettek mellett közel negyven éven át filmekhez is készített jelmezterveket. Voltak köztük zenés művek adaptációi, illetve olyanok, amelyek tartalmukban dolgoztak fel zenei témát (Fráter Lóránd, Gábor diák, Gerolsteini kaland, Déryné, Szerelmi álmok), de ő tervezte például a legendás Ludas Matyi vagy Ranódy László Pacsirta című Kosztolányi-filmjének jelmezeit is.
Pazar technikai tudással és enciklopédikus műveltséggel egyaránt rendelkezett.
Nagyon fontosnak tartotta a nyelvtudást a külföldi szakirodalom olvasásához, a folyamatos tanulást és önképzést. Ebben a szellemben tanított a Zeneakadémia opera tanszakán és az Iparművészeti Főiskolán is.
Családot nem alapított, gyönyörű, századfordulós otthonában együtt lakott húgával, a szintén nagy tehetségű Márk Edittel, aki az Operaház jelmeztárát vezette.
Nagy szerencsénk, hogy végre hozzáférhető a róla 2000-ben készült televíziós portréfilm:
Nézzük meg az Operaház Don Carlos-előadásának két utolsó felvonását a jelmezeket is megcsodálva! A felvétel végén, 1 óra 21 percnél láthatjuk az idős mestert, amint a páholyból köszöni meg a tapsokat…
Végül egy kis meglepetés: Bán Frigyes filmjéhez is ő tervezte a ruhákat, így ezeket a pazar kreációkat is!
Források:
Adalékok a Víziváros történetéhez 1. Bp. Budapesti Városvédő Egyesület, 1991Tóth Ágnes Veronika:
Mestersége: jelmeztervező. = Filmkultúra 2004
Békés András: Egy élet az Operában. = Muzsika 2003. 11.