Papageno Radio
- hirdetés -
Címlap Minden elmúlik egyszer… – Rácz Vali sanzonénekesnő és faluja

Minden elmúlik egyszer… – Rácz Vali sanzonénekesnő és faluja

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Gölle ma körülbelül ezer lelkes község, Somogy és Tolna határán fekszik. Itt született Rácz Vali (1911–1997) sanzonénekesnő, színésznő – a mai Fekete István Emlékházban.

Hogy is van ez?

A település központjában áll a népszerű íróról elnevezett emlékház, amely egykor iskola és tanítói szolgálati lakás volt. 1900-ban itt született Fekete István mint az akkori göllei tanító fia. Édesapja, Fekete Árpád után Rácz Ferenc lett a község kántortanítója. Az ő gyermekeként ugyanebben a házban született 1911. december 25-én Rácz Vali.

Az épület homlokzatán Fekete István emléktáblája mellett az énekesnő és édesapja nevét is márványtábla őrzi:

EBBEN A HÁZBAN ÉLT

RÁCZ FERENC

IGAZGATÓ–KÁNTORTANÍTÓ

AKI 1910-TŐL 1948-IG TANÍTOTT GÖLLÉN

ÉS ITT SZÜLETETT LEÁNYA

RÁCZ VALI

OKLEVELES ÉNEKTANÁRNŐ

SANZONÉNEKESNŐ–FILMSZÍNÉSZNŐ

Az édesapa, Rácz Ferenc Fekete István apja után pályázta meg a kántortanítói állást, amelyet majdnem négy évtizeden át töltött be. Így ebben a házban gyerekeskedett híressé vált lánya.

Rácz Vali kiváló sanzonénekesnő volt, igényes repertoárral. Műsorán Ady Endre, József Attila, Szép Ernő, Babits Mihály megzenésített költeményei szerepeltek. Felfedezte Bartók és Kodály dalait és gyakran adott elő megzenésített Villon-balladákat. Több filmszerepet is eljátszott és énekelt népszerű slágereket és filmdalokat is.

Sikeres pályája mindössze egy évtizedre korlátozódott; a második világháború, majd a megváltozott politikai helyzet vetett neki véget.

Ekkortól csak a családjának élt: férje Halász Péter író, újságíró volt, két gyermekük született. 1956-ban elhagyták az országot, s New Yorkban, Londonban, majd Münchenben éltek. Leánya, Monica Porter évtizedek múlva megírta édesanyja regényét Deadly Carousel (Halálos körhinta) címmel. Ebből is kiderül, hogy Rácz Vali, a Horthy-rendszer ünnepelt sztárja, önzetlenül segítette a vészkorszak üldözöttjeit. Budakeszi úti villájában titkos búvóhelyet alakított ki, s ezzel magát is halálos veszedelembe sodorva rejtegetett, menekített zsidó üldözötteket. Ezért 1991-ben Jeruzsálemben, az Igazak Kertjében átvehette a Yad Vashem (Világ Igaza) kitüntetést. Ha nincs kéznél a most már magyar kiadásban is napvilágot látott könyv, Gölle weboldalán elolvashatunk belőle néhány részletet.

Rácz Vali idős korában többször hazalátogatott szülőfalujába és számos tárgyat, relikviát adott ajándékba egy itteni kiállításhoz. Emlékszobája is személyes részvételével nyílt meg szülőházában 1990. május 27-én. A kiállítás címe – egyik legnagyobb sikerű dalára utalva – Minden elmúlik egyszer… S mint majd olvasni fogjuk, a jövendölés bekövetkezett…

Idézzük Rácz Vali saját szavait, amit akkor mondott, amikor édesapja itteni emlékszobája a saját relikviáival is kibővült:

„Elöljáróban hadd szóljak a göllei Házról, amelynek nevezetes falai már 1670-ben állottak és az Apám hagyatékában megtalált okmányok szerint arra a kérdésre, hogy mióta volt iskola és tanítás Göllén, a válasz az, hogy »emberemlékezet óta«. Ebben a házban folytatta pedagógiai munkásságát 38 esztendőn keresztül Apám, Rácz Ferenc, aki 1885-ben született és 1970-ben hunyt el … Amikor Apám megkezdte munkáját, villany még nem volt a községben, sem köves út, hogyan is lehetett volna telefon meg mozi, de annyi bizonyos, hogy a gyermekek, akik a ház tantermének padsoraiban ültek, megtanultak írni, olvasni és gazdálkodni, mert a Tanító Úr célja az volt, hogy egész emberré nevelje őket, hasznára önmaguknak, családjuknak, a községnek és az országnak. Hogy is ne hatódnék meg, amikor megállok a ház előtt, amelyben 1911. december 25-én, Karácsony napján születtem és amelynek tantermében magam is megtanultam a betűvetést s ahonnan útra keltem Kaposvárra, ahol érettségiztem, majd onnan tovább Budapestre, a Zeneakadémiára, ahol tanári diplomát szereztem. De nem csak az írás-olvasás tudományát vittem magammal a göllei házból, hanem sok-sok színt és élményt, amelyet máig megőriztem és őrzöm életem végéig: a sárgarigó füttyét, a dohányvirágok illatát, Apám méheinek zümmögését, a lakodalomra hívó vőfélyek ősi rigmusait, Apám égbe szárnyaló hangját a vasárnapi nagymisén, a föld tiszteletét és szívből becsülését mindazoknak, akik verítékükkel öntözik meg azt. Érthető tehát, hogy magam is mily boldogan és meghatottan csatlakozom életemnek és munkásságomnak szerény relikviáival Apám emlékszobája mellé, színháztörténeti emlékekkel és személyi tárgyakkal, amelyek – remélem – gazdagítják és színesítik a göllei Emlékházat.”

A kántortanító édesapa és a korabeli göllei iskola emlékét régi iskolapadok, az eredeti tanári asztal, a harmónium, szemléltető eszközökkel és fontos dokumentumok idézték.  A második szoba az énekesnő emlékszobája volt. Láthatók voltak például Rácz Valinak az 1930-as, 1940-es évekből származó fellépőruhái, köztük egy körösfői népviselet, mellette plakátok, fényképek, más dokumentumok. További személyes látogatásai alkalmából az emlékszoba anyagát új relikviákkal bővítette.

Ehhez képest 2012 óta a kiállítás nem látható – úgy látszik, tényleg „minden elmúlik egyszer…”, csak egy indoklás nélküli, szűkszavú értesítés található erről a község honlapján, a megyei múzeumi igazgatósághoz irányítva az érdeklődőt. Igaz, abban az évben a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum egy nagy, színvonalas, de csak időszaki Rácz Vali-kiállítást rendezett a göllei anyagból. (A Kataliszt jelzésű fényképeket ott készítettem.) Sajtóhírek szerint az egykori tanítói lak rossz állapota miatt nem kerültek vissza a tárgyak. Hogy ez tényleg helytálló-e, nem tudom, de az is igaz, hogy Fekete István özvegye már a Rácz Vali-kiállítás megnyitása előtt súlyos nemtetszését fejezte ki, hogy férje és egy — általa nyilvánvalóan erősen félreismert, vagy nem is ismert — énekesnő relikviái egy épületben legyenek.

Holott Rácz Vali a magyar sanzon egyik legnagyobb alakja
és példamutató magánember volt,

s ugyanúgy ez a ház volt a szülőháza (sőt, Fekete István és ő ugyanabban a szobában is látták meg a napvilágot!), és mindketten ugyanitt cseperedtek fel, egy évtized különbséggel. Rácz Vali édesapja négy évtizeden át Gölle közszeretetnek örvendő kántortanítójaként dolgozott, lánya pedig az ajándékozott relikviák mellett anyagi adományokkal segítette magának az emlékháznak a felújítását, de hozzájárult a község világháborús emlékműve és a Szent Vendel-kápolna restaurálásához is.

A téma iránt mélyebben érdeklődők feltétlenül nézzék meg ezt a videofelvételt a göllei emlékszoba avatásáról — benne a művésznő is mesél és körbejárhatjuk a ma már nem látható kiállítást:

Rácz Vali Münchenben 1997. február 12-én hunyt el. Végakarata szerint a göllei temetőben nyugszik szüleivel együtt. Ez a temető a mai második emlékhelyünk, melyet az emlékháztól a Petőfi utcán végigmenve mintegy tízperces sétával közelíthetünk meg. Itt található a Rácz Vali adományából restaurált kápolna, s annak közelében a Rácz család sírboltja. (2004 óta ugyanitt nyugszik az 1970-ben elhunyt Fekete István is.)

Befejezésül nézzünk és hallgassunk meg egy két felvételt, amelyet egészen ritka, és eddig nagyrészt soha nem láthatott fotók kísérnek Rácz Vali életéből. Az első dal közben férjével, kicsi gyerekeivel és idős édesapjával láthatjuk.

A második dal első percében több Göllén, kislánykorában készült képet, utána pedig fénykorából származó sztárfotókat nézegethetünk:

Források:

 

raczvali.hu
Gölle honlapja

Melléklet egy ajándékozási szerződéshez. Rácz Vali testamentuma. = Múzeumi Tájékoztató 1995/1
Kiállítás lesz Göllében – Tiltakozott az Özvegy. = Somogyi Néplap 1990. 05. 25.

Gölle válaszúton. = Somogyi Néplap 1990. 07. 12.

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

- hirdetés -
X
X