A közelmúltban látogattuk meg a pataki kollégiumot, több folytatásban. Ma ismét egy hasonló minisorozat indul, ezúttal a debreceni kollégiumról. Hasonló felépítést követünk, mint Sárospataknál: a mai részben körbejárjuk az épületegyüttest, röviden összefoglalva történetét, és jövő héten kezdünk belemerülni a konkrét zenei vonatkozásokba.
A Debreceni Kollégium mai főépülete 1804-1816 között Péchy Mihály tervei szerint klasszicista stílusban épült. Az 1870/74-ben készült udvari szárnyat Vasél Alajos tervezte. 2013 óta a Nagytemplommal együtt magyar nemzeti emlékhely. Építésének hosszú történetéről itt kicsit részletesebben olvashatunk.
A protestáns hitre tért Debrecen az új hit központjává válva 1538-ban átvette a városi plébániai iskolát. Az intézmény hamarosan nagygimnáziummá fejlődött, majd 1660-ban, amikor a török által elfoglalt Nagyvárad kollégiumának diákjai és tanárai Debrecenbe települtek át, főiskolává vált. Az ellenreformáció idején Mária Terézia megtiltotta, hogy a város pénzügyileg támogassa a kollégiumot, az intézmény a gyülekezetek, valamint magánosok és külföldi testvéregyházak adományaiból tartotta fenn magát. Még így is ekkor élte fénykorát a magyar protestantizmus és szellemi élet központjaként.
Felsorolni lehetetlen, hogy a magyar nemzet hány nagyszerű személyisége indult falai közül, de talán ennél is nagyobb hatású volt kisugárzása
az egész magyar oktatásügyre.
Egyrészt a történelmi Magyarország negyven megyéjéből érkeztek ide diákok, másrészt pedig a megyékben összesen 584 partikulája, azaz fiókiskolája működött. Mindenez révén a Debreceni Kollégium tehetségeket, „kiművelt emberfőket” adott az országnak. Ezért vált „az ország iskolájává”, Debrecen városa pedig pedig – Huszár Gál szavaival – „Magyarország és Erdély világító lámpásává”.
Nagy korszaka a 19. század második feléig tartott, de hírnevét mindmáig megőrizte.
Az ősi kollégium épülete 1562-ben leégett; ugyancsak tűzvész áldozata lett 1802-ben az ennek helyére épült második iskola. Ekkorra már készült terv új kollégium építésére, s azt az új helyzetben Péchy Mihály az anyagi lehetőségekhez alakította. A pénzügyi fedezet előteremtésére országos adakozás indult, amiről a kollégium homlokzati felirata tudósítja az utókort:
A HELV. VALLÁSTÉTELT TARTÓ MAGYARORSZÁGI EKKLÉSIÁK ÉS JÓLTÉVŐK ADAKOZÁSÁBÓL ÉPÜLT MDCCCIII-tól MDCCCXVI-ig.
A magyar klasszicista építészet e nagyszerű alkotását a kiugró féloszlopok és a timpanonnal előreugró rizalit teszi még ünnepélyesebbé. A főbejárat homlokzatát Nagy Sándor János bronz domborművei díszítik. Kettős oszlopot hordozó széles táblán Kálvin és Zwingli egymással szembeforduló alakja látható. A mellette lévő oszlopon Arany János bronz domborművét találhatjuk, míg a Füvészkert utca felől Csokonai Vitéz Mihály emlékét örökítették meg. Ugyancsak a főbejáraton látható Kölcsey Ferenc portréja, Nagy Sándor János egyik legszebb alkotása. A sort Fazekas Mihály és Móricz Zsigmond portréja egészíti ki. Medgyessy Ferenc bronz domborműve a kollégium hősi halottainak, tanároknak és diákoknak állít emléket.
A négyszögletes belső udvar árkádsorának keleti és nyugati részén 25 bronz dombormű található, amelyek a magyarországi reformátussághoz és a kollégiumhoz kötődő nagyságok emlékét idézik. Köztük van Maróthi György, a máig működő Kollégiumi Kántus, az első többszólamú énekkar megalapítójának portréja is. Nagy Sándor János alkotásának felirata: „Deákunk, tanárunk, tantervújító, kántus alapítónk, mennyiségtan író”. Róla még részletesen szólunk a zenetörténeti részben.
A főépület két földszinti teremsorában a Kollégiumi és Egyházművészeti Múzeum két kiállítása fogadja a látogatókat.
Az egyháztörténeti kiállítás zenei tárgyú emléke a Nagytemplom régi orgonájának játszóasztala. Az Ország iskolája című iskolatörténeti kiállításon is találkozhat a látogató zenei relikviákkal: a Maróthi által összeállított és 1743-ban megjelentetett A’ Soltároknak Négyes Nótájik című könyv egy példányával, a Kántus zászlórúdjával és egyéb emlékeivel, valamint Csokonai Vitéz Mihály fából készült fuvolájával.
A főépület második emeletén található
a Nagykönyvtár, amely félmilliós állományával a Magyarországi Református Egyház legnagyobb gyűjteménye. Egyes ritkaságai Európában,
sőt a világon is egyedülállóak.
39 kódexet a 14–16. században írtak pergamenre. A könyvtár 146, az 1500-as években kiadott ősnyomtatványt, 114 unikumot (a világon egyetlen példányban fennmaradt művet), s mintegy 1600 ritkaságot őriz a régi magyar irodalom 1700 előtti emlékeiből.
A gyűjtemény becses darabjai a híres diákok, Csokonai, Arany János, Kölcsey Ferenc és Ady Endre kéziratai. Zenei értékei között van több olyan kötet, amelyeket Maróthi György hozott külföldi tanulmányútjáról, s nevét saját kezűleg jegyezte beléjük latinos alakban.
Az 1700-as évek közepén jött létre a Levéltár. 1400 folyóméternyi anyaga felbecsülhetetlen értékű.
Érdemes megnézni Keresztury Dezső 1976-ban készült és mára klasszikussá vált, híres magyar könyvtárakat bemutató filmsorozatának debreceni részét:
A könyvtárral szemben lévő oratórium (imaterem) adott otthont 1849-ben a Debrecenben ülésező országgyűlésnek. A padokon réztáblák jelzik az egyes képviselők helyeit. Ugyanebben a teremben ült össze 1944. december 21-én az Ideiglenes Nemzetgyűlés is.
Pár perc erejéig ide is bekukkanthatunk:
A lépcsőházban és a folyosón 1938 óta láthatók Gáborjáni Szabó Kálmán freskói, amelyek a Kollégium, és vele együtt a református Debrecen múltját, illetve az 1849-es eseményeket idézik. A debreceni festő megörökítette többek között a prédikáló Melius Juhász Pétert, a kollégium messze földön híres rézmetsző diákjait, a kollégiumi kántust és alapítóját, Maróthi Györgyöt, Csokonait tanítványai körében, a Habsburg–ház trónfosztásának jelenetét és a Kossuth-bankók készítését.
A Köztérkép oldalán érdemes végignéznünk a freskókat.
Az északi szárnyban kialakított díszteremhez vezető lépcső fordulójában 1883 óta áll Huszár Adolf hatalmas emlékművének, a pesti Duna-parton látható Petőfi-szobornak a gipszmintája. A díszteremben történeti értékű festmények fokozzák a hely emelkedett szellemiségét.
Legközelebb a Kollégium zenetörténetével folytatjuk!
