Papageno Radio
Címlap Mona Dániel kedvenc felvételei a Lakatlan sziget műsorán

Mona Dániel kedvenc felvételei a Lakatlan sziget műsorán

„Mi a kedvenc zenéd? 10 album, ami meghatározta az eddigi életedet? Előadók, akik a legnagyobb hatással voltak rád? Legjobb? Legtöbb? Legrégebbi? Nem tudom! Nincs! Pontosabban nem úgy” – írja Mona Dániel, aki kérésünkre kiválasztotta kedvenc felvételeit a Papageno Rádió Lakatlan sziget című tematikus műsorába. Hallgassátok velünk a már mobilapplikáción (iOS és Android) is elérhető Papageno Rádió keddenként 15 órakor kezdődő adását. Ismétlés csütörtökön 22, szombaton pedig 16 órától.

Mona Dániel az általa választott felvételekről:

Sosem lógtak zenészek poszterei a falamon és nem cserélgettem kazettákat, CD-ket az osztálytársaimmal. Hallgattam az otthon talált zenéket Beethoventől Komár Laciig, szóltak a slágerek a rádióból, én meg hagytam, hogy elérjenek a divatok, és lelkesedtem csomó olyan zenéért, amire ma azt mondanánk: közhely. Nem voltak eget rengető aha-élményeim, inkább csak újra és újra rácsodálkoztam, hogy ilyen zene is van, meg olyan is. Hogy a sokat játszott zeneművek egy része azért sokat játszott, mert tényleg jó. Szóval elnézést kérek mindenkitől, aki specifikusabb, elborultabb listára számít, de remélem, azért így is elég színes lett a lakatlan szigeti playlist.

Bocsánatkérés illeti az általam mostanában sokat hallgatott Csorba Lócit, Innát és Sofi Tukkert is, de mindenekelőtt a Hupikék törpikéket, hiszen minden karácsonykor azokra az albumokra díszítettünk fát. A listán szereplő zeneművek egy része a hozzájuk társított élethelyzet miatt vált örökre fontossá számomra. A legtöbb példa azonban egy-egy előadóhoz köthető. Olyan művészekhez, akiknél majdnem mindegy, mit játszanak, ha ők játsszák.

Chopin: cisz-moll noktürn, Op. posth. – Várjon Dénes

Vásáry Tamás előadásában ismertem meg a darabot, és hamar meg is tanultam. Ennél a műnél jöttem rá először, hogy egy zene több érzés kifejezésére is alkalmas. Ha szerelmes voltam, úgy játszottam, ha szomorú, akkor úgy. De szimplán hallgatva is működik, próbálják ki! Várjon Dénes letisztult, kristálytiszta játéka minden hangulatra jó. Na, ő épp egy olyan művész, aki bármit zongorázik, levesz a lábamról.

Bach: Goldberg-variációk – Glenn Gould

Glenn Gould két Goldberg-felvételén (lemezre vette 1955-ben és 1981-ben is) pedig azt tanultam meg gyerekként, hogy egyáltalán nem mindegy, ki adja elő az adott darabot. Megértettem, hogy mit jelent interpretálni egy művet. Hogy a klasszikus zene nem olyan, mint a popslágerek, hogy van belőle egy „eredeti” felvétel. Gould későbbi, 1981-es felvétele az igencsak bátor tempóválasztással azonnal etalonná vált számomra.

Berlioz: Fantasztikus szimfónia 4. tétel – New York-i Filharmonikusok, Alan Gilbert

Nem tudom pontosan, miért kattant be ez a darab. Az biztos, hogy a zeneakadémiai felvételim óta (a Fantasztikus szimfóniából írtam a felvételi dolgozatomat) elkísér, a lelkesedésem pedig töretlen. Főleg a negyedik tétel nyűgöz le. Főleg az az ütem, ahol Berlioz egy négynegyedes taktus négy negyedét más-más hangszercsoportra osztja. Kínoztam ezzel a felismerésemmel zeneiskolás gyerekeket, de főszerepet kapott a KameraZene című videósorozat 7. epizódjában is.

Verdi: Traviata, „Addio del passato” – Anna Netrebko 

Na jó, ha korábbi lett volna Willy Decker 2005-ös salzburgi Traviatája, és gyerekként lett volna a benne éneklő piros ruhás Anna Netrebkóról plakátom, ő azért kint lett volna a falamon. Gyermeteg, de legfőképp plátói szerelmet táplálok a 2005-ös Netrebko iránt, aki nemcsak gyönyörű az említett előadáson, de egészen elképesztően is énekel.

Monteverdi: Poppea megkoronázása, „Pur ti miro” – Philippe Jaroussky, Nuria Rial

Újabb klasszikuszenei sláger a listán, de mit csináljak, ha egyszer ezen a ponton jöttem rá, hogy a zene olyan mélyen képes kifejezni két ember összefonódását, ahogy a próza sohasem?! A kontratenor és a szoprán énekes azonos hangmagasságon, de eltérő hangszínnel énekelt szerelmi duettje két ember összeolvadásának tökéletes zenei leképezése.

Balassa Sándor: Az ajtón kívül, ,,Akinek snapsza van…” – Fülöp Attila

Persze korántsem csak klasszikus zenéből áll a lakatlan szigeti lista. Noha Balassa Sándor operájának részlete a legvadabb példa az összeállításban, a klarinét, cimbalom és köcsögduda kísérettel megszólaló dal erősen feszegeti a szimfonikus zene határait. Csak képzeljünk el egy frakkos, csokornyakkendős, vérkomoly muzsikust, ahogy lelkiismeretesen cibálja köcsögdudáját az Opera zenekari árkában…

Szagos a rozmaring – Csík zenekar

A köcsögdudával pedig forduljunk is át egy másik fontos identitásomhoz, a népzene és néptánc világához! A „Szagos a rozmaring” kezdetű katonanótát ugyanakkor ne ebben a visszafogott stílusban képzeljük magunk elé. A Bihari János Táncegyüttes egy fellépést követően fáradtan, de jókedvűen zötykölődik hazafelé. A busz hátuljában előkerülnek a hangszerek, és a sok önjelölt nótafa kéri a szebbnél szebb dalokat, melyeket a táncosok egyként énekelnek – valahol a fff és a ffff hangerő között. Én ezt a nótát kérem.

Bonchidai dallamok – Méta zenekar

És akkor mélyüljünk el kicsit jobban a népzene szépségeiben, mert vannak dallamok, amik jobbak bármelyik slágernél. A bonchidai tánczene dallamai gyakorlatilag mind ilyenek. Ugye, hogy nem lehet megunni akkor sem, ha tíz percen keresztül szól? Gyönyörű a dallam, elképesztőek a díszítések és a harmóniák, ráadásul még a tánc is eszméletlenül szép! Két dolgot nem lehet bonchidai zene hallgatása közben csinálni: csöndben és nyugton maradni.

Besh o droM: Tortapapír

Szeretem az átmeneteket. A műfaji találkozásokat. A fúziókat. Meg persze a jó ritmusokat. Naná, hogy a Besh o droM is helyet kapott a listán. Ezek a zenék tanítottak meg rá, hogy ne foglalkozzak mások véleményével. Hogyha toppantani, csettinteni vagy táncolni kell, akkor toppantani, csettinteni és táncolni kell – akkor is, ha villamoson, liftben vagy az utcán vagyunk.

Ide kapcsolódik:
20 éves a Besh o droM, a magyar világzene első fecskéje – Interjú

Queen: Fat Bottomed Girls

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy gyerekkoromban kizárólag klasszikus és népzenét hallgattam, gyorsan leszögezem: nem. Mondjuk a Queen épp rossz ellenpélda, mert már-már klasszikusnak nevezhető, de bárhova is soroljuk, jönnie kell a szigetre. Mentségemre szóljon, hogy mikor gyerekként a kezem ügyébe akadt a három CD-ből álló Best of Queen-válogatás, egy mukkot nem értettem a szövegekből. A zenét viszont nagyon éltem: a szám elején lévő kórust, aztán a vadul belépő gitárt és dobot. Gyakran azt képzeltem az utcán sétálva, hogy a fülemben épp szóló zene a rólam készült film háttérzenéje, én meg lassított felvételben sétálok épp, és a zenével összhangban elképesztően menő vagyok. Aztán hamar kizökkentett, hogy futni kellett a busz után, és a discman, ami azt ígérte, sosem akad meg, egy szempillantás alatt csendre intette a filmzenekaromat.

Fazıl Say: Paganini-variációk

Ez most mi? Klasszikus zene? Jazz? Könnyűzene? Ez Fazıl Say. Megosztó művész, tudom, de ha élőben, ha felvételről hallom, mindig beszippant egy pillanat alatt az a félreismerhetetlenül egyedi stílus, az a szemtelen bátorság, az a kreatív újraalkotás és meggyalázás határán mozgó zeneiség, ami a játékából sugárzik. Eljátszani hibátlanul és kottahűen Mozart A-dúr zongoraszonátájának első két tételét, aztán rátenni a saját Törökinduló-változatát? Saját variációkat csempészni Mozart Hull a pelyhes-variációi közé? Ilyen egyedi változatokat írni Paganini dallamára? Mi ez, ha nem a 19. századi virtuózhagyomány tovább élése?

Ide kapcsolódik:
Fazıl Say szerint ő a legimádnivalóbb komolyzene-rajongó

Fazıl Say: Kara Toprak (Black Earth)

És Fazıl Say természetesen zeneszerző is. Koncertjein a Kara Toprak rendszeres ráadás, a közönség pedig mindig nyújtogatja a nyakát, hogy lássa, hogyan születnek a szokatlan hangszínű hangok. Fazıl Say maga a fúzió. Nem biztos, hogy jó zene, amit ír, nem biztos, hogy helyes, ahogy más szerzők darabjaihoz nyúl, de nálam valamiért nagyon betalált. Ha meg valakinek nem tetszik, mindegy, úgyis egyedül leszek azon a lakatlan szigeten, nem?

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

- hirdetés -
X
X