Szabó Miklós a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem nyugalmazott egyetemi tanára, Liszt-, Kossuth- és Bartók–Pásztory-díjas karnagy életének 90. évben hunyt el június 11-én.
A Győri Leánykar alapítója és kórusvezetője 1931. április 15-én született Szentgotthárdon. Pályáját 1953-ban Győrött a Zeneművészeti Szakiskola tanáraként kezdte, s ehhez a városhoz az általa 1958-ban alapított Győri Leánykar vezetőjeként visszavonulásáig hű maradt. Tanított a Zeneművészeti Főiskola győri tagozatán, majd a Széchenyi István Egyetem Zeneművészeti Intézetében és a Zeneművészeti Egyetemen, valamint hazai ás külföldi kurzusokon.
„Személyében az önmaga és tanítványai iránt legendásan szigorú tanár mellett a legendásan igényes és kivételesen invenciózus karvezetőt, a magyar kórusművészet egyik példamutató mesterét tisztelhetjük” – írta róla Ittzés Mihály.
Énekkarával 1961-ben az első debreceni Bartók Béla Kórusverseny egyik első díjának nyerteseként tűnt fel, s ez a magas színvonalú művészi munka végigkísérte pályáját. A zeneművészeti szakiskolásokból és főiskolásokból álló énekkarával páratlan vállalkozó kedvvel tűzte műsorára Bartók összes gyermek- és nőikari művét. Úttörő vállalkozások egész sora fűződik nevéhez, mint a hazai régizenei mozgalom egyik előhírnöke tűzte koncertjei műsorára és rögzítette hangfelvételen Dufay egyik miséjét, aztán Palestrinát, Lassust, majd Haydn és Mozart kánonjait, világpremierként Michael Haydn műveit, Liszt-kórusokat, Kodály legnehezebb nőikarait, így a Hegyi éjszakák teljes sorozatát.
A kórusrepertoárt 20. századi mesterek műveivel is gazdagította, köztük számos magyar szerző – Soproni, Szőllősy, Kocsár, Jeney, Szőnyi Erzsébet és mások alkotásainak ősbemutatóival. Lemezei közül több is rangos nemzetközi díjat kapott, és kórusával európai országok pódiumaira és Kanadába vitte el kóruskultúránk hírét, mindenhol sikert aratva.
Szabó Miklós a kivételes tudós tanárok-művészek sorába tartozott. Számos cikke, előadása, s mindenekelőtt Bartók kórusműveiről írott könyve tanúskodik erről.
