Papageno Radio
Címlap Ruttkai Éva és Gábor Miklós beszéltek először '56-ról a filmvásznon

Ruttkai Éva és Gábor Miklós beszéltek először ’56-ról a filmvásznon

Az Éjfélkor volt az első magyar film, amely az 1956-os forradalomról szólt. Révész György egy szerelmesfilm díszleteibe bújtatva beszélt a kivándorlásról, ami a határok megnyílása után rengeteg család életében lett aktuális kérdés. Az Éjfélkor-t a fiatal tehetségnek számító, 27 éves Révész György rendezte, aki a főszerepeket a korszak álompárjára, az életben is friss művészházaspárnak számító Ruttkai Évára és Gábor Miklósra osztotta.

1956 szilveszterén egy fiatal házaspár arra készülődik, hogy elhagyja az országot. A nagy elhatározás előtt lepereg addigi életük: a férj, Károlyi János neves színész, Viki miatt hagyta el első feleségét. Viki balett-táncosnő, zsidó származása miatt sok mellőzést élt meg. 1956-ban, a nászútjukon érte a forradalom híre. Hazaérkezésükkor megtudják, hogy Viki édesanyja már Bécsben várja őket. Viki úgy érzi, karrierje miatt számára nincs más választás, mint az emigrálás. János viszont úgy érzi, minden Magyarországhoz köti. Tanakodnak, tétováznak: a maradni vagy menni? Kérdésre adott válaszukkal, tudják, egész életükről fognak dönteni.

Elegancia, francia líraiság, noir, presszó

Magával ragadó, szó szerint: szép film. Nyomasztó témája ellenére rendkívül szellős. Stílusa van – a hazai filmgyártás egy olyan korszakában, amikor ez nem igazán „időszerű”, hiszen nem a szocialista realizmus mintáit követi. Európai és klasszikusan modern.

A szerző, Rácz Ráchel múltidéző mozaikjait ide kattintva követheted a Facebookon és az Instagramon is.

Máriássy Félix (Egy pikoló világos), Makk Károly (Mese a 12 találatról) és Fábri Zoltán (Hannibál tanár úr) úttörő filmjei után, 1955-től, egyfajta reform érzékelhető a szocialista realista filmdramaturgiai sémákon, de valahogyan mégis ez az első olyan mű, amely teljesen áttöri a kora ötvenes évek filmjeinek reprezentációs kereteit.

Az Éjfélkor című vizuális ékszerdobozból teljességgel hiányzik a sematizmus, mindenféle didaktikus dialógcsokor vagy egysíkú karakter.

Egyszerre kortalan és korabeli. Kortalan, mert általános és örökérvényű problémát ábrázol: a menni vagy maradni kérdéssel. Korabeli, mert meghatározó benne az ötvenes évek Budapestjének az az arca, ami teljesen kimaradt az előző évek filmalkotásaiból. Révész György első filmes overture-jében, közrefogja a Bágya András muzsikához passzoló miliőket, miközben rendkívül érzékenyen és finoman illusztrálja szereplői tragikus sorsvonalát.

Ide kapcsolódik:
Online böngészhető Ruttkai Éva életműve

Füstös presszó – nyugati zenekari összképpel, stúdiómentes vidéki és külső felvételek, autentikus helyszíni forgatások (reptér, balatoni hotel, Uránia, filmgyár, színház, stb.), elegáns ruhák és franciás smink.

A melodrámai műfaj, a nyirkos, esős jelenetek, a francia lírai realista, míg a flashbackek és a sötét tónusok a film noirok búskomor atmoszféráját idézik.

Elegancia – amelyet a magyar színjátszás két kivételes egyénisége: Ruttkai Éva és Gábor Miklós képvisel, ösztönös, természetes, manírok nélküli hitelességgel. Diszkrét, sármos jelenlétük – pazar képi kompozíciókban – a legrangosabb európai filmek világával párhuzamos. Hegyi Barnabás nagyszerű operatőri közvetítései mentén a film snittjei már nem a háború előtti lenyomatokat viselik – ami a korszakban még általános -, hanem nyitottabbak, frissebbek annál.

Az Éjfélkor levegős utcaképei és külső jelenetei, fiatal szereplői már a Kifulladásig újhullámos generációját előlegezik.

A forgatókönyv flashbackekre épül, karakterei árnyaltak, dialógusai gördülékenyek, hitelesek. Rozsos István „pesti vagány” figurája erősíti az autentikus karakterábrázolás lehetőségeit, Bánki Vilma visszafogott karaktere és játéka pedig a két főszereplőhöz hasonlóan a mértéktartás és a nemes egyszerűség hordozója.

A kommunista közegből kiemelt, erőltetett munkásfigurák vagy a szocialista környezet fekete-fehér filmes prototípusai helyett ezek a hétköznapi hősök közelebb járnak már a realista mindennapok reprezentációjához, valódi reformot és üdítést hozva az ötvenes évek magyar filmművészetébe.

Londoni siker

„A magyar filmrendezők és filmszínészek között sok az érdekes tehetség” – írta a korabeli sajtó. (P. J.: Magyar Filmek londoni televízióban. In: Film Színház Muzsika, 1959/ 28. 35. ADT.)

Az ötvenes évek végén megnőtt az érdeklődés a magyar filmek iránt egész Európában. Derek Prouse, televíziós szerkesztő, valamint a Sunday Times filmkritikusa nagyszabású műsort készített a BBC számára, amelyben számos magyar filmet, köztük az Éjfélkor, A 39-es dandár, az Álmatlan évek, a Ház a sziklák alatt című alkotásokat tűzte műsorra. A vetítést követően beszélgetést folytatott az alkotókkal, köztük Várkonyi Zoltánnal, a Máriássy házaspárral, Makk Károllyal, Ruttkai Évával és Gábor Miklóssal.

Korabeli tükör

Kürti László kritikája az 1958-as Film Színház Muzsika hasábjain már az első mondatban odahelyezi a mélységélességet, ahová kell – korabeli elvárás szerint! -, nehogy bárki bármit is eltévesszen. Az 1956-os eseményeket határozottan és nyomatékosan reakciós, ellenforradalmi mozgalomnak nevezi – nem oda Buda! –, a kötelező körök után azonban elismerően nyilatkozik a filmről.

„Ha jelzőkkel akarnám értékelni a filmet, a következőket mondanám: jó szándékú, szolid, finom. Valamiféle bensőséges, halk hangulatú kamerastílus teremtődik meg itt az írók, a színészek, Hegyi Barnabás operatőr és természetesen mindenekelőtt a rendező, Révész György munkájából. A fővárosunk iránti szeretetet sugárzó felvételek, anélkül, hogy maguk-mutogatók lennének, hatásosan szolgálják a mondanivalót. A filmnek lendülete, magával ragadó ritmusa van, ami – ha apró kihagyásokkal is – a végső jelenetekben felgyorsul, és alkalmat ad a főszereplőknek, hogy kitűnő játékukat a kitörő szenvedélyek, főleg premier plánban fényképezett kifejező ábrázolásával tetőzzék be. Hovatovább unalmassá válik, hogy Ruttkai Éváról minden új filmje után megállapítjuk: ez volt az eddigi legjobb alakítása. De ő az oka: miért lep meg minden alkalommal tehetségének újabb és újabb oldalaival. Ezúttal is milyen döbbenetesen valóságos ez az „úrilány”-ból lett kis pesti balett tündér.” (Kürti László: Új magyar film. Éjfélkor. In: Film Színház Muzsika, 1958/ 1. 5. ADT.)

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X