Két napja jelent meg az első információ a neten, és mára már több orgánum is hírül adta, hogy Jean-Michel Basquiat egyik festménye egy magánüzlet keretében „több mint 100 millió dollárért” cserélt gazdát két milliárdos, amerikai műgyűjtő között. Ha ez tényleg így történt, akkor a kérdés csak az, hogy mennyivel több az a „több”, vagyis hogy ez a most eladott-megvett kép lett-e a legdrágább Basquiat-festmény, vagy „csak” a második?
A fiatalon, kábítószertúladagolásban elhunyt Jean-Michel Basquiat (1960–1988) egyike ma a legkeresettebb művészeknek a műtárgypiacon: jelenleg nyolc olyan munkája van, amelyekért a nyilvános műkereskedelemben – tehát árveréseken – többet fizettek, mint 30 millió dollár; a legmagasabb összeg, amennyit eddig egy képéért adtak 110.487.500 dollár (30,500 milliárd forint) volt: ennyit 2017 májusában Maezava Juszaku (1975) punkzenészből lett japán divatmágnás fizetett ki a Sotheby’s New York-i árverése végén egy 1982-es Cím nélküli Basquiat-festményért. (Ezt a képet elkészülte után közvetlenül a festő akkori galériása 5000 dollárért adta el, majd 1984-ben 19.000 dollárért cserélt gazdát a Christie’s New York-i aukcióján.)
Mindmáig ez az első olyan 1980 után készült műalkotás, amelyik átlépte a 100 millió dolláros „álom-árhatárt”, egyben a legmagasabb összeg, amennyit valaha akár egy amerikai, akár egy feketebőrű művész munkájáért kifizettek.
Két napja a Baer Faxt Art Industry Newsletter nevű internetes művészeti portál írta meg – és a hírt azóta átvette az Artnet, majd további részletekkel bővítette a New York Post és a Bloomberg is –, miszerint nemrégiben egy magánüzlet keretében gazdát cserélt egy újabb Basquiat-festmény: a Boy and Dog in a Johnnypump (Fiú és kutya tűzcsappal) című, ugyancsak 1982-ben, akrillal, zsírkrétával és spray-vel egy 240×420,5 centiméteres vászonra készült nagyméretű képet Kenneth Griffin (1968) amerikai hedge fund menedzser (akinek a vagyonát a Bloomberg 15,3 milliárd dollárra becsüli), művészetpártoló és műgyűjtő vette meg Peter Brant (1947) iparmágnástól (akivel egyébként szomszédok a floridai Palm Beachen), aki maga is jelentős műgyűjtő (és a kutyáját is Andy Warhollal festtette meg annakidején).
Brant tavaly 240 millió dollárt fizetett ki egy Central Park melletti ingatlanért (amelynek legfelső szintjére a tetőn lévő medence üvegalján keresztül árad be a fény), ahol rögtön egy nagy, nyilvános Basquiat-kiállítást is rendezett.
Ken Griffin pedig – aki 2006-ban 19 millió dollárt fizetett, hogy az Art Institute of Chicago épületét egy új szárnnyal tudják kibővíteni, 2015-ben pedig 40 millió dollárt adományozott a Museum of Modern Artnak – köztudomásúlag nagyon komoly modern gyűjteménnyel rendelkezik, amelyben mások mellett Jackson Pollock, Willem de Kooning, Lee Krasner, Isa Genzken, Mark Bradford, Njideka Akunyili Crosby és Virgil Abloh alkotásai is ott vannak.
Korábban is sok magánüzletet kötött már (amelyek hogy, hogy nem, de rendre nyilvánosságot kaptak), hogy megszerezzen magának bizonyos műtárgyakat: 2006 októberében 80 millió dollárt fizetett David Geffen (1943) amerikai film- és hanglemez-producernek és ugyancsak milliárdos műgyűjtőnek Jasper Johns 1959-es False Start (Hamis kezdet) című képéért; 2015 őszén pedig megint csak vele kötött üzletet (amikor Geffennek azért kellett éppen nem kevés pénz, mert részesedést akart szerezni a The Los Angeles Times című lap kiadójában): akkor a hírek szerint 300 millió dollárt adott Willem de Kooning Interchange (1955), és 200 milliót Jackson Pollock Number 17A (1948) című festményeiért.
(A de Kooning ezzel sokáig a legdrágább műtárgy volt a világon, de amióta Leonardo megelőzte, már „csak” a második.)
