1920. július 21-én, 100 éve született a 20. század egyik legjelentősebb hegedűművésze Isaac Stern.
Isaac Stern Kremenetzben (ma: Ukrajna) látta meg a napvilágot. Tíz hónapos volt, amikor családja az Egyesült Államokba költözött. Első zeneóráit édesanyjától kapta, majd nyolc éves korától a San Franciscó-i Konzervatóriumban Nahum Blindertől tanult hegedülni. Tizenhat évesen, 1936. február 18-án debütált a Pierre Monteux vezette San Franciscó-i Szimfonikusokkal. Saint-Saëns III. hegedűversenyét játszotta. New Yorkban 1937-ben mutatkozott be, a Carnegie Hallban 1943-ban lépett fel először.
Legtöbbször itt, a Carnegie Hallban koncertezett (több mint 170 alkalommal), amelynek több mint negyven évig elnöke is volt. Többször adott hangversenyt a New York-i Filharmonikusokkal, mint bármelyik más művész. Amikor 1960-ban le akarták bontani az Carnegie Hall épületét, Sternnek központi szerepe volt annak megmentésében. Az épület legnagyobb koncertterme ma az ő nevét viseli.
Játékát több mint száz felvétel őrzi: 63 zeneszerző, több mint kétszáz művét rögzítette. A klasszikus versenyműrepertoár (Brahms, Bach, Beethoven, Mendelssohn) mellett kortárs szerzők műveit (Bartók, Bernstein, Dutilleux, Hindemith, Peter Maxwell Davies, Penderecki, Rochberg) is játszotta, köztük számos kompozíció bemutatója is az ő nevéhez fűződik. A Hegedűs a háztetőn 1971-es filmváltozatában ő játszotta a hegedűszólót.
Életműve kamarazenészként is jelentős. Olyan művészekkel játszott együtt, mint Emanuel Ax, Jaime Laredo és Yo-Yo Ma. Velük rögzítette Beethoven, Brahms, Fauré, Mozart, Schumann és Dvořák zongoranégyeseit.
1956-ban, a második világháború után több mint tíz évvel ő volt az első amerikai, aki fellépett Szovjetunióban. 1979-ben meghívták Kínába is. A koncertkörútról készült Maótól Mozartig című dokumentumfilm késbőbb Oscar-díjat nyert. A virtuóz Stern a múlt század legnagyobb művészeivel és dirigenseivel lépett fel, számos komponista – így például Leonard Bernstein és Krzysztof Penderecki kifejezetten az ő számára írtak darabokat. A zene nagyköveteként szinte élete végéig koncertezett, karrierje csúcsán évente kétszázszor, s túl a hetvenen is csaknem százszor lépett fel.
1991-ben az Öböl-háború napjaiban egy jeruzsálemi koncertjét rakétariadó szakította félbe, a zenekar tagjai lementek a pódiumról, a közönség gázálarcot vett fel, ő viszont magányosan végigjátszotta Bach egyik szóló hegedű-partitáját. Németország II. világháborús szerepe miatt Stern sokáig nem volt hajlandó ott fellépni, végül a fiatal német művészek támogatása ügyén látogatta meg az országot 1999-ben, hiszen szívesen tanította az ifjú tehetségeket, nagy szerepe volt Yo-Yo Ma, Itzhak Perlman és Pinchas Zukerman pályájának beindulásában.
Számos művészeti és kulturális alapítvány munkáját segítette, olyanokét mint a National Endowment for the Arts, az American-Israel Cultural Foundation és a Jerusalem Music Centre.
Megkapta az Albert Schweitzer-díjat, a Kennedy Center elismerését, az Amerikai Szimfonikus Zenekarok Egyesületének díját, a Grammy- életműdíjat és az izraeli Wolf-díjat.
81 évesen, 2001. szeptember 22-én hunyt el.
