Egy forró nyári napon, 1897. július 3-án szállhattak fel először a bécsi Práterben felállított óriáskerékre a bátrak, akiknek nem volt tériszonya. Két angol tervezte az alkalmatosságot, amelynek létrejöttében a temesvári születésű színházigazgató és szórakoztatóipari szakembernek, Steiner Gábornak is tevékeny része volt.
I. Ferenc József trónra lépésének 50. évfordulóját ünnepelték ezzel a sajátos emlékművel, ami azóta is áll a Práterben, és az osztrák főváros talán legismertebb szimbólumává vált. A megnyitón rengetegen voltak, és bár nem volt olcsó mulatság az óriáskerekezés – egy kör 8 forintba került akkor, amikor egy hivatalnoknak havi 30 forint volt a fizetése -, igen népszerűnek számított.
A konstrukció teljes súlya 430,05 tonna, átmérője 60,96 méter, a legmagasabb pontján 64,75 méterről szemlélhetjük körbe a bécsi panorámát.
A 20. század öt legnagyobb óriáskerekéből már csak ez az egy áll, a chicagóit, a londonit, a blackpoolit, a párizsit lebontották. Igaz, hogy a bécsi is megkapta a bontási engedélyt 1916-ban, de – hangozzék bármilyen furcsán – nem volt rá pénz, ezért maradt meg. 1944-ben azonban tűz ütött ki, egy évvel később újjáépítették, 1947 óta ismét forog. A II. világháború alatt sok gondolája megsérült, alig több, mint tucatnyit restauráltak belőle, és újakkal egészítették ki.
Sziluettje több filmben is feltűnik. Először 1914-ben Madame Solange d`Atalide, sikeres cirkuszigazgazó és műlovarnő használja: lován ülve, az egyik gondola tetején tesz egy kört. A 20-as években egyre több amerikai filmes fedezi fel az óriáskereket, amit láthatunk A harmadik emberben, a Halálos rémület című James Bond-filmben és a Mielőtt felkel a Nap című romantikus filmben.
