Egy zenei fesztivál nem csupán a koncerteken elhangzó darabokból áll, hanem szervesen hozzátartozik az arculat is, amely arra hivatott, hogy felhívja figyelmünket az eseménysorozatra. Hogyan inspirálja egymást művész és kommunikációs szakember? Hogyan lehet megtalálni a megfelelő formát a tartalomhoz? Miért érdemes új utakat keresni a klasszikus zene népszerűsítésében? Mindezen kérdéseket Szabó Stein Imrével jártuk körül, aki a Fesztivál Akadémia új arculatáért is felel.
– Többször nyilatkozta, hogy a klasszikus zene kommunikációjában „tisztes unalmat” lát, és véleménye szerint a zenei termékről szóló diskurzus nem közvetíti jól a zene igazi természetét, megrendítő erejét. Kifejtené ezt bővebben?
– A klasszikus zene elit műfaj, zárt világ, amelynek megvannak a maga határai. Ez jár bizonyos előnyökkel, de meg is nehezíti azt, hogy új, fiatalabb rétegek felé nyissunk, hogy megismertessük, megszerettessük olyanokkal is a klasszikus zenét, akik akár szocializációjuk, akár más egyéb miatt nem vagy csak a megszokott merev keretek között találkoztak a műfajjal.
A klasszikus zene véleményem szerint ennél jóval több, nemcsak néhányak kiváltsága egy-egy koncertre eljutni.
A zenében rejlő értékek pedig sokkal egyetemesebbek és mélyebbek, mint azt általában gondoljuk. Ezért szükséges, hogy felhívjuk a figyelmet, és már a kommunikációban is benne legyen ez az energia.
– Gondolom, ebben a szellemben jött létre a Fesztivál Akadémia tavaly megújult arculata.
– Igen, a feladat lényegében az volt, hogy a brandet megismertessük külföldön. Adott volt egy nagyon jó, eredeti ötleteken alapuló fesztivál, ami tartalmaz koncerteket, mesterkurzusokat és egy fiataloknak szóló hegedűversenyt is. Ráadásul a két művészeti vezetőnek, Kokas Katalinnak és Kelemen Barnabásnak köszönhetően a legkiválóbb, nemzetközileg is jegyzett előadókkal. Azonban külföldön erről nem nagyon tudtak.
– Miben látja a Fesztivál Akadémia különlegességét?
– Elsősorban abban, hogy folyamatos mozgásban tartja azokat, akik ellátogatnak a rendezvényekre. Itt ugyanis egyszerre zajlik tanítás a Zeneakadémia termeiben, este koncertek vannak a legkülönfélébb helyszíneken, az Akadémia nagy hangversenytermétől kezdve egészen a Széchenyi fürdőig.
Mindez hihetetlen energiát, pezsgést jelent, ami határozottabb jelenlétre, állásfoglalásra, véleménynyilvánításra kényszeríti a közönséget.
Emellett Kelemen Barnabás és Kokas Katalin egyéniségükből adódóan is keresik az újat, a nem megszokottat, izzik körülöttük a levegő, a kreatív energia. Innen ered a fesztiválhoz kitalált szlogenem is, a „Fenséges és Féktelen”. Ezt a lendületet és megzabolázott féktelenséget igyekeztünk bemutatni imázsfilmünkkel, amit Géczy Dáviddal együtt rendeztem. Igen jól szerepelt, nagyon sokan látták, és a rangos BRONZE LOVIE díjat is megnyertük az egy percnél rövidebb imázsfilmek kategóriájában. Nyugodtan mondhatom, hogy az új arculattal a fesztivál berobbant a nemzetközi köztudatba.
– Hogyan alakult ki a közös munka? Adott volt egy elképzelés, ami alapján dolgozniuk kellett, vagy közösen formálták a koncepciót?
– Az utóbbi. Mindig is törekedtem arra, hogy alkotói-partneri viszonyt alakítsunk ki egymással a különböző munkák során. Azt gondolom, hogy a kommunikáció, arculatépítés is – ezen a szinten – autonóm alkotói munka, igénybe veszi kreativitásunkat, közös gondolkodásra késztet, amiből valami előremutató alakulhat ki. Kati és Barnabás abszolút nyitottak voltak erre, egymást inspiráltuk, nekik voltak jó ötleteik a megjelenéssel kapcsolatban, néha pedig ők fogadták meg a javaslatainkat a fesztivál reprezentációját illetően.
Igazi csapatmunka volt.
Egyébként tudatosan törekszem arra, hogy a munkáimban mindig legyen izgalom és kihívás, épp ezért olyan kollégákat gyűjtök a csapatba, akiknek szintén igényük van erre. Olyan projekteket igyekszem elvállalni, amelyek valódi kihívást jelentenek. Ilyen volt a Bartók Világverseny és a Marton Éva Nemzetközi Énekverseny létrehozása, és ilyen az együttműködésünk Keller Andrással és a Concerto Budapesttel.
– Miért tartja fontosnak, hogy ne csak zenei médiumokban jelenjen meg a fesztivál, akár Magyarországról, akár a külföldi sajtóról van szó?
– Ez is régi mániám és ezzel visszakapcsolnék a korábbi témánkhoz, mely szerint csak így lehet eljuttatni a klasszikus zene üzenetét új rétegekhez. Nem mindenki tanult zenét, nem mindenki életének szerves része ez a művészeti ág,
pedig lehet, hogy nagyon sokan fogékonyak lennének rá.
A külföldi sajtó amúgy is egy külön eset, nehéz bejutni, nagyon megnézik, hogy ki, miért és hogyan jelenhet meg náluk. Mivel egész jól ismerem ezt a világot, régóta jó sajtókapcsolataim vannak, ezért nekem így talán könnyebb dolgom volt, így ott tudtunk lenni, a Spiegelben, a New York Times-ban vagy épp a Le Monde-ban a Gramophon vagy a BBC mellett.
Kicsit olyan a helyzetem, mintha valaki egy olyan Elműnél regisztrált vezető szerelővel cserélteti ki a villanykörtét, aki közben Banksy módjára kipingálja a falat is. (nevet)
– Az idei év sajnos a Fesztivál Akadémia életében is változást hozott. Az arculat hogyan alkalmazkodott az új helyzethez?
– Valóban, a járványhelyzet, ha szabad ezt mondani, a lehető legrosszabbkor ütött be, hiszen éppen elkészült minden a 2020-as fesztivál megrendezéséhez. Összeállt a program, amely rendkívül izgalmas és eredeti koncepció alapján jött létre, emellett végeztünk a grafikai és egyéb arculattal kapcsolatos teendőkkel, a Papageno különszáma is épp megjelenés előtt állt. Mindebben nagyon sok erőfeszítésünk és munkánk volt, de hamar kiderült, hogy ebben a formában sajnos nem lehet megrendezni a Fesztivál Akadémiát. Komplett újratervezés vált szükségessé, de a korábban kidolgozott koncepciót sem akarjuk kidobni, ha lehetséges, jövőre igyekszünk változatlan formában megvalósítani.
A Barnabás és Kati, valamint Fazekas Gergely által kitalált módosított programkoncepció abból indult ki, hogy itthon számos kitűnő zenész került hátrányos helyzetbe, hiszen maga a kultúra is elszenvedője volt a járványidőszaknak. Épp ezért fontos, hogy segítő kezet, fellépési lehetőséget nyújtson a FAB a művészeknek. Megegyeztünk abban, hogy most nem kívánunk nagyszabású, látványos elemekkel operáló arculattal előállni. Azt hiszem, mindannyiunk egyik alapélménye volt az, hogy túléltünk egy nehéz időszakot, most már kidughatjuk a fejünket a vízből és fellélegezhetünk.
A „Fellélegzés” pontosan írja le aktuális állapotunkat, miközben a művészi viszonyulást is jól kifejezi.
Ami a látványt illeti, alapvetően a visszafogottságot helyeztük a középpontba: egy térben hullámzó bonyolult grafikát készítettünk, Cuba Gergő vezető grafikusművésszel. Ez kimondva ugyan egyszerűen hangzik, de iszonyatosan sok munkába telt, mire a végeredményt megalkottuk. Ez jelenik meg az új kommunikációs arculatban és például a a múlt évben forgatott film újraformált végén.
Abban bízom, hogy az elképzelésünk találkozik majd a közönségé elvárásaival és, ha így, módosított formában is, de igazi, semmi máshoz nem hasonlítható élményt tudunk nyújtani.