Papageno Radio
- hirdetés -
Címlap Tasnádi Bence: „Cseh Tamást hallgattunk, és Csehovot idéztünk”

Tasnádi Bence: „Cseh Tamást hallgattunk, és Csehovot idéztünk”

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Tasnádi Bence sokoldalú tehetség: játszik színpadon, filmekben és még zenekara is van (Ed Is On). Az interjúban picit nosztalgiázott az egyetemi évekről, és az is kiderült, eddigi szerepei közül melyikhez kötődik a leginkább. Izgalmas karaktert választott.

– Amikor az egyetemre felvételiztél, szóba jött más szak is vagy elsőre tudtad, hogy a Színművészeti lesz az utad?

– Bizonytalan voltam a felvételi évében, több lehetőség is felmerült, főleg humán területen jelöltem meg különböző szakokat, de a színészet volt az első helyen.

– Mire emlékszel a felvételi napjáról?

– Meghökkentem, hogy a teremben fekete az összes fal, a plafontól a linóleumig, és reflektorok vakítanak a szemembe. A légkörben egyébként volt valami bizalmas, ami jó benyomást keltett bennem, és amitől meggyőzően szerepeltem.

– Gondolom, sok élményt gyűjtöttél az öt év alatt. Melyik az, amelyikre a legszívesebben emlékszel vissza?

– Emlékszem, harmadév elején már elég nagyok voltunk, az osztállyal is összeszoktunk, és többen épp szakításban álltunk, szerelmi bánat gyötört minket. Néhányan hajnalig táncoltunk az asztalokon a suli büféjében, Cseh Tamást hallgattunk, és Csehovot idéztünk. Akkor nagyon intenzíven éreztem, hogy élek, és ez akkor elengedhetetlen volt a szakmai fejlődésemhez.

Tasnádi Bence a Tartuffe című előadásban – fotó: Horváth Judit

– Megannyi szerepen túl vagy már. Melyik volt rád eddig a legnagyobb hatással

– Orlandót említeném (Ahogy tetszik, Kamra, rendező: Kovács D. Dániel – a szerk.) az elmúlt évekből, mert az interjúkban még soha nem került terítékre, pedig klasszikus, nagy Shakespeare-szerep, kötődöm hozzá.

– És az egyik leghíresebb Shakespeare-darab. Milyen szempontból kötődsz Orlandóhoz?

– Az akkori barátnőmmel való kapcsolatomat gyászoltam el benne. A próbafolyamat alatt újra szembesültem azzal, hogy a szerelem milyen fizikai fájdalmakat képes okozni és milyen hülyét csinál az emberből.

Tasnádi Bence – fotó: Kurta István

– Te is ilyen vagy?

– Én is képes vagyok belezúgni valakibe első látásra, ismeretlenül fantáziálni mindenfélét és belebetegedni a viszonzatlanságba.

– Ha a szakmai vagy a hétköznapi szempontokat nézzük, segített valamit Shakespeare hősének megformálása?

– Shakespeare-t játszani mindig izgalmas kihívás, hátborzongatóan pontos alapvetéseket fogalmaz meg a mindenkori emberről, virtuóz költőiséggel. Azóta kicsit másképp tekintek a szerelemre, már nem várok tőle olyan sokat. Rosalinda pazarul levezeti az előadásban, hogy a szerelem csak egyfajta ragály, veszettség, ami megtámadja az embereket, könnyen terjed, de megfelelő terápia mellett ki lehet belőle gyógyulni. Kémiai folyamat, amely pár év alatt lejátszódik, utána kijózanodik az ember.

Ide kapcsolódik:
Osváth Judit: „Lelki alkatom nem feltétlen arra predesztinál, hogy csak naivákat játsszak”

– Ezek a mondatok sok reménytelen szerelmesnek adhatnak reményt. Van közös pontotok Orlandóval?

– Ez amolyan legkisebb királyfi szerep: kalandvágyó, nyílt tekintetű, különc karakter, akinek helyén van a szíve.

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X