A Kiskunsági Nemzeti Park szomszédságában, Tabdi központjától másfél kilométerre (Tabdi, Buckadűlő 39. Dankó–villa), Csengőd határában ma is áll Dankó Pista egykori villája.
A nyomorból indult legendás muzsikus, dalszerző 1901-ben, hangversenykörútjai jövedelméből vásárolta meg a szép tornyos villát, a hozzá tartozó birtokkal együtt. Kiválasztása jellemző volt Dankó romantikus, nem két lábbal a földön álló művészegyéniségére: a területen nem termett meg szinte semmi, de muzsikáló neve volt: Csengőd. Házának tornyára, mint egy várúr, monogramos zászlócskát tűzött.
Ide is költözött. Csongor Győző írja Hulló levél, sárga levél… című Dankó–életrajzában: Mesélik, akik mellette voltak utolsó éveiben, hogy ki-kigyalogolt messzebbre is a háztól, s egy-egy buckára dőlve pengette hegedűjét, töredékesen maradt dallamokat jegyezgetve le a papírosra. A toronyszobában népszínműveken is dolgozott.
Lakóterülettől távol esik, erdős terület és szántó határán található. A google térkép műholdas oldala ilyennek mutatja:
Innét indult utolsó hangversenykörútjára, ahonnét súlyos betegen hozták vissza. Ő is a kor népbetegségében szenvedett: pályája csúcsán apjától örökölt tüdőbaj támadta meg. Betegségének hírére közadakozás indult gyógykezeltetésének költségeire. Ebből, és a kultuszminisztérium által adományozott összegből egy télen át tudta magát kezeltetni San Remóban, de hiába. A birtokot is abban a reményben vásárolta, hogy az itteni levegő majd meggyógyítja. Állapota súlyosbodásával kedves villájából vitték a fővárosba, ahol utolsó heteit sógora lakásán élte, majd a Rókus kórházban hunyt el 1903. március 29-én.
Halála után özvegye, Joó Ilonka ebben a házban élt visszavonultan, csak jóval később ment újra férjhez egy földbirtokoshoz. Második házasságának éveiben már berendezett itt egy Dankó-emlékszobát. 1944-ben hunyt el, s kívánsága szerint Dankó Pista mellé temették a szegedi Belvárosi temetőbe. A hagyaték egy része egy rokonhoz került, aztán a csengődi tanács megvásárolta.
Ilyen volt az egyik szoba 1903-ban, már a muzsikus halála után:
A házban 1970-ben, Dankó születésének századik évfordulója alkalmából immár hivatalosan emlékmúzeumot rendeztek be. A megyei hírlap így mutatta be augusztusi megnyitása kapcsán:
Az emlékmúzeum a villa négy szobájára terjed ki. Az elsőben részletes életrajzi tábla és egy fiatal szegedi festőművész, Zombori László Dankó-portréja fogadja a látogatót. A második és harmadik szobában fényképek, kéziratok, kották, újságok, képeslapok és egyéb dokumentumok mutatják be a Szeged-felsővárosi születésű nótaköltő életútját és munkásságát. A negyedikben tárgyi emlékek, a villa hajdani bútordarabjai, használati tárgyak, szekrények, asztalok, könyvespolcok, könyvek és Dankónak az a hegedűje látható, amelyen utoljára játszott. Itt állították ki Joó Ferencnek, a nótaköltő apósának egyik festményét, amelyen három lányának, köztük Dankó feleségének, Joó Ilonkának portréját rajzolta meg. Összesen mintegy háromszáz tárgyat tartalmaz a bemutató.
Még részletesebb leírás a negyedik, legszemélyesebb emlékszoba berendezéséről, szintén a Petőfi Népe című hírlapból:
Itt foglal helyet az ebédlőasztal négy hozzátartozó székkel, ebédlőszekrény, gyümölcstálak, aranyozott keretű tükör, dolgozószoba-berendezés, könyvszekrény Dankó kedvenc könyveivel, virágtartók, aranyozott hegedűállvány, mellette Dankó Pista pengetős hegedűje, annak felesége által készített takarója „D. P.” monogrammal, notesza, görbe botja stb. Írások a Dankó-villa megvásárlásának körülményeiről, levelek, melyek tájékoztatnak a nótafa csengődi munkásságáról, kották, újságok, nekrológok, néhány eredeti fénykép, mely Dankó Pistát és feleségét mutatja San Remóban, aztán a Csengődön írt színdarab, a „Kun menyecske”, sírja Szegeden a belvárosi temetőben…
Megnyitása után sokat írt a helyi sajtó a Dankó-múzeumról, majd a híradások megritkultak, megszüntetéséről már nem számoltak be… 1984 májusában még megvolt (ekkor látogatta meg Losonczi Pál akkori államfő), tíz évvel később pedig eladó ingatlanként hirdetik. Egy későbbi utalás szerint a relikviákat a szegedi múzeumba szállították. Itt megtekinthetjük Dankó Pista feleségének fésülködő asztalkáját: erre tette férje hegedűjét a csengődi villában, hogy betegágyából könnyen elérhesse egy kis pengetésre…
Ha ma rákeresünk a villára, külföldi turisztikai oldal nyílik meg legtöbbször, ahol szálláshelyként hirdetik. A mostani állapotot mutató fényképeket tőlük vettem át. Az épületbelsőben látszanak antik bútorok, lehet, hogy ezek még Dankó Pistáé voltak?
Hangfelvételt nem találtam róla, így csak szövegében álljon itt egyik nótájának néhány sora:
A csengődi Buckában
Csoda van a pusztában.
Ha kérdezed, micsoda,
Majd megmondja a bora.
Meghallgathatjuk viszont Dankó Pista egyik (ún. „Aradi”) hegedűjének hangját. Szecsődi Ferenc szólaltatja meg:
Források:
Csongor Győző: Hulló levél, sárga levél … regényes emlékezés egy magyar dalköltőre. Szeged, 1997, Dankó Pista Alapítvány
Moravcsik Árpád: Emlékház lesz Dankó Pista csengődi villájából. = Petőfi Népe 1969. szeptember 7.
Dankó emlékmúzeum Tabdin. = Délmagyarország 1970, augusztus 11.
Kováts Andor: Dankó Pista nyomában. = Petőfi Népe 1983. március 29.
