Szeptember 10-én a Phillips árverezőház londoni modern és kortárs műveket felvonultató árverésén a széleskörű kínálatban három olyan Warhol-nyomat is szerepel majd, amelyek az egykori legendás nyugatnémet focikapus, Harald (vagy ahogyan mindenki inkább ismerte: Toni) Schumacher gyűjteményéből kerülnek kalapács alá. Ráadásul annak idején a pop-császár magáról a kapustól is készített néhány művet (ám ezekből most nincs eladó).
Az 1954-ben született Toni Schumacher az 1980-as években volt a pályája csúcsán: olyan csapatok kapuját őrizte, mint az 1. FC Köln (akikkel bajnok és háromszoros kupagyőztes lett), a Schalke 04 vagy a Bayern München (de légiósként 1989-ben a Fenerbahçe együttesével török bajnokságot is nyert). 1979 és 1986 között hetvenhatszor húzhatta magára a nyugatnémet válogatottban az egyes számú mezt; 1980-ban Európa-bajnokságot, 1982-ben és 1986-ban világbajnoki ezüstérmet szerzet a csapattal. Később nagy német csapatok kapusedzőjeként dolgozott, de egy évig volt vezető edző is a Fortuna Köln csapatánál.
Schumacher a nyolcvanas évek elején – nyilván nem keresett rosszul focistaként – kezdett el képzőművészeti alkotásokat gyűjteni: első vásárlása egy Andy Warhol-nyomat volt, amelyik Marilyn Monroe-ról készült. Később még két Warhol-művet vásárolt: egy ugyancsak szitanyomatot Muhammad Aliról (sportolóként nyilván át tudta érezni a boksz-legenda nagyságát), valamint jó németként a Beethoven-sorozat összes négy darabját (erről a munkáról egyszer korábban már volt szó itt a Senki többet? blogban).
Schumacher egyébként annyira csodálta Warholt, hogy addig-addig szervezkedett, amíg 1983-ban, amikor az amerikai művész Nyugat-Németországban járt, egy galériás össze nem hozta őket: Warhol ekkor több polaroid-fotót is késztett a kapusról, és ezekből később ugyancsak készített szitanyomatokat; ezek egyikét 2012 novemberében a Christie’s New York-i árverésén például 8750 dollárért adták el.
Ennél többre tartja most a Phillips a Schumacher gyűjteményéből szeptember elején eladásra kínált három Warhol-munkát: a papírra nyomott, 91,5×91,5 centiméteres (rózsaszínű) Marilynért 150.000–200.000 fontot (57,4–76,6 millió forint), az ugyancsak papíron lévő Ali-portréért 60.000–80.000 fontot (22,9–30,6 millió forint), a négy darabos Beethoven-sorozatért pedig 200.000–300.000 fontot (76,6–114,9 millió forint) várnak. Emellett a kínálatban még további Warhol-munkák – köztük például egy Mao-szitaportré –, valamint olyan alkotók művei szerepelek, mint Pablo Picasso, Joan Miró, Gerhard Richter, David Hockney vagy Damien Hirst.
Ami viszont Warholnak a legendás amerikai színésznőről készített különböző színösszeállítású nyomatait illeti, azok bizony a legkeresettebb művek között vannak a műtárgypiacon. Egy 1964-es Türkiz Marilyn például (igaz, nem papírra, hanem selyemre nyomtatva) 2007 májusában New Yorkban egy magánület keretében 80 millió dollárért cserélt gazdát; a milliárdos műgyűjtő Steven Cohen adott érte annyit.
2014 májusában egy vászonra nyomott Fehér Marilyn viszont már árverésen, méghozzá a Christie’snél ért el New Yorkban 12–18 millió dolláros becsértékéhez képest végül 41.045.000 dolláros (9,081 milliárd forint) árat. Végül 2006 novemberében szintén New Yorkban és szintén a Christie’snél egy ugyancsak vásznon lévő Narancs Marilynért adott valaki 16.256.000 dollárt.
Mármost ezekhez képest ez a mostani darab – még ha „csak” papíron is van – szinte ingyen van… és még Schumacheré is volt.
