Papageno Radio
- hirdetés -
Címlap Így élt és alkotott Rozsda Endre a legendás párizsi műteremben, a Bateau-Lavoirban

Így élt és alkotott Rozsda Endre a legendás párizsi műteremben, a Bateau-Lavoirban

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Rozsda Endre (1913, Mohács – 1999, Párizs) élete és művészete számos ponton kapcsolódik Párizshoz. Az 1957 elején végleg a francia fővárosban letelepedő művész számára a város folyamatos művészeti inspirációt, egy progresszív szellemi közeget, ígéretes kiállítási lehetőségeket és életre szóló barátságokat is jelentett. Cikkünk második részében az egykori műterem titkaiba kalauzoljuk Önöket.

Ide kapcsolódik:
„A fények városába megérkezve úgy érezte, a világ kitárul előtte” – Rozsda Endre Párizsban

Rozsda Endre 1979-ben költözött be új párizsi műtermébe. A legendás Bateau-Lavoir (Hajó-mosoda), mely nevét még a 20. század elején kapta egyik lakójától, Max Jacob írótól, Párizs 18. kerületének bohém negyedében, a Montmartre szívében található. Az épület a 20. század elején olyan kiemelkedő művészeknek adott otthont, mint Amadeo Modigliani, André Derain és Juan Gris. Leghíresebb lakója pedig nem más volt, mint a 20. század művészettörténetének talán legismertebb alakja: Pablo Picasso. Külön érdekesség, hogy Picasso egykori műterme, ahol 1904-1909 között alkotott, és ahol a rózsaszín korszak remekművei mellett Az avignoni kisasszonyok című világhírű alkotása is megszületett, helyileg megegyezik a mostani műteremház azon a részével, ahol Rozsda Endre műterme található. Habár az eredeti faszerkezetes épületet egy 1970-es években sújtó súlyos tűzkár után, Rozsda beköltözése előtt teljesen átépítették, „a hely szelleme” mégis belengi az atmoszférát.

Manuel Blasco Alarcon: A „vámos” Henri Rousseau bankettje, 1960-as évek

Itt, Picasso egykori műtermében került megrendezésre a „vámos” becenéven ismert Henri Rousseau tiszteletére rendezett bankett, mely a 20. század egyik legfontosabb művészeti-társasági eseménye volt. 1908-ban történt, hogy a fiatal, 27 éves Picasso úgy dönt, hogy estélyt rendez az idős autodidakta, idillikus dzsungeleit robosztus figurákkal benépesítő művész tiszteletére, akinek naiv szuggesztivitása azonnal lenyűgözte. Az eseményen összegyűlt a művészeti élet krémje, a festőktől kezdve (Georges Braque, Marie Laurencin) a gyűjtőkön át (Gertrude és Leo Stein) az írókig (André Salmon, Guillaume Apollinaire). Az estét a leírásokból, visszaemlékezésekből, illetve Picasso unokatestvére, a naiv művész, Manuel Blasco Alarcon fenti festményéről ismerjük. A képen a hangulat a tetőfokára hágott: az asztalfőnél a festménye előtt heroikusan pózoló Rousseau-t, kezében hegedűjével az illusztris társaság közepén láthatjuk. Hát, így telhettek a Bateau-Lavoir mindennapjai egykoron!

Rozsda Endre és Pablo Picasso útjai még egy különleges módon, Françoise Gilot személyén keresztül keresztezték egymást. Rozsda és Gilot, aki Picasso élettársa volt 1944-1953 között, 1939-ben találkoztak egy véletlennek köszönhetően és az első pillanattól kezdve hatottak egymásra. 1941-ben a fiatal Gilot Rozsda műtermében kezdett alkotni, majd együtt beiratkoztak az Academie Ransonba, illetve 1957-ben, mikor Rozsda újra Párizsba érkezett, Gilot segítette őt. A műteremben található fenti fotó, illetve az egymásról készített festmények, rajzok, fotók sokasága a két művész életen át tartó barátságáról tanúskodik.

Rozsda Endre: Bábel tornya, 1958-61, olaj, vászon, Atelier Rozsda

Rozsda Endre kiállítása a Galerie Fürstenbergben 1957 elején több fontos ismeretséget, kapcsolatot is eredményezett. Az egyik legfontosabb ilyen találkozás Jorge Luis Borgessel történt. Rozsda még Budapesten olvasta Borges műveit, és lenyűgözte argentin származású író sajátos időszemlélete, hiszen Rozsda műveiben is kiemelt szerepet kap az idő, a jelen, a múlt és a jövő mindent behálózó szövedéke. Borges 1957-ben éppen Párizsban járt, és látva Rozsda kiállítását, személyesen is szeretett volna találkozni a magyar festővel. A két alkotó gondolkodásbeli párhuzamosságaira reflektálva a visszaemlékezések szerint Borges felkérte Rozsdát, hogy illusztrálja a Bábeli könyvtár című novelláját. Az illusztráció ugyan nem született meg, azonban hamarosan elkészült Rozsda Bábel tornya című festménye, mely egyértelműen kapcsolatba hozható az argentin szerző híres művével.

Rozsda Endre azonban már korábban, Budapesten is készített könyvillusztrációkat, például Lev Tolsztoj meséihez, amely tevékenység az egyik fontos bevételi forrását jelentette 1948-1956 között. Ezután, az 1960-as években Párizsban is készített egy-egy könyvborítót a Le Livre de Poche népszerű sorozatához. A borítók és a tervek könnyed vízfestményei ma is megtalálhatók a műterem archívumában és Rozsda sokszínű művészetének kevéssé ismert aspektusába vezetnek minket. Ugyanitt megtalálhatunk textil- és kerámiaterveket, illetve plakátterveket, például egy Singer gyár számára készített munkát is.

Szintén a Galerie Furstenberg 1957-es kiállítása kapcsán ismerkedett meg Rozsda Raymond Queneau-val, a francia avantgárd egyik különleges alkotójával, aki történetesen a galerista Simone Collinet testvérének, Janine Kahnnak a férje volt. Rozsda és Queneau a kiállítás után nagyon jó barátságba kerültek, egy alkalommal Velencébe is együtt utaztak, illetve Rozsda egy kutyát is kapott az íróbarátjától, akit Titoknak nevezett el és több alkotáson is megörökített.

Az Atelier Rozsda egy archív felvételen

A műteremről készült archív fotón az ablak mellett Rozsda Endre ecsetei, festőállványa és a műterem belső terét ma is meghatározó 40 esztendős pálmafa mellett az előtérben az asztalon egy Tintoretto-album is felfedezhető. Rozsda az esős napokon előszeretettel töltötte idejét a múzeumokban, kiváltképp a Louvre elsőrangú gyűjteményét látogatta nagy lelkesedéssel. A visszaemlékezések szerint egyik legkedvesebb alkotása Tintoretto egy nagyméretű freskóterve, A Szűz megkoronázása avagy a Paradicsom címen ismert festménye volt, melyet a Dózse palota díszítésére kiírt pályázatra készített a 16. század végén. Habár Rozsda festményei első látásra messze állnak a velencei reneszánsz kiemelkedő képviselőjének festményeitől, azonban a Paradicsom kompozícióját meghatározó gomolygás, az egész univerzumot átfogó kavargás, a formák és színek dinamikus örvénylése Rozsda Endre alkotásaiban fontos szerephez jut.

Az Atelier Rozsda napjainkban – fotó: Ónody Tamás

Rozsda Endre élete végéig a Bateau-Lavoirban dolgozott. 1999-ben bekövetkezett halála óta a hagyatékot kezelő Rozsda Endre Baráti Kör (Association les Amis d’Endre Rozsda) és a művész örököse, José Mangani jóvoltából előzetes bejelentkezéssel még ma is látogatható az Atelier Rozsda, az egykori műterem. Legközelebb szeptember végén lesz lehetőség a Journées européennes du patrimoine (Európai Örökségvédelmi Napok) elnevezésű programsorozat keretében ellátogatni ide – aki esetleg Párizsban jár, semmiképp se hagyja ki! Regisztrálni ide kattintva lehetséges.

Az itthoni érdeklődők Rozsda Endre alkotásaival a Várfok Galériában találkozhatnak rendszeresen, amely már 1999 óta képviseli a művészt. Magyarországon Rozsda festményeit a Műcsarnok, rajzait a Szépművészeti Múzeum, fotográfiáit pedig a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház mutatta be nagy kiállításokon. A művész eddigi legátfogóbb tárlatát születésének 100. évfordulóján, 2013-ban a Magyar Nemzeti Galéria rendezte meg.

A cikk szerzője jelenleg a Campus Mundi ösztöndíjasaként folytat kutatásokat Rozsda Endre egykori párizsi műtermében.

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

- hirdetés -
X
X