Papageno Radio
- hirdetés -
Címlap „Jó, hogy itt vagyunk” – Ezzel folytatódott a Kaposfest

„Jó, hogy itt vagyunk” – Ezzel folytatódott a Kaposfest

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Az első írásomban már szó esett arról, mi szükséges a közönségnek a teljes kikapcsolódáshoz klasszikus zenei koncertek idején. A Kaposfest második „rendes” napja mindenkinek, de nekem is meghozta azt a hangulatot, amiért érdemes jönni minden évben.

- hirdetés -

Elmondhatnám, milyen érzés, hogy a reggeli után épp csak át kell sétálni a 150 méterrel arrébb lévő épületbe, egy Mendelssohn-szonáta a meghallgatásához, minden körítés nélkül, lazán. És a hangsúly a „lazán” van. Nem csak én vagyok az, hanem mindenki, a zenészek is. Nem is baj, ha ilyenkor az ember nem figyel az árnyalatokra. Reggel van, a kávé is csak épp hatni kezd, a zenehallgató hanyagul ül a székében, még egy kicsit a telefonját is babrálja, minden rendben, és közben szól a zene.

A nyitó gálakoncert után itt most sokkal nagyobb terünk van, ez a COVID talán egyetlen pozitív hozadéka, már ha van ilyen egyáltalán. Kényelmesen elférünk a székben, ha pedig fészkelődni, mocorogni kell, azt is nyugodtan megtehetjük anélkül, hogy térden rúgnánk a szomszédunkat. Nem kell feszesen viselkedni, és így már el is tűnt az első „kell” a hangverseny-etikettből. A közönség oldottsága is igazodik Fejérvári Zoltán és Várdai István előadásához. Stílusos elegancia, semmi erőlködés, még a meleggel való személyes küzdelem is része a közös élménynek.

Fejérvári Zoltán és Várdai István fotó: Mohai Balázs / Kaposfest

A szonáta után ismét egy Mendelssohn-darab, a d-moll hegedűverseny jön, a szólista Baráti Kristóf, a zenekar pedig a tehetséges fiatal zenészekből alakult Camerata Pelsonore. A megkezdett szellemiséggel haladunk tovább, ezúttal a nagyobb ívű dallamok útján, igazi romantikus zenei élmény. Figyelem az egymásra reagáló arcokat,  a „jó, hogy itt vagyunk”-érzést. Baráti néhol erélyesebben, néhol apróbb gesztusokkal, de határozottan dirigálja az együttest, egyértelműsíti, hogy mit akar, de távolságtartásnak nyoma sincs, alázatnak annál inkább. Érződik is, hogy ez csapatmunka, és a csapat minden egyes tagjának fontos állomás az életében. Új életszabályt is lehetne alkotni: ezentúl fogyasszunk egy kis klasszikust a napsütötte délelőttökön. És ha élő zenét nem tudunk magunknak felíratni, akkor épp megteszi a konzerv is, se kockázata, se mellékhatása nincs.

A Kaposfest augusztus 18-i 12 órás koncertje itt nézhető vissza:

Szonáta és Versenymű / Sonata and Concerto from Papageno on Vimeo.

Este, némi megmártózás után, jöhet a második etap. Mi lenne, ha ezúttal némi mozgással tennénk színesebbé a koncertet. Például meghallgathatnánk egy Dvořák-szerenádot, lehetőleg szakrális térben, mondjuk egy templomban, majd útra kelnénk és Fauré-dalokkal fejeznénk be a napot. Legalábbis a zenei részét.

Baráti Kristók – fotó: Mohai Balázs / Kaposfest

Persze, a „túrázás” már régóta hagyomány a Kaposfesten, de mindig meglep azzal, hogy milyen frissítően hat, és milyen jót tesz a befogadásnak. Ahogy sétálunk, megcsap a nyári kora esték illata a békés utcákon, az előzőleg hallott mű még rezonál bennünk, de aztán gyengül a hatás, helyet adva egy újabb élménynek.

Dvořák szerenádját a már délelőtt megismert Camerata Pelsonore és Baráti Kristóf adják elő. Baráti ezúttal „másodhegedűs” szerepben van, átadta az irányítást és a koncertmesteri feladatokat, hagyja, hogy csilloghasson az ifjú zenekar. Szép és őszinte gesztus.

A Kaposfest augusztus 18-i 18 órás koncertje itt nézhető vissza:

Kaposfest Túra / Kaposfest Adventures from Papageno on Vimeo.

Fauré La Bonne Chanson-dalciklusában az érzelmi skála minden foka megtalálható. Természetesen a szerelem az ihlető erő, a visszafogott izzás éppúgy jelen van, mint az öröm és a kétségbeesés. Baráth Emőkétől már természetesnek vehető, ahogy  mindegyik színt hitelesen és a lehető legmagasabb szintű énektudással ábrázolja. Érezni, mennyire komolyan értelmezi és érzi a „szerepeket”, amelyekben zenésztársai (Julien Quentin, Marc Bouchkov, Szűcs Máté, Horváth Bence Dániel) tökéletes és egyenrangú partnerekké válnak. A harmadik dalt ráadásként újra előadják, ismételten megrázó az interpretáció, jól láthatóan ez nemcsak a közönségre, hanem a művészekre is igaz. A hangszerek mintha a lélek egy-egy húrjai lennének, néha összegabalyodnak, néha elszakadnak, de mindig tökéletesen emelik ki Emőke hangját, személyiségét.

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X