Papageno Radio
- hirdetés -
Címlap Korhecz Imola: „Minden versben ott bujkál a muzsika”

Korhecz Imola: „Minden versben ott bujkál a muzsika”

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Hosszú lenne felsorolni, mi mindennel foglalkozik. Bár sokan műsorvezetőként ismerik, igazi hivatása az előadóművészet, és a vers műfaja végigkíséri az életét. A Cimbora Együttessel az énekelt versek gazdag hagyományát ápolja a Klassz a pARTon! fesztiválon is fellépő Korhecz Imola.

– A mikrofon melyik végén vagy szívesebben?

– Mindkettő sűrűn előfordul. Jó ideig úgy tűnt, kizárólag az előadóművészet lesz az életem, gyerekként már vers- és prózamondóversenyeket nyertem, és a televíziós Ki mit tud? legjobbjai között szerepeltem, de amikor felvételiztem a Színművészeti Egyetem színész, illetve televíziós műsorvezető szakjaira, az utóbbira vettek fel, Horváth Ádám és Vitray Tamás osztályába. A színészettől sem kerültem távol, színészkollégiumban laktam, és a versmondásnak köszönhetően színházigazgatók hívtak szerepelni. A médiaszakot viszont befejeztem, mert szerettem, hogy mennyi érdekes és értékes emberrel találkozhatok tévésként és rádiósként. A sors végül úgy hozta, hogy a Cimbora című műsorral ez a két terület összefonódott.

Amikor Érdi Szabó Márta meghallott verset mondani, azt mondta, hogy hiszen te tehetségesebb vagy, mint Ruttkai Éva! Persze túlzott, én meg csak mosolyogtam, mosolyogtam.

A versmondásnak köszönhetően bejártam a világot, eljutottam Svájcba, Kanadába, Erdélybe és Spanyolországba is, később a Duna TV munkatársaként Norvégiában szerepelhettem. Szabadkán nőttem fel, Kosztolányi szülővárosában, és a délvidéki multikulturális világ meghatározó volt az életemben – főleg az ebből fakadó nyitottság, kíváncsiság. A színpad, a közönség pedig mindig is vonzott. Emlékszem, tíz éves voltam, amikor láttam egy Károlyi Amy-versekből készült előadást. Megragadott a játékossága, és húzkodtam apukám kabátját, hogy én is szerepelni akarok. Pedig nem művészcsaládból származom,

ez a vágy belőlem ösztönösen fakadt.

Így lettem tagja Horváth Emma versműhelyének, ahol megtehettem első szárnypróbálkozásaimat a színpadon.

– Mi az a szellemiség, amit a tévéműsorból átörökítettetek a Cimbora Együttesbe?

– Juhász Csabával és Podhorányi Zsolttal alapítottuk az együttest, de velünk zenél Schneider Szilveszter és Veér Bertalan is. Abból a gondolatból indulunk ki, hogy a vers – zene. Sebő Ferenc erősített meg minket ebben a tudásban, hogy a verset énekelni kell. Mi saját megzenésítésben játsszuk magyar költők verseit.

A Cimbora Együttes

– Milyen a jó gyerekeknek szóló vers és dal?

– Legyen olyan dallama, amit követni lehet, amit meg lehet jegyezni, amit dúdolni lehet. Gryllus Dániel mondta, hogy ki kell énekelni a versből a dallamot, ugyanis minden versben ott bujkál a muzsika, a szöveg és a zene pedig akkor kap életre, ha közösen énekelünk. Egy ősi bölcsesség ezt úgy fogalmazza meg: „Amit hallok, elfelejtem, amit látok, megismerem, amit csinálok, megtanulom.” A mi koncertjeinken az a cél, hogy a közönség legyen a főszereplő, és nem mi, előadók. Ehhez tiszta dallamokra, igazi költészetre van szükség, ami megmozgatja a lelket és táncra késztet.

– Mindig is hozzá voltál szokva a gyerekek figyelméhez?

– Érdekelt a gyerekek világa, hiszen egy időben meseillusztrátor szerettem volna lenni, de először a Cimbora műsorral kerültem ennyi gyermek elé. Hamar megérintett a csillogó tekintet, amivel ők az előadások felé fordultak. Ez egy egészen különleges áramlása a szeretetnek, sokkal mélyebb, mint a felnőtt közönségé. Talán az idősek körében tapasztaltam hasonlót, amikor otthonokba vittünk irodalmi műsorokat.

– Az, hogy magad is szülő vagy, miben segít?

– Két fiam van, Marcell és Zoltán 13 és 10 évesek. Előfordul, hogy ők az első közönségem és a legszigorúbb kritikusaim is.

Korhecz Imola fiaival, Zoltánnal és Marcellel

– Más kihívásokkal néz ma szembe az, aki gyerekekkel foglalkozik, hiszen technokrata világban élünk, sokszor tabletekkel és más elektromos kütyükkel egy mezőnyben kell versenyezni a figyelemért. Megváltozott a világ, de vajon megváltoztak a gyerekek is?

– Ez egy olyan trend, amit nem tudunk megállítani, de a magunk hasznára fordítani vagy befolyásolni igen. Az intézményes nevelés keretei között lenne szükség arra, hogy hogyan szelektáljanak a virtuális világ ingerei között. Viszont határozottan úgy vélem, hogy

a személyes meseolvasást nem lehet mással pótolni az óvodás korosztálynál.

Gyakorló óvodapedagógusként ezt naponta tapasztalom. Ez fejleszti a fantáziáját, a történetek iránti érzékenységét. Arra készteti, hogy készen kapott külső képek helyett belső képeket hozzon létre. Mi, a Cimbora Együttessel szintén meséket adunk elő – úgy fogalmaznám meg: hangerdőben utazunk. Szeretném, ha az előadásaink a jövőben akár az oktatásba is be tudnának épülni, mert a versekre nagy szükség van.

A Cimbora Együttes zenés foglalkozása a Klassz a pARTon fesztiválon

– Melyik költők verseit olvasod szívesen?

– Weöres Sándor és József Attila számomra alapvető fontosságú. Weöres a játékossága, a nyelvi bravúrjai, a zeneisége miatt, és mert utánozhatatlan gyerekverseket írt. József Attila pedig megkerülhetetlen egy előadóművész számára. Amikor az ő verseiből készítettünk műsort Érdi Tamás zongoraművésszel, akkor éreztem előadóként felnőttnek magam. Közel állnak hozzám a kortársak, van egy kedves antológiám, Szívlapát a címe. És talán meglepő, de Ady Endre verseit is szívesen szavalom, akit bár sokan férfiköltőnek tartanak, nekem – remélem – sikerült megszólaltatnom nőként.

– Mi ennek a titka?

– Nem nekem kellene erre választ adnom, hanem a közönségnek, de ha engem kérdezel, én a hitelességben látom a titkát. Fontos, hogy egy előadó mindig olyan szöveget válasszon, amihez köze van, hogy legyen benne valami, ami megfogja benne, ami szíven üti, amit át akar adni. Tudom, hogy sokan nem tartják „versenyképesnek” a verset ebben a felgyorsult, félig virtuális világban, de jó lenne, ha ma is része lenne a mindennapjainknak, a kezünk ügyében lenne.

A vers magányos műfaj, de megéri minden nap elolvasni legalább egyet.

– Augusztus 5-én a Klassz a pARTon! fesztiválon, a balatonalmádi Szent Erzsébet Ligetben találkozhatnak veletek a gyerekek legközelebb. Mire számítson, aki a koncertre látogat?

– Jó hangulatra! A vírushelyzet miatt márciusban koncerteztünk utoljára, szóval nagyon izgatottak vagyunk. Lesznek új versdalok, elsősorban a nyárról, a Balatonról, a vízről, a napfényről éneklünk. Mindig nagy öröm nekünk, amikor visszatérő vendégeink vannak, akik hallgatják a lemezeinket, ismerik a dalainkat.

A KLASSZ a pARTon! fesztivál kiemelt támogatója a Szerencsejáték Zrt.

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

- hirdetés -
X
X