Papageno Radio
- hirdetés -
Címlap Letisztult színészi eszköztára valóságos forradalom a filmiparban - 105 éve született Ingrid...

Letisztult színészi eszköztára valóságos forradalom a filmiparban – 105 éve született Ingrid Bergman

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

A klasszikus filmtörténet egyik legnagyobb alakja ma lenne 105 éves. A sors fintora, hogy halálának évfordulója ugyanerre a napra esik, ugyanis pontosan a születése napján, augusztus 29-én hunyt el, 1982-ben.

- hirdetés -

Nem csupán a hollywoodi, hanem az európai film is nagyban jegyzi a nevét. Olyan alkotókkal nyílt lehetősége együttműködni, mint Kertész Mihály, Alfred Hitchock, Roberto Rossellini, Lewis Milestone, Victor Fleming, vagy Ingmar Bergman. Természetessége, művészi, letisztult színészi eszköztára valóságos forradalomnak és megújulásnak számított a filmipar számára.

Stílusforradalom – a természetesség jegyében

A harmincas évek súlyos smink kreációi után, a negyvenes évek elején valóságos revolúció Ingrid Bergman jelenléte az amerikai filmiparban. Friss, természetes, tökéletlen. A hollywoodi jól kitaposott út első progressziója ez a kozmetika nélküli női reprezentáció, a festetlen haj, a szedetlen szemöldök. Ingrid Bergman nem is hagyja magát bedarálni a sztereotípiáknak, még a nevét sem hajlandó megváltoztatni. Függetlenségre, autonómiára való törekvése egész életére jellemző. Az 1939-es Intermezzo – Leslie Howard partnereként – után készíti leghíresebb filmjét, a Kertész Mihály által rendezett Casablancát.

Annak ellenére, hogy nem értékeli feltétlen nagyra az amerikai filmet, mégis ez az időszak hozza számára igazi markőrjét. Formabontó és különleges alkotásokra nyílik lehetősége a korabeli készítők legjavával. Gary Cooperrel forgatja az Akiért a harang szól című klasszikust, George Cukor rendezésében, Charles Boyer mellett szerepel a Gázlángban, Alfred Hitchock misztikus művében, Gregory Peckkel játszik az Elbűvölve című filmben, Lewis Milestonenal készíti a Remarque adaptációt, A Diadalív árnyékábant, tovább ő kapja Victor Fleming rendezésében Szent Johanna megformálását is.

„Ti amo”

Szakmai tündöklése ellenére nem érzi kielégítőnek az amerikai filmvilágot, és egyre inkább irritálja a szakma belterjessége is. Elementáris erővel hat rá 1949-ben a Róma nyílt város című olasz neorealista film. Olyan hatással van rá ez a mű, hogy azonnal levelet ír rendezőjének, Roberto Rossellininek:

Kedves Mr Rossellini!

A Róma nyílt város és a Paisá című filmje rendkívüli hatást gyakorolt rám. Ha esetleg szüksége lenne egy svéd színésznőre – aki nagyon jól beszél angolul, aki a németet sem felejtette még el, aki franciául igencsak kevéssé érthető, és aki olaszul csak annyit tud „ti amo” – készen áll Olaszországba utazni, hogy filmet készíthessen Önnel.

(Ingrid Bergman, Alan Burgess: Ingrid Bergman My Story. Michael Joseph Ltd., London, 1980.)

A vizit meglehetősen hosszúra sikeredik, számos remek közös produkcióval és házassággal. Olyan emblematikus filmek jelzik munkásságukat, mint a Stromboli, az Európa ’51, vagy az Itáliai utazás. Ezek a művek jelentős változást mutatnak Bergman filmszínészi stílusát tekintve, elmondása szerint ezekben az években válik igazi alkotóvá. Hollywoodból kitiltják, „kurtizán” és „házasságtörő cafka” jelzőkkel bélyegezik őt, mindenféle rágalmakkal ír róla a sajtó, amiért elhagyja az amerikai filmipart és családját Európáért, valamint Rosselliniért.

 

Történelmi hősnők, európai koprodukciók, érett női figurák

Az európai periódus viszonylag hosszú ideig tart. 1956-ban azonban Hollywood visszahívja őt, az annak idején „erkölcsi elfajzás hollywoodi apostolának” titulált asszonyt, és Oscar-díjjal is jutalmazza, az Anasztázia címszerepéért.

 

1957-ben házasságot bont Rossellinivel, és feleségül megy Lars Schmidt producerhez. Innentől kezdve egészen pályája végéig amerikai, európai koprodukciókban kap szerepeket, műfaji skálája pedig rendkívül színes a komédiától a drámáig. Szerepel többek között az Öreghölgy látogatásában, A kaktusz virágában Walter Matthau és Goldie Hawn mellett, a Gyilkosság az Orient Expresszenben.

A hetvenes évek végén mellrákot diagnosztizálnak nála, amellyel küzdelme nem bizonyul sikeresnek. Ingmar Bergman filmje, az Őszi szonáta az utolsó és egyben talán – a Casablanca mellett – leghíresebb filmje, 1978-ban.

Ingrid Bergman filmszínészi attitűdje kortalan értékeket hordoz, amelyek a mai napig élővé teszik őt. Kortalansága természetességében, letisztult eszköztárában és független, nyitott attitűdjében rejlik.

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X