Szokolay Sándor Cantate Domino címmel 1962-ben írt először kórusművet. A Két motetta a komponista első komolyabb szakrális műve vegyeskarra. Pár évtizeddel később, a kilencvenes évek közepén ismét megzenésítette a latin nyelvű zsoltárszöveget.
Cantate Domino canticum novum – Énekeljetek az Úrnak új éneket
A Szokolay-életműben a hetvenes évektől a szakrális művek keletkezése meghatározó jelentőségű. A zeneszerző alkotói szükségletének érezte, hogy hitvallásáról tanúságot tegyen. A közérthetőségre törekedett, hogy szélesebb közönséget tudjon megszólítani és szolgálni. Vokális műveit előszeretettel vezényelte, hogy alkotóként maga is részese legyen az előadás varázsának.
Szokolay Sándor a szakrális zene misztériumáról fogalmazta meg gondolatait:
„Az ének felerősített imádság. Tudták ezt a próféták, zsoltárírók, apostolok, régi egyházatyák, teológusok és a muzsikusok ősidők óta. A zene a lélek olyan mélységibe hatol, olyan régiókban képez rezgéseket, mint semmilyen más művészet. Nem tudok más magyarázatot, hogy a zene lélektől-lélekig képes áramlani, hatni, boldogítani, inspirálni. Az istentiszteletek zenei része tehát nem esztétikai aláfestés, nem kísérőzene, hanem az Isten tiszteletének egy határozott megjelenítése, amikor a Lélek magasabb szinten próbál kapcsolatot keresni a felsőbb régiókkal.”
A felvételen Szabó Dénes vezényletével a Pro Musica Leánykar nagyszerű előadásában szólal meg a Cantate Domino.