A Sotheby’s árverezőház bejelentette, hogy jövő januárban kalapács alá fogja vinni Sandro Botticelli reneszánsz festőművész egy portréját. A sokszor kiállított, jól dokumentált provenienciájú festmény piacra kerülése igazi műkereskedelmi szenzáció, nem véletlen, hogy a ház előzetes számításai szerint legalább 80 millió dollárt (kicsivel több mint 25 milliárd forint) várnak majd érte, amivel a világ legdrágább műtárgya, Leonardo da Vinci Salvator Mundija után ez lehet a régi mesterek kategóriájának második legtöbb pénzért elkelt alkotása.
Sandro Botticelli (eredeti nevén Alessandro di Mariano di Vanni Filipepi; 1445–1510) a korareneszánsz itáliai művészet, a quatrocento egyik legnagyobb alakja. Számos munkája között a művészettörténet tizenkét portréját tartja számon, ezek egyike kerül tehát jövő januárban a Sotheby’s Régi mesterek árverésén a piacra. A Young Man Holding a Roundel (Tondót tartó fiatal férfi) című kép a feltételezések szerint Giovanni di Pierfrancesco de’ Medicit ábrázolhatja, annak a Lorenzo Medicinek a testvérét, aki Botticelli egyik legjelentősebb patrónusa volt. Az viszont biztos, hogy a szentet ábrázoló tondo (kerek festmény), amelyet a fiatalember a kezében tart, Bartolommeo Bulgarini (1300 körül–1378) siennai festő egyik munkája.
A portré ráadásul egyike a legjobban dokumentált Botticelli-műveknek. A szakértők szerint az 1470-es évek végén vagy az 1480-as évek elején készült képet minden bizonnyal Sir Thomas Wynn (1736–1807), Newborough első lordja szerezte meg Toszkánában, ahol 1759–60-ban hosszabb időt töltött, mindenesetre a portré az 1930-as évek elején a Newborough-család gyűjteményében volt az észak-walesi Caernarvonban. 1935-ben Frank Sabin brit műkereskedő vásárolta meg a családtól 12.000 fontért; majd 1941-ben Sir Thomas Ralph Mertonhoz került, aki már 17.000 fontot fizetett érte. Az ő örökösei adták be 1982-ben a Christie’s egyik londoni árverésére, ahol 810.000 fontért egy amerikai műgyűjtőhöz került.
A meg nem nevezett tulajdonos a képet az elmúlt csaknem negyven évben számos múzeumnak adta letétbe hosszabb-rövidebb időre: 1969 és 1978 között a londoni National Galleryben volt látható, 1990-től 2013-ig a washingtoni National Gallery of Art látogatói csodálhatták, de szerepelt a londoni, Royal Academy of Artban, a frankfurti Städel Museumban, vagy a New York-i Metropolitan Museum of Artban is. (Ezek az intézmények most alighanem igencsak szomorúak lehetnek, hogy az árverésre kerülő művet a piaci áron aligha fogják tudni végleg megszerezni maguknak.)
Ami pedig a portré várható árát illeti: ha a ház előzetes becslése beválik, és a kép eléri, vagy esetleg meg is haladja a 80 millió dolláros leütést, akkor a világ jelenleg legdrágább műtárgya, Leonardo da Vinci 450 millió dolláros Salvator Mundija után ez lesz a második legmagasabb összeg, amelyet a Régi mesterek kategóriában megadnak egy festményért. Jelenleg ebben a pozícióban Peter Paul Rubens Massacre of the Innocents (Az ártatlanok lemészárlása) című 1610-es festménye áll, amelyért 2002 júliusában a Sotheby’s londoni árverésén 49.506.650 fontot (75.930.440 dollár) fizetett ki valaki.
Botticelli jelenlegi árverési csúcsa egyébként „alig” 10.442.500 dollár: ennyit – 5–7 millió dolláros becsérték után – 2013 januárjában a Christie’s New York-i árverésén adtak Madonna and Child with Young Saint John the Baptist (Madonna és a gyermek a fiatal Keresztelő Szent Jánossal) című festményéért, más néven az úgynevezett „Rockefeller Madonnáért”.
De hogy a művész neve önmagában is mekkora „húzóerő” a piacon, arra példaként álljon itt egy tavalyi eset: 2019 júliusában a zürichi Schuler Auctionen árverezőház vitt kalapács alá egy mindössze „Sandro Botticelli stílusában” attribúcióval ellátott festményt (vagyis egyáltalán nem állították, hogy az ő saját kezű munkája lenne, mindössze azt, hogy valaki az ő jellegzetes stílusjegyeit utánozva készítette), amelyik egyébként szintén egy fiatal férfi portréját ábrázolja.
A kép a szakértők szerint ugyan valóban Botticelli korában készült, de később sokszor jelentősen átfestették, javítgatták, restaurálták. (Ez egyébként Leonardo említett művével is így történt.) Ennek megfelelően a kép kikiáltási ára 5000 frank volt – a leütési ára viszont 6,6 millió frank! Ez a villámgyors 1320-szoros „értéknövekedés” pedig alighanem azt jelzi, hogy valakik nagyon hittek abban, a „Botticelli stílusában” festett portré esetleg azért mégiscsak magán viseli a mester keze nyomát. Ha ugyanis ez valóban így lenne (és ezt be is lehetne bizonyítani), akkor a kép természetesen sokkal többet érne, mint az érte kifizetett 6,6 millió frank.