Papageno Radio
- hirdetés -
Címlap Augusz Antal, Liszt leghívebb barátjának budai otthona

Augusz Antal, Liszt leghívebb barátjának budai otthona

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Az egyemeletes barokk lakóház 1720 körül épült. Mai homlokzatát 1866-ban kapta, amikor Wagner János megtoldotta báró Augusz Antal számára. A háborús károk után 1958-ban leegyszerűsített formában állították helyre.

- hirdetés -

A ház viharos történetéről az Urbface oldal írt; érdemes elolvasni, bár az nem egészen igaz, hogy Liszt itt szállt volna meg pesti tartózkodásai idején… Augusz iránti mély barátsága persze igen és sok látogatása is, amiről éppen most szeretnék írni.

Augusz Antal (1807-1878), a korában jelentékeny közéleti szerepet játszó és művészetpártoló báró az 1840-es évek óta Liszt Ferenc leghívebb barátja volt.

Nagy valószínűséggel azon a történelmi jelentőségű hangversenyen ismerkedtek össze a legelső Nemzeti Színházban (1844 januárjában), amikor Lisztet – mintegy az egész nemzet nevében – díszkarddal tüntették ki. Barátságuk különösen kiteljesedett, amikor 1869-től Liszt kapcsolatai szorosabbá váltak Magyarországgal és több időt töltött itthon. Háromszög-életmódjának külföldi (weimari és római) időszakai alatt pedig sűrűn leveleztek – franciául, amit Augusz kiválóan beszélt. (Ehhez kis lábjegyzet: abban az időben a magyar nemesség és értelmiség körében a francia nyelvtudás ritka volt; Augusz viszont beszélte a nyelvet, így azon a bizonyos díszkardos hangversenyen Liszt francia köszönő szavait ő fordította le a színpadról a közönségnek; nyilván ez is hozzájárult barátságuk kialakulásához. Még egy lábjegyzet a nyelv kérdéséhez, mely adalék Liszt egyéniségéhez: nyilván németül is köszönetet mondhatott volna amit akkor mindenki értett, de tapintatát, diplomáciai érzékét mutatta, hogy a reformkor pezsgő Magyarországán, amikor éppen a Habsburgoktól való megszabadulás, a nemzeti függetlenség vágya töltötte be a levegőt, nem németül, hanem a semleges francia nyelven szólalt meg…)  Levelezésük 1846 óta tartott, de 1869 után egyre intenzívebbé és fontosabbá vált. Barátja erős kapcsolatot jelentett Liszt számára Magyarországhoz, aki többször vendégeskedett Auguszék szekszárdi otthonában is.

Ismerjék meg a vár zenetörténeti emlékeit! A Kataliszt blogban megismerhettük a Budavári Palota építéstörténetét és a Mátyás király előtti időszak zenei életét. A második rész bemutatta Mátyás udvarát, ezt követte a Jagello-kor zenéje, majd Haydn budai működésével foglalkoztuk, végül pedig a 19-20. századot foglaltuk össze. Ebből a cikkből az derül ki, milyen zenetörténeti kincseket rejt a Budavári Palota, itt bepdig megismerhetik a Bécsi kapu tér egyik legszebb házát, ahol Bartók Béla és Thomas Mann találkozott. Bármelyik irányban hagyják el a várat, zenei emlékeket találnak, hiszen a környéken található Durkó Zsolt utolsó otthona és Kroó György egykori otthona is.

Ráadásul Augusz budai háza közel esett Zichy Géza otthonához (I. Országház utca 5., majd oda is elsétálunk), akinél az 1870-es évektől szintén gyakran megfordult; így elég sokat járt ezen a környéken.

Auguszéknál inkább családtag volt, mind vendég: többnyire itt töltötte névnapjait, itt karácsonyozott és szilveszterezett. Ezt igazolják szavai egy 1874. újév napján kelt, egykori élettársának, Carolyne Wittgensteinnek címzett leveléből:

„Mint rendesen, a Szilveszter-estét családi körben töltöttem Auguszéknál, Budán.”

A következő év márciusában lányát, Cosimát is elhozta ide, aki néhány évvel korábban Szekszárdon is megfordult.

Auguszhoz, mint legközelebbi barátjához ment Liszt aznap este is, amikor az újságokból értesült, hogy egykori nagy szerelme, három gyermekének anyja, Marie d’Agoult Párizsban meghalt. Pedig eredetileg hangversenyre készült, a fiatal Hans Richter dirigálásának akart tanúja lenni.

Liszt révén az Augusz-házban más jeles muzsikusok is megfordultak. 1869. május 3-án például a Vigadóban adott két nagy sikerű koncertje után, mielőtt elutazott volna Rómába, jeles társaság gyűlt össze: itt volt Erkel Ferenc, Reményi Ede hegedűművész és Sophie Menter zongoraművész, Liszt egyik neves tanítványa. Liszt és Sophie ezen az estén két zongorán eljátszották az A-dúr zongoraversenyt.

Hallgassunk bele, hogy szól a mű zenekar nélkül, két zongorán. Itt egészen fiatal zongoristák szólaltatják meg:

1988-ban az épületet Lisztet és baráti körét ábrázoló emléktáblával jelölték meg. Alkotója Farkas Pál szekszárdi szobrászművész.

A domborművet közelebbről megszemlélve, amit megtehetünk a Köztérkép oldalán, még két muzsikust látunk az eddig említetteken kívül, akik szintén megfordultak ebben a házban: ők Mosonyi Mihály és Ábrányi Kornél. Ha nehezen lenne olvasható a képről, ide másolom, hogy pontosan milyen sorrendben örökíti meg a társaságot a dombormű, balról jobbra: Liszt Ferenc, Mosonyi Mihály, Ábrányi Kornél, Augusz Antal és Reményi Ede.

Végül összehasonlíthatjuk az alapjául szolgáló ábrázolással, Kollartz és Rusz rajzával. Igaz, a rajz egy szekszárdi pillanatot rögzített, de ebben a házban is voltak hasonló jelenetek, így kerülhetett a társaság az itteni domborműre:

Források:

 

Zakariás G. Sándor: Magyarország művészeti emlékei 3. Budapest. Bp. Képzőművészeti Alap, 1961 Legány Dezső: Liszt Ferenc Magyarországon 1869-1873. Bp. Zeneműkiadó, 1976
Watzatka Ágnes: Budapesti séták Liszt Ferenccel. Bp. Helikon, 2011

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X