Egy morális kérdéseket felvető sci-fi-thrillerrel indítja az évadot a Trafó: a TÁP Színház egy kortárs amerikai darabot mutat be, amely szeptember 4-én és 5-én látható. Az előadás rendezőjével, Vajdai Vilmossal beszélgettünk.
A Menedék
A Táp Színház az Utas és holdvilág után új darabbal jelentkezik, és nyitja meg a Trafó pandémia utáni szezonját. Mindjárt a virtuális jövőbe ugrunk, merész vízió tárul elénk egy sor erkölcsi kérdéssel. Egy nyomozás, melynek kapcsán eljutunk a felelősség kérdéséig.
A darab a közeljövőben játszódik, amikor is a globalizáció hatásai már teljesen átformálták a világot. A természet szinte teljesen kipusztult, a növények luxuscikknek számítanak, mindent beborít a városok szürkesége. A társadalom színtere az online világ, amelyet Nethernek hívnak. Itt végzik a fiatalok a tanulmányaikat, ide járnak szórakozni és sokszor dolgozni is. Ebben a sötét utópiában egyre elterjedtebb az „árnnyá’” válás, a fizikai test elhagyása, a teljes átköltözés a Netherbe, ahol mindenki olyan külsőt választhat magának, amilyet akar, az avatárok mögött meghúzódó emberi lények pedig láthatatlanok. A kihallgatások során elhangzó érvek és ellenérvek a modern társadalom érzékeny kérdéseit feszegetik: az online, virtuális tér, ahol mindannyian egyre több időt töltünk, mennyire valóságos? Az ott létesült és fenntartott kapcsolatok igaziak? Bűn-e ebben a következmények nélküli világban elkövetett bűntény?
A Menedék egy exkluzív, minden részletében tökéletesen kimunkált világ, ahol mindenki anonim avatárként van jelen. A Nether-nyomozók bejuttatnak egy kémet a Menedékbe, Mr. Woodnutot, akinek végigkísérhetjük ellentmondásos élményeit és kapcsolatát Irisszel, az egyik kislánnyal. Morris nyomozó célja, hogy megtalálja a Menedék alkotóját, rajta keresztül a Menedéket üzemeltető szervert, hogy egyszer és mindenkorra lekapcsolhassa, és ezzel megszüntethesse. Mi a bűn? Meddig mehet el a fantázia? Mi a fikció határa, a művészet morális korlátja?
Jennifer Hailey kortárs amerikai drámaíró The Nether (Alvilág) c. darabját 2013-ban mutatták be Kaliforniában, majd még ugyanabban az évben műsorára tűzte a londoni Royal Court is. Egy évvel korábban a szerző elnyerte érte a Susan Smith Blackburn-díjat.
– Hogyan találtál rá Jennifer Haley darabjára?
– Török Tamara, a Katona József Színház dramaturgja ajánl időnként darabokat, ismerve azt a világot, amit a TÁP Színházzal képviselünk, illetve most éppen én, mert én rendezem. A Menedék a jövőbeli emberi kapcsolatokat képzeli el.
Az emberi, baráti és párkapcsolatokkal minden szinten bajban vagyunk, meghatározza a test, a kinézetünk, a rasszunk, a korunk.
Ebben a darabban van egyfajta megoldási lehetőség, amit a jövő kínálhat: az, hogy olyan módon tudunk létezni, ahogyan szeretnénk; mondhatni, lélektől lélekig.
A régimódi, hosszú távú kapcsolatok felbomlottak, szétesőben vannak, amit én a nagyon gyors kapcsolatteremtési lehetőségeknek, a mobiltelefonnak tudok be. Annak, hogy ha egy kapcsolat megromlik, azonnal tudunk egy másikat keresni, ami nekünk megfelel, és ahelyett, hogy javítánk vagy építenénk, lecseréljük a meglevőt. Mi ennek az oka? Kémiáról és biológiáról szoktunk beszélni, de mi van a lélekben? Hol az ember, mi az igazi valója: az, amit a testében, a születési meghatározottságában képvisel, vagy van egy ennél tisztább része is? Hogyan teszi lehetetlenné a társadalom vagy a szokások a kapcsolatokat?
– Ebből a leírásból úgy tűnhet, egy szép új utópikus világ a Menedék, miközben az eredeti címe The Nether, azaz Alvilág.
– A Nether megfelel a mai internetnek, annak egy továbbfejlesztett változata, amit nagyvállalatok uralnak, és így a hatalom is az ő kezükben van. A Föld lepusztult, a természeti környezet eltűnt, és amikor ez a darab játszódik, egy vírus utáni korban, az emberek szinte csak virtuálisan érintkeznek egymással. Viszont föltalálnak egy helyet, ahol avatárként, de teljes fizikai érzékeléseddel tudsz jelen lenni. A Nether ezt a tőle függetlenül kialakított, saját törvényű valóságot nem tudja elviselni. A darabban a teremtés kezdetéhez megyünk vissza, de ez a világ egy pedofilház. A tudomány mai állása szerint hamarosan lehetséges lesz szimulált világokban élni, nagyjából harminc évet adnak ennek. Ha pedig biztosan tudjuk, hogy ez bekövetkezik, mi a biztosítéka annak, hogy már most nem abban vagyunk benne?
És milyen erkölcsi kérdéseket vet föl az, ha egy következmények nélküli világot hozunk létre?
A Menedék műfaja krimi, ezért a történetről nem akarok sokat elárulni, de a Nether nyomozóinak a pedofilok felderítése csak eszköz arra, hogy megszerezzenek egy belépési kódot, hogy totális kontrollt gyakoroljanak egy tőlük függetlenül létrejött, jobb világ fölött.
– A színpadi látványban hogyan válik el a nyomozás és az, ami a Menedékben történik?
– A nyomozás tulajdonképpen egy szék meg egy asztal, a Menedék pedig egy gigantikus, vetítéssel és egyéb vizuális elemekkel erősen megsegített díszlet. A Trafón sokan osztozunk, ezért legközelebb csak fél év múlva tudjuk játszani az előadást, de a történet elég erős és izgalmas ahhoz, hogy készítsünk belőle egy lecsupaszított verziót is, amit addig is rendszeresen fogunk játszani a Jurányi TÁP-termében.
– Említetted a felgyorsuló világot, a mobil károsságát. Hogyan tudod ez alól kivonni magad?
– Sehogy, teljesen függő vagyok. De mi másért csinálnánk színházat, mint hogy terápiát gyakoroljunk magunkkal és a környezetünkkel? Főleg egy olyan időben, amikor két vírus is pusztít. Az egyik az embereket, a másik a kultúrát zabálja fel.
Szereplők:
Sims/Papa: Hajduk Károly, Morris: Józsa Bettina, Doyle: Terhes Sándor, Iris: Vitárius Orsolya, Woodnut: Lestyán Attila
Fordító: Varga Zsófia, dramaturg: Bíró Bence, látvány: Juhász Nóra, jelmez: Bujdosó Nóra, videó: Varga Vince, Juhász András, koreográfus: Hód Adrienn, rendezőasszisztens: Péter Benjámin, rendező: Vajdai Vilmos