Feuer Yvette, színész, drámapedagógus, a Láthatáron Csoport alapítója. A középiskolás korosztályt megszólító, egy-egy fontos társadalmi-családi problémát középpontba helyező színházi nevelési előadásaikat budapesti és vidéki színházakban, középiskolákban és gyerekotthonokban egyaránt játsszák. A Láthatáron Csoport 2017 óta felnőtteknek is készít előadásokat, széles rétegeket megszólító témákban kortárs színházi formanyelven, részvételi színházi elemekkel. Szeptember 18-án (újra)bemutatóval készülnek. A Pitbull Kamilla Gimnázium című előadásuk témája kapcsán többek között az iskolai zaklatásról és a színházi nevelés fontosságáról is beszélgettünk.
– A bullying vagyis iskolai zaklatás kifejezés nagyjából tíz éve létezik a köztudatban, de jóval régebbre nyúlik vissza, csak épp nem nevezetük nevén. Neked milyen személyes indíttatás kellett ahhoz, hogy ezzel az érzékenyítő témával foglalkozz, mint a Láthatáron Csoport alapítója és mint színész?
– A fiam most hatodik osztályos, és végig kísértem milyen volt neki a beilleszkedés az osztályába, az iskolába, a sportegyesületekbe, ahova járt. Náluk szerencsére nem volt bullying, (iskolai zaklatás, kortárs bántalmazás a magyar megfelelője ) de még így is küzdelmes folyamat volt. Azt hiszem leginkább ez inspirált, ennek az összetettsége, nehézsége, ráadásul erős társadalmi áthallásai a témának, és azzal is tisztában voltam, hogy ez rengeteg gyereket érint. Biztos vagyok benne, hogy egy iskola szellemiségét nagyban meghatározza az adott társadalom szellemisége, értékrendje, kommunikációs kultúrája és szokásai.
– Mik a tapasztalataid? Hogyan fogadják a középiskolások, hogyan a felnőtt nézők, és hogyan a tanárok?
– Eddig egyelőre csak pár alkalommal tudtuk játszani, egészen eltérő hátterű iskolákban, aztán jött a covid és hónapokig nem vihettük sehova a darabot. Az eddigi tapasztalataink azonban azt mutatják, hogy a gyerekek mindenhol hibátlanul azonosítják a zaklatás szerepeit az előadást követő feldolgozó foglalkozás során, és azt is, melyik karakter milyen szerepet játszott a folyamatban. Szándékosan használom a szerep szót, mert a zaklató is, az áldozat is egy szerep.
Sokan kimondják, hogy igen, a tétlen szemlélőkön nagyon sok múlik, ki tudják mondani, hogy az áldozat támogatása mennyit számít. Fájdalmas volt, amikor az egyik iskolában, úgy érezte pár gyerek – akik megosztották velünk, hogy ők is voltak áldozatok, de már nem azok, – hogy szerintük az áldozatnak kell magát megvédenie, nincs más út. Mi nem ezt az „üzenetet” szeretnénk átadni, de hát végülis ezért színház és ezért színházi nevelés, amit csinálunk, mert mindenkinek más a véleménye, máshogyan gondolkodik egy adott témáról, máshol vannak a hangsúlyok.
– Milyen érzés az igazgatónő szerepében lenni?
– Remek. Nagyon erős karakter, erős érzelmekkel, indulatokkal ambícióval, üdítően mentes az önreflexiótól, és még énekel is.
– Háda Fruzsina most csatlakozott az előadáshoz, a szeptember 18-i bemutatón ő játszik. Hogyan találtál rá?
– Régóta ismerem, ő játssza a KV Társulattal közös produkciónk, a Kiállok érted főszerepét, amiben nagyszerűen hozza a prostitúcióba keveredő volt gyerekotthonos lányt. Ez a szerep is jól áll majd neki, sőt ezek a szerepek, mert nemcsak a zaklatót fogja játszani, hanem az egyik tétlen szemlélőként induló osztálytársat is, az osztályfőnököt és az iskolapszichológust is.
– Március óta nem játszottátok a darabot, ez most egészen olyan, mintha premierre készülnétek.
– Igen. Szivák-Tóth Viktor, a rendező nem csak átírt jeleneteket, hanem újakat is hozzátett, izgalmas, interaktív részekkel bővült a szöveg, ami eleve nagyon jó volt, többek között Zsigó Annának köszönhetően. Illetve Pászik Cristophernek, aki nem csak játsszik a darabban, hanem szintén, mint szövegíró is részt vett a megírásban. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fogják venni a nézők. Szerintem erősebb lett a mostani szöveg, kiforrottabb.
– Melyik izgalmasabb, eljátszani a darabot, vagyis a színház része vagy az utána következő drámapedagógiai feldolgozás?
– Ez a kettő eléggé egyben van, egy programként tekintek rá. Az egyik ezért jó, a másik azért. Színészként nyilván az előadás rész, drámapedagógusként a foglalkozás. De az előadás alatt is vannak interaktív részek, nyitások, azokat is nagyon szeretem. Szeretek minél közvetlenebb kapcsolatba kerülni a nézőkkel. Érdekelnek az emberek, a problémáik, a meglátásaik, életük. Ezért van pl közönségtalálkozó a nem interaktív előadásaink után is. Érdekel náluk hogyan jelenik meg az adott probléma, jelenség, kérdéskör. És szeretek közösen gondolkodni, meghallgatni a nézők/részvevők mit gondolnak. Fontos, hogy tudjunk közösen gondolkodni dolgokról.
