Két napja azt ígértem, hogy a Christie’s október 6-i New York-i árverésének kínálatából (amelyikből akkor egy Cézanne-akvarellt mutattunk be) vissza fogok még térni egy másik, ott csak megemlített sztár-darabra, egy Jackson Pollock-festményre. Az 1946-ban készült Vörös kompozíció a művész akkoriban kezdett új festéstechnikájával „csorgatott” egyik első munkája.
Jackson Pollock (1912–1956) amerikai festő ma leginkább a háború utáni, úgynevezett „csorgatásos” („dripping”) technikával készített munkáiról ismert, amelyek az absztrakt expresszionizmus talán legjellegzetesebb darabjai. Pollock ezeket a műveit úgy készítette, hogy a műtermeként használt pajtában a földre fektetett festővászonra egyenesen a festékesdobozokból öntötte, csorgatta, vagy valamilyen eszköz – ecset, lécdarabok – segítségével csepegtette, fröcskölte a festéket, anélkül, hogy magához a vászonhoz hozzáért volna. (Általában ipari zománcfestéket használt, amibe sokszor homokot, vagy éppen üvegtörmeléket is kevert, egészen különleges faktúrákat hozva így létre a vásznain; ráadásul a felületet sokszor utóbb még erős, kemény kefékkel vagy festőspaklival is „megdolgozta”, elkente, visszakaparta.)
Pollockról egyébként ilyen munkái készítése közben Hans Namuth (1915–1990) fotóművész számos fényképet, sőt mozgófilmet is készített: ezen jól látszik a művész széles gesztusokat tevő, a vászon körül, vagy néha akár magán a vásznon ide-oda lépkedő, forgó, szökkenő, szinte tánc-szerű mozgása, miközben a különböző színű festékeket csorgatja.
A most kalapács alá kerülő Red Composition (Vörös kompozíció) című kép 1946-ban készült, és egyike az első már ilyen technikával született Pollock-műveknek: mivel a későbbi ilyen festményekhez képest meglehetően kisméretű (mindössze 49×59 centiméter; miközben Pollock legnagyobb csorgatott munkája 243×604 centiméteres), így itt a későbbi „táncról”, a nagy gesztusokról aligha beszélhetünk, ám a kép már jól láthatóan az először ebben az évben kitalált és alkalmazott technikával készült. A művet a Christie’s 12–18 millió dolláros (3,6–5,4 milliárd forint) becsértékkel indítja az október 6-i New York-i árverésen.
Ráadásul a tétel értékét emeli, hogy a Vörös kompozíciónak az „előélete”, vagyis a provenienciája is jól dokumentált: első tulajdonosa Pollock első komoly pártfogója, Peggy Guggenheim (1898–1979) galériás és műgyűjtő volt, aki nemcsak kiállítást rendezett neki, de amikor a férfi 1944-ben feleségül vette Lee Krasner (1908–1984) festőművészt, Peggy anyagi segítségével tudták megvenni Long Island egyik kis falujában, az East Hampton-beli Springsben azt a házat, hol aztán életük végéig éltek, és amelyik ma a kettőjük nevét viselő emlékhely és múzeum. A piros kép következő tulajdonosa 1947-től James Ernst, Max Ernst festőművész (1891–1976; Peggy korábbi férje) fia lett, akitől az ötvenes években Marshall Reisman üzletember és felesége, Dorothy szerezte meg, akik aztán 1991-ben a férfi szülővárosában, Syracuse-ban működő Everson Museumnak adományozták. Ők pedig azért döntöttek most úgy, hogy áruba bocsátják a gyűjteményüknek ezt a darabját, hogy az ebből nyert bevételből új, a múzeum anyagában eddig nem kellő súllyal képviselt női, illetve színes bőrű művészek munkáiból tudjanak többet beszerezni.
Jackson Pollocknak egyébként mostanáig nyolc munkája kelt el árveréseken 20 millió dollár feletti ősszegért; jelenlegi árverési csúcsa pedig 58.363.750 dollár (11,777 milliárd forint): ennyit 2013 májusában adtak a Christie’s New York-i árverésén a Number 19, 1948 című, ugyancsak „csorgatásos” technikával készített vászonért (amelynek előzetes becsértéke pedig „csak” 25–35 millió dollár volt; a tételt 18 milliós kikiáltási áron indították, és 52 millió dollárnál történt a leütése). Két magánüzletben azonban adtak már ennél többet, 2015 őszén 200, illetve 2006 novemberében 140 millió dollárt is egy-egy Pollock képért – és mindegyik „csorgatással” készült munka volt.