Papageno Radio
- hirdetés -
Címlap Régi és Új Írások – Beszélgetés Sumonyi Zoltánnal

Régi és Új Írások – Beszélgetés Sumonyi Zoltánnal

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Nem túlzás, ha azt mondjuk, a FÉSZEK Művészklub minden szeglete megannyi történetet rejt, hiszen fennállásának 119 éve alatt a magyar kultúra meghatározó képviselői fordultak meg falai között a nap minden szakában. Voltak, aki adott eseményre, előadóestre, felolvasásra vagy kiállításra jöttek, mások megbeszélt találkozóra, míg sokan csak úgy betértek egy ebédre vagy egy vacsorára. Itt hangzott el azoknak az anekdotáknak egy része is, amelyeket Sumonyi Zoltán Tessék mondani, milyen vallású? című új könyvében gyűjtött össze. Az író-költővel, aki a FÉSZEK Művészklub vezetőségének egyik alelnökeként az irodalmi tagozatot képviseli, erről a kötetről és az intézmény Új Írás estjeiről beszélgettünk.

- hirdetés -

–  Emlékszik, mióta jár a FÉSZEK-be?

–  1970-től a Rádióban a bemondóknál dolgoztam, közülük nagyon sokan kötődtek ide, például azért, mert különböző műsorokat konferáltak, vagy kabarékat vettek itt föl, és ezekre az alkalmakra engem is meghívtak. Talán a 70-es évek végén, a 80-as évek elején lettem tag. Akkor már a Magyar Rádió Irodalmi Osztályán dolgoztam, és a Társalgó több adását itt vettük föl, hiszen, ahogy mondani szokás, a FÉSZEK-ben mindenki megfordult. Nemcsak konkrét eseményeken, hanem átlagos hétköznapokon is, ezért javasolták, eleinte főleg idősebb költők, írók, hogy a felvételeket ide szervezzük.

Ha az ember egy olyan nehezen megközelíthető művésszel szeretett volna találkozni, mint például Latinovits Zoltán, itt összefuthatott vele.

Később egyre több szállal kötődtem ide, mert már szerzőként is jelen voltam, önálló irodalmi műsorokat tartottam vagy közreműködtem bennük. És amit kevesen tudnak: a Fészek egy időben menedék volt, sőt ma is menedék a számunkra. 2002-től tíz évig voltam a Magyar PEN Club ügyvezető elnöke, és akkor két-három évig a Kellér teremben „húztuk meg” magunkat, mert korábban, még Hubay Miklós elnöksége idején, kitettek bennünket a Petőfi Irodalmi Múzeum épületéből. Az utóbbi három évben pedig a Magyar Civil Becsületrendet is a Fészek színháztermében adjuk át, mert korábbi helyszíneink már nem szívesen adtak helyet a civil szervezeteknek. De egy családi kötelék is van a sok emlék között: a fiam (Papp Gábor Zsigmond filmrendező – a szerk.) itt forgatta az egyik vizsgafilmjét Esterházy-vacsora címmel, amit az étterem kerthelyiségében vettek föl.

Sumonyi Zoltán (fotó: Stekovics Gáspár), Weöres Sándor (rajz: Kaján Tibor)

– Mi vonzotta a FÉSZEK-be az embereket? Gondolom, nem csupán a fekvése miatt volt ez ennyire központi hely.

–  Nagyon jó és megfizethető volt az étterem, a város egyik legjobbja. Magyaros konyhát vittek, kiválóan főztek, a leveseket különösen – hiszen a főzés tudománya a leveseknél kezdődik –, és még az olyan ínyencek, mint Kellér Dezső és bátyja, Kellér Andor vagy Karinthy Ferenc is gyakran megfordultak itt. Pezsgő élet zajlott, a különböző előadótermeken, könyvtáron, galérián kívül volt például kártyaszoba, a kupolateremben pedig egy rádiós társasággal jártunk össze, legutóbb a legendás elnök, Hárs István 90. születésnapját még ott ünnepeltük.

– Hamarosan megjelenik egy új kötete, ami egy anekdotagyűjtemény,  Tessék mondani, milyen vallású? címmel. Ez csak a FÉSZEK-ről szól?

– A könyv talán leghumorosabb írásai a Weöres Sándorról szóló három anekdota, és közülük az egyik éppen a Fészekben játszódott 1971. április 23-án. Amikor ezt Illyés Gyulának elmeséltem, harsány kacagás közben csak annyit mondott, hogy „ez igazi Weöres-performansz”. De a többiben is, ami a Szigligeti Alkotóházban vagy a balatonfüredi Lipták-házban történt, sok az olyan szereplő, akik rendszeres vendégei voltak a FÉSZEK-nek.

A kötetben megjelenő történeteknek vagy tanúja voltam, vagy az imént említett helyszíneken hallottam. Ahogy ezeket továbbmeséltem, kaptak némi népmesei árnyalatot is.

Néhány évvel ezelőtt egy szigligeti szilveszteren elmondtam közülük kettőt, és valamelyik fiam vagy unokám vetette föl, hogy írjam meg ezeket, különben elvesznek. Négy-öt éve kezdtem neki a munkának, tavalyig körülbelül negyven készült el, és nyolcat–tízet már korábban bemutattunk Szalóczy Pál közreműködésével. Ezt egészen véletlenül egy beszélgetésben megemlítettem a Corvina Kiadó igazgatójának, Kúnos Lászlónak, aki arra kért, küldjem el az írásokat. Közülük harmincat választottak ki, ezek jelennek meg.

„Weöres Sándor világa címmel költői est volt a Fészek klubban 1971. április 23-án, pénteken este 8 órai kezdettel. Ezt az egyik Weöres-kötetből kihulló meghívóból tudom ilyen pontosan, meg azt is, hogy a műsort összeállította és vezette dr. Lukácsy András, közreműködött Balogh Emese, Csernus Marianne, Latinovits Zoltán és Thirring Viola.

 

A versek közül a Csernus által elmondott Psyché-ciklusra emlékszem, meg Latinovitsra, ahogy a Majomországot meg A kő és az embert szavalja, tomboló sikerrel. Az est vége felé Lukácsy megkérte Weörest, hogy – bizonyára a nagyszámú közönség kérését is tolmácsolja ezzel – olvasson fel egy-két verset a nemrégiben megjelent Egybegyűjtött írások című kötetéből. Weöres fölment a pódiumra.

 

– Hát, jól van, kedves András… Akkor talán felolvasom a Cigány románcot… Az mindjárt egy is, meg kettő is, mert előbb cigányul mondom el, azután meg a magyar fordítását… Amyka, kérem az első kötetet…

 

Megkapta a vaskos könyvet, leült egy székre és elkezdte lapozni. Az első oldaltól a hétszázhuszonharmadikig. A közepénél a közönség már kezdett fészkelődni. Amikor végiglapozta, fölállt, s leszólt az első sorban ülő Károlyi Amynak.

 

– Hát… úgy látszik, nem ebben van… Talán a második kötetben…

 

Átvette, visszaült, azt is végiglapozta. Ez már úgy hatott, mint egy órákig tartó csendszünet a rádióban. Volt, aki visszafojtott lélegzettel figyelt, volt, aki kissé fölemelkedve előre hajolt, mintha segítene a keresésben. Egyszer csak Weöres becsukta a könyvet.

 

– Hát… ebben sem találom… Akkor elmondom fejből… Először talán cigányul…” (Sumonyi Zoltán)

– Kikről szólnak ezek az anekdoták? Mindenkit nem lehet felsorolni, de kedvcsinálóképp mondana néhány szereplőt?

– Vas István a hőse a kötet címét is adó anekdotának, de szerepel benne mások mellett Füst Milán, Illyés Gyula, Déry Tibor, Görgey Gábor, Karinthy Ferenc, Passuth László, Nemes Nagy Ágnes, Dénes Zsófia. A legtöbb történet in situ zajlott, de vannak flashbackek is, például Kellér Andoré, akinek a történetében Márai Sándor az egyik főszereplő, vagy egy Illyés–Szabó Lőrinc-sztori, amiben Paul Éluard-t tréfálják meg.

– A történetek mellett lesznek képek is?

– Bár hosszú ideig fényképeztem, és ritka fotóim vannak sokakról, köztük Tersánszkyról, Borsos Miklósról, Vas Istvánról vagy Habsburg Ottóról, ezúttal csak szövegek lesznek a kötetben.

– Irodalmi alelnökként Ön a FÉSZEK irodalmi programjainak a felelőse. Ezek közül kiemelkednek az Új Írás estek. Milyen koncepció mentén jöttek létre ezek az események?

– Farkas László, aki a 60-as évektől vezette az Új Írás versrovatát, állt elő azzal az ötlettel, hogy a megszűnt nyomtatott kiadvány helyébe egy online lap lépjen, és ebbe hívta meg a korábbi rendszeres szerzőket. Amikor irodalmi alelnök lettem, és kaptam havonta két délutánt, hogy azokat programokkal töltsem meg, arra gondoltam, hogy a hónap első szerdáin a friss Új Írásban megjelenő szerzők közül hívjunk vendégeket. Az estek témájukban az aktuális szám koncepcióját követik, a szerzők maguk olvassák fel a műveiket, amikről beszélgetünk is. Idén a koronavírus-járvány kettévágta a programot, de ősztől szeretnénk folytatni ezt, és a hónap harmadik szerdáján az önálló estek sorozatát is. Először Várady Szabolcs költő-műfordítóval, majd a Kilencek néven ismert írócsoport költőivel, Konczek Józseffel, Győri Lászlóval.

FÉSZEK ANEKDOTAKLUB

Felolvasóest a Magyar Dráma Napján
2020/21 évadnyitó előadás

2020. szeptember 21. 19:00 – Színházterem
Szerzők: Balassa Imre, Bálint Lajos, Boros Elemér, Demeter Imre, Diósy Antal, Farkas Imre, Feiks Jenő, Ferenczy György, Heltai Jenő, Herman Lipót, Illés Béla, Illés István, Kellér Dezső, Lengyel István, Lovászy Károly, Móricz Zsigmond, Péterfi István, Rideg Sándor, Ruttkai Éva, Sumonyi Zoltán, Stella Adorján, Szekula Jenő, Székely Mihály, Szép Ernő, Tersánszy Józsi Jenő, Tolnay Ákos, Vidor Gyula
Előadják: Györgyi Anna, Mertz Tibor
Rendező: Lukáts Andor
Látvány: Végh Endre
Szerkesztette: Turkovics Monika

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X