Papageno Radio
- hirdetés -
Címlap A legjobb amerikai jazz-zenészek francia filmekben is dolgoztak

A legjobb amerikai jazz-zenészek francia filmekben is dolgoztak

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Az 50-es években a modern jazz filmzenében való használatának terén a francia új hullám maga mögött hagyta az amerikaiakat is. 1958-ban két francia film is készült, melyek rendezője élvonalbeli amerikai jazz-zenészeket kért fel a kísérőzene megalkotására.

A jazz évszázada című kötet e-book formátumban megvásárolható a következő webáruházakban:

 

Kobo

 

Nook

 

DiBook

Marcel Carné Csalók (Les tricheurs) című filmje valójában inkább csak külsőségeiben mímelte az új hullámot, de a kordivatnak megfelelően foglalkozott az időszak laza erkölcsű ifjúságával, mindezt kellő mennyiségű krimielemmel egészítve ki. Még egy amerikai stílusú autós üldözéses jelenet is tovább pörgette a filmet. De volt tragédia, reménytelen szerelem, amit csak a néző akarhatott. A zenészeket viszont Carné kifejezetten jól válogatta össze. Hallható a filmben Stan Getz, Coleman Hawkins és Oscar Peterson is, de talán a legemlékezetesebb felvétel a Roy Eldridge nevéhez fűződő, elégikus hangulatú ballada, a Phil’s Tune volt.

- hirdetés -

Ugyancsak 1958-as alkotás volt Louis Malle első játékfilmje, a Felvonó a vérpadra (Ascenseur pour l’échafaud vagy angolul Lift to the scaffold), amely a nagy Jeanne Moreau első komoly szerepével egy tökéletes bűntény meghiúsulásának történetébe ágyazva mutat be egy nyomasztóan kiszámíthatatlan világot. A nagysikerű film Delluc-díjat kapott, de a kísérőzene még a filmnél is emlékezetesebb maradt.

Ide kapcsolódik:
Így tette népszerűvé a jazzt Miles Davis

A 24 éves, tapasztalatlan rendező, aki egyébként elkötelezett jazzrajongó volt, szó szerint feltartóztatta Miles Davist a párizsi repülőtéren, és rábeszélte, hogy játsszon kísérőzenét a filmhez. Davis a modern jazzdob akkor már Párizsban élő legendájával, Kenny Clarke-kal és három francia zenésszel a filmet nézve rögtönözte a filmzenét egy éjszaka leforgása alatt. Maga a zene egy évvel a stílusformálónak tekintett Kind of Blue album megjelenése előtt, mint már korábban említettük, talán az első olyan felvételsorozat volt, amely modális jazzt tartalmazott. A kritikus Phil Johnson szavaival élve: „a valaha hallott legmagányosabb trombitahang” volt a filmen hallható Miles Davisé.

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

- hirdetés -
X
X