Papageno Radio
- hirdetés -
Címlap Giacometti és a Nagy nők - Egy soha el nem készült művészeti...

Giacometti és a Nagy nők – Egy soha el nem készült művészeti alkotás története

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Nemcsak egyik következő árverése – úgy méretét, mint árát tekintve – kiemelkedő tételét jelentette be a minap a Sotheby’s aukciósház, de a kivételes műhöz egyúttal egy ritka, a nyilvános műkereskedelemben alig használt árverési formát is társítottak: Alberto Giacometti csaknem három méteres bronz-szobrát a cég egy úgynevezett Vickrey-árverésen, azaz zárt ajánlattételi rendszerben fogja áruba bocsátani.

Alberto Giacometti (1901–1966) svájci szobrászművész 1956-ban kapott felkérést Gordon Bunshaft (1909–1990) amerikai építésztől, hogy az általa tervezett dél-manhattani Chase Manhattan Bank és Plaza épületek közül az utóbbi egyik frontja elé tervezzen egy szoborcsoportot.

- hirdetés -

A művész egy három figurából álló kompozíciót gondolt el, amelyiknek legnagyobb darabját, egy álló női alakot majdnem három méter magasnak tervezte, ám – mivel addig még soha nem járt New Yorkban – nem volt biztos benne, hogy egy ekkora plasztika nem lenne-e túl nagy az adott utcatérben. Ennek ellenére a szobrot négy – különböző méretű – példányban is megmintázta, azokat 1960-ban ki is öntötték (egyenként hat-hat példányban; a most árverésre kerülőn kívül a többi különböző múzeumok, alapítványok, illetve magánygűjtők birtokában van), 1965-ben pedig, amikor végre eljutott a tengerentúlra, nemcsak megnyugodva tapasztalta, hogy a három méteres nőalak nemhogy nem túl nagy a hatvan elemeletes banképület közelében, de a helyszínt látva egyenesen azt javasolta, hogy azt egy huszonöt méter magas talapzatra állítsák.

Csakhogy az utcai installáció végül soha nem készült el, mivel Giacometti egy év múlva meghalt. A 268 centiméteres Grande Femme I. (Nagy nő I.) című szobor azonban sokszor szerepelt különböző kiállításokon, illetve többször is gazdát cserélt; a nyilvános műkereskedelemben legutóbb 1989-ben fordult meg, amikor is a Christie’s New York-i árverésén 4,9 millió dollárért került új tulajdonoshoz. (Emellett 2017 októberében Párizsban kalapács alá vitték a Grande Femme II. című, 276,5 centiméteres változatot: akkor azért a Christie’s aukcióján 24.907,500 eurót – 29.390.850 dollár – fizetett ki valaki.)

Alberto Giacometti: Nagy nő I. – forrás: Sotheby’s

A Sotheby’s pedig most ismét árverésre bocsátja az egyes számú Nagy nő kettes sorszámú példányát (az eladóját nem nevezték meg, de egyes hírek szerint Ron Perelman, a kozmetikai iparban vagyont szerzett milliárdos az), és a különleges alkotáshoz egy váratlan húzással egy különleges, a műtárgypiacon nem is hogy nagyon ritkán, de gyakorlatilag soha nem alkalmazott árverezési formát választottak.

Az úgynevezett Vickrey-, vagyis zárt ajánlattétéles árveréseknek az a lényege, hogy az általunk leginkább ismert nyilvános ajánlattételekkel szemben (vagyis amikor egy árverezőteremben, vagy akár az online térben élőben mindenki láthatja-hallhatja, hogy a többi licitáló éppen mekkora ajánlatot tesz az adott tételért, és ehhez képest emelheti a maga licitjét) itt minden résztvevő az általa gondolt összegű ajánlatát egy zárt borítékban adja be a háznak, és csak azok kibontásakor derül ki, hogy ki tette a legmagasabb értékű ajánlatot, vagyis ki szerzi meg a tárgyat.

Mindenesetre a Sotheby’s annyit közölt, hogy 90 millió dollárnál alacsonyabb ajánlatot nem fogadnak el, vagyis a bronznőért vetélkedőknek ennél mindenképpen magasabb ajánlatot kell a borítékba csúsztassanak. A tétek egyébként már be is nyújthatók, egészen október 27-én délig, amikkor is a ház szakértői egy független könyvvizsgáló jelenlétében kibontják a borítékokat, és megállapítják, hogy ki kínálja a legmagasabb összeget a szoborért. Amennyiben több azonos ajánlat is érkezik, illetve a legmagasabb és az azután következő egy vagy több ajánlat értéke között nincs öt százaléknyi különbség, akkor ezek egy „második körbe” kerülnek, ahol ennek a ténynek az ismeretében ezek a pályázók újabb ajánlatot tehetnek, és ezt addig folytatják, ameddig csak egy végső győztes marad.

Alberto Giacometti: A mutató ember – forrás: Christie’s

Most tehát egy pár napig még minden versenybe szállni akarónak főhet a feje, hogy vajon mekkora összegű ajánlatot adjon be, ha meg akarja szerezni magának ezt a valóban nem mindennapi alkotást. Ehhez „támpontként” persze nyilván minden érintett tudja azt is, hogy Giacometti mindeddig legdrágábban elkelt munkájáért, a L’homme au doigt (Mutató ember) című 1947-es, ugyancsak hat számozott példányban kiöntött „életnagyságú” bronzszobrának egyikéért 2015 májusában a Christie’s New York-i árverésén 141.285.000 dollárt (38,673 milliárd forint) adott Steven Cohen amerikai milliárdos műgyűjtő, amely összeggel ma is ez a világ tizenötödik legdrágább műtárgya, árverésen pedig a hatodik legtöbbért elkelt.

Ezt megelőzően a svájci szobrász egy alkotásáért a legtöbbet, 65.001.250 fontot (104,327 millió dollár; 20,375 milliárd forint) 2010 februárjában a Sotheby’s londoni árverésén adtak a L’Homme qui marche I. (Lépő ember I.) című munkáért, amelynek az előzetes becsértéke pedig „mindössze” 12–18 millió font volt. Ezekkel együtt egyébként eddig összesen öt Giacometti-szobor ért el 50 millió dollárnál magasabb árat nyilvános árveréseken.

Ide kapcsolódik:
Rekord összegért kelt el Bak Imre egy festménye Lengyelországban

Igaz, azokon minden licitáló pontosan tudta, hogy vetélytársai éppen mennyit adnának éppen a tételekért, most meg „vakon” kell lehetőleg mindenki másénál magasabb ajánlatot tenni. És aztán izgulni a borítékbontásig.

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

- hirdetés -
X
X