Papageno Radio
- hirdetés -
Címlap „Lakozunk. Ha nem így volna, élni sem tudnánk” – A Várfok Project...

„Lakozunk. Ha nem így volna, élni sem tudnánk” – A Várfok Project Room Dobozember című kiállítása

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

A ház. Egy olyan önmagában zárt rendszer, amely elválaszt, elszigetel a társadalom többi részétől. Egyedi dobozok, melyek mikrokozmoszokra osztanak fel bennünket. Ezeket nevezzük otthonoknak: lakozásunk helyei. „Lakhelyünk a világ közepe” – írja Vilém Flusser Az ágy című esszéjében. „Innen törünk ki a világba, hogy azután ide húzódjunk vissza. Lakhelyünket elhagyva kihívást intézünk a világ ellen, majd annak fenyegetése elől ide vonulunk vissza. […] Lakhelyünk az, ami a világot megszilárdítja. Az élet nem más, mint közlekedés lakhelyünk és a világ között. […] Kiáradás és gyűjtés, odaadás és önmagunk megtalálása, cselekvés és megfigyelés, elválás és hazatérés.” Tartozni, lakozni vágyó dobozemberek vagyunk, akik képesek üres téglatestekbe otthonokat tölteni.

- hirdetés -

A Flusser-i gondolatsort egészen a lakhely alapvető szerkezetének vizsgálatáig vezeti vissza Czigány Ákos és Néma Júlia Dobozember című, Várfok Project Roomban látható tárlata.

Czigány Ákos & Néma Júlia: Dobozember, Várfok Project Room, 2020.

A Frankfurt, Veszprém és Csíkszereda után jelenleg Budapesten megtekinthető kiállítás vezérfonalát, a házról, mint formáról, illetve a benne létrehozott otthonról való gondolkodást különösen aktuálissá tette az elmúlt időszak karantén-állapota. Az életterünk saját dobozainkra szűkült, az „otthonlevés” kötelezettséggé vált és ez az elzárkózott helyzet az otthonhoz való, újfajta viszonyulást kívánt meg tőlünk: újra íródott a lakozásunk fogalma. Alkalmat adhat arra, hogy a 2020-as év eddigi eseményeinek tükrében feltegyük a kérdést, valójában mi is az az elszigetelt tér, amit kisajátítunk és elnevezünk otthonnak? Mi a ház, mint konstruált szerkezet, ha kivonjuk belőle ezt az otthont? Ezúttal a fotográfia és kerámia médiumainak találkozásánál találhatunk erre gondolatokat.

Czigány Ákos: Otthon 1097-1100, 2013, archival pigment inkjet print, Ed. 5, 52×42 cm

A Czigány Ákos fotóművész által jegyzett Otthonok sorozat fotográfiáin szokatlan megjelenítésben ismerünk rá a ház alakjára. A képeken a házak lecsupaszított, vakolatlan tűzfalai ceruzarajz-szerűen jelennek meg, eredeti környezetüktől megfosztottan pedig „lebegni” látszanak a fehér háttér előtt. A fotográfus objektív, külső szemlélődése felerősödik azáltal, hogy a képek mellett nincs feltüntetve településnév, nincsenek koordináták. Nem lehetünk biztosak benne, hogy ezek a házak léteznek, és ha mégis, nem tudjuk, hol találhatók. Ha van is a falak mögött élet, nincs ablak, amin át megpillanthatnánk belőle egy szeletet és nincs ajtó sem, amin keresztül bebocsátást kérhetnénk. Csupán a ház alakjának geometriája, a külvilágra vak falfelületek és a cím maradt: Otthon. A ház különös megjelenése eltávolít a hagyományos, otthonról alkotott elképzelésünktől, a címmel kiegészülve pedig létrejön egy sajátos feszültség, amiben bár bizonytalanul, mégis keressük a lakozás nyomait.

Néma Júlia: Ház #2, 2008, papírporcelán gázkemencében égetve 1360 °C, 35×35 cm

Házak hasonló, stilizált képe jelenik meg Néma Júlia keramikus tervezőművész négyzetes alakú reliefjein is, amelyek elkészítéséhez papírporcelánt használ. Az anyagot egészen vékonyra nyújtva origami-szerűen kezeli, metszi, tépi, a hajtások és összeillesztések mentén pedig házformák emelkednek ki a fehérre égetett felületekből. Néma Júlia az általa használt papírporcelánt papírrost és porcelán elegyéből hozza létre. A keverékben találkozik a papír anyagának lágysága az égetett porcelán törékenységével: akár az általunk szabadon formált otthon esetében, amely, ha nem vigyázunk, akár darabjaira is törhet. Csakúgy, mint Czigány fotóin, itt sem találunk a házakon nyílásokat. Konstruktivista megjelenítésük alapját négyzetek hajtogatása adja, ebből jön létre a ház alakját fentről lezáró és annak felismerését szervesen meghatározó, csúcsos tető.

Czigány Ákos: Tárgy 20-21, 2014, archival pigment inkjet print – Ed. 5, 52×42 cm (balra) és Néma Júlia: Tartalom, 2014, porcelán, gázkemencében égetve 1360 °C, 19,5×19,5×11,5 cm (jobbra)

Ha egy házban nincs nyoma lakozásnak, kiüresedett dobozzá válik. Tartalom című sorozatában Néma dobozbelsők formavizsgálatát végzi azok anyagba öntésével. Az alaktalan hiány így formát kap, fizikailag megfoghatóvá válik az üresség: mintha a tartalom nem-léte alakulna át tartalommá. A dobozok aljának mintázata porcelánból testet öntve különös geometriai formákat eredményez a szobrok felületén: létrejön az eredeti tárgyak negatív képe. Csakúgy, mint Czigány fotói esetében, amiken szintén dobozokat, és a bennük lévő hungarocell védőelemeket láthatjuk. A tárgyak átvilágítása miatt a dobozbelsők röntgenkép-szerűen jelennek meg, és az alsó nézőponttal együtt egy szokatlan, ritkán látott kompozíciót hoznak létre. A látvány, ami Néma munkái esetében térben, szoborként jelenik meg, az Czigány képein egy síkba tömörül. Ám mind a plasztikák, mind a fotográfiák leválasztják a dobozról annak funkcióját, így az önmagában tárgyként, formaként válik érdekessé.

Czigány Ákos: Zarándoklat, 2013, archival pigment inkjet print, Ed. 5, 8 db, egyenként 29,7×29,7 cm

A karantén ideje alatt, a külvilág ránk gyakorolt hatásai nélkül, tapasztalataink hosszú heteken keresztül az otthonainkra koncentrálódtak. A lakhelyünkön kívül megélt események helyett csupán azt tudtuk megfigyelni, feldolgozni, amivel nap mint nap együtt élünk. Le kellett lassulnunk épp akkor, amikor körülöttünk a világ a feje tetejére állt, és vissza kellett húzódnunk arra a helyre, amiről úgy véljük, már jól ismerjük. Erre a „jól megszokottság” érzésére kérdez rá Néma Júlia és Czigány Ákos, akik kiállításukon a ház és a doboz motívumait fókuszba állítva, rámutatnak arra, hogy akár az otthon látszólag magától értetődő fogalmát is érdemes időről időre újragondolnunk. 

Czigány Ákos & Néma Júlia: Dobozember – Várfok Project Room (1012 Budapest, Várfok u. 14.)

 

A kiállítás 2020. szeptember 17. és 2020. november 14. között tart nyitva, kedd–szombat 11 és 18 óra között ingyenesen látogatható.

Promóció

Mit keres a fizikus a múzeumban?

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X