A kudarc anatómiája, a Grotesque Gymnastics újcirkuszi előadása, Bardóczy Ilka artista önvallomásán keresztül a kudarcban rejlő lehetőségeket és a hozzá fűződő viszonyunkat fejtegeti. A bemutatóra november 27-én különleges formában, online, valós időben kerül sor.

- hirdetés -

„Reggel negyed nyolc van… khm… fél háromig fenn voltam, most meg felébredtem. S remélem, hallja ez a dolog, amit beszélek… Felébredtem, pedig még egyáltalán nem kellett volna… Fáj a bokám, és fáj a hátam. Igazából beszélni sem szeretnék, sokkal jobb lenne, ha csak úgy hallatszódnának a gondolataim. Egy újabb nap, és megint arra kelek, hogy fáj a testem.” A részlet Bardóczy Ilka önvallomásából származik, és ez az előadásban is elhangzik. Abban az előadásban, amely nem kerülgeti vagy szépítgeti, hanem már a címében is meghatározza témáját: A kudarc anatómiáját igyekszik feltárni.

A csapat tagjai a rendezővel, Téri Gáspárral először helyzetgyakorlatokon keresztül próbálták feltárni a kudarchoz, a sérüléshez fűződő viszonyokat, majd egy következő, az előadóknak szokatlan feladatban, szóban kellett összefoglalni ezeket a történeteket, élményeket. „Nem találtam erre időt, de egy reggel korábban ébredtem, és arra gondoltam, fölmondom a telefonomra, kiindulási anyagnak úgy is használható lesz – meséli Ilka. – Az eredetileg ötperces feladatot sikerült ötven percben megoldanom.” Bár nem így tervezték, ez lett az előadás bázisanyaga, ugyanakkor egészen új irányt is adott az eredeti elgondolásoknak, egyszerre mélyítve és tágítva, általánosítva azt, hogy mit jelent a kudarc, és milyen következményekkel járhat az egyes ember életében.

A kudarc anatómiája – fotó: Szász Zita Laura

Az előadásban megjelenik a gyerekkor, az, ahogyan egy gyerek a felnőttekre tekint, a véleményükre ad és meg akar nekik felelni, felvillan az is, hogy nőként mennyire más egy ilyen helyzet, ezeket viszont nem illusztratív mozgásanyaggal jelenítik meg. Különösen erős fókuszt kap a testhez való viszony, hiszen Ilka artista, és ez egész más, az ő megfogalmazásában jóval analitikusabb viszonyt jelent, mint az, ahogyan egy átlagember néz magára. Arra, hogy ez a grammatikai vagy a retorikai kifejezések szintjén is megjelenik a szövegekben, őt is meglepte, és erre Zsigó Anna dramaturg hívta fel a figyelmét. „Az, hogy nekem gyerekkoromban begyulladt a térdem, egyáltalán nem vonatkoztatható más emberek fizikumára, de

mindenki kerülhet olyan helyzetbe, ami megállítja az útján egy pillanatra, és újra kell gondolnia, át kell értékelnie a dolgokat.

Ilyenkor fölmerül az emberben az is, miért csinálja épp azt, amit csinál, és hogyan csinálja, de az is, hogy ez-e az igazi útja – magyarázza Ilka azt, mitől tágul az egyedi történet általános érvényűvé. – A helyemen vagyok-e? Mit teszek meg azért, hogy a helyemre kerüljek? És fölismerjük-e azt, hogy ezek valid kérdések?”

A kudarc anatómiája – fotó: Szász Zita Laura

A történet személyes, nem feltétlenül olyan, amit az ember a nyilvánosságnak szán, ha viszont alapanyaggá válik, a többi közreműködő idegenként tekint rá, másképp nyúl hozzá. Ilka elmondja, hogy ezt nagyon nehéz volt megszokni, és azt sem volt könnyű megtapasztalni, milyen érzelmi viszonyulást vált ki benne, hogy a saját szövegét hallotta: „Hogyan tudok leválni róla, eltávolodni tőle, miközben arra is vigyáznom kell, hogy ne szakadjak le teljesen?

Érzelmi hullámvasút volt – és a mai napig az, ugyanakkor az eltávolodás és a visszaszívódás pulzálása az, ami mint egy motor vagy egy szív ad erőt ahhoz, hogy ebben az előadásban én jelen tudok lenni.

Nagyon komoly feladat az embernek magát észben tartani egy olyan komoly szakmai helyzetben, aminek viszont van egy privát része.”

Ez az állapot másképp veszi igénybe az előadót, és ezért volt különösen nehéz az, hogy A kudarc anatómiájának a Budapesti Tavaszi Fesztiválra tervezett bemutatóját a koronavírus-járvány következtében hozott rendelkezések meghiúsítottak. A nyáron szünetet tartottak, majd meghatározták a novemberi premier időpontját, az ősz folyamán ismét intenzíven próbáltak, majd a sors megint közbeszólt, és újra csak két héttel a kitűzött előadásnap előtt zártak be a színházak. Ezúttal azonban másképp alakul a produkció sorsa: „A habitusunk nem olyan, hogy kétségbeesünk, ha valami nem a megszokott vagy eltervezett módon alakul, de úgy éreztük, hogy nem tehetjük meg, hogy újra elhalasztjuk a bemutatót, mert nagyon nehéz a tüzet újraéleszteni. Kreatívan alkalmazkodunk a körülményekhez, és

az ügy érdekében kihasználjuk azokat a lehetőségeket, amiket a helyzet ad, és így kipróbálhatunk olyan dolgokat is, amikben alapvetően nem gondolkodnánk, mert van egyfajta szokatlansági faktor bennük

– vázolja döntésük okát Ilka, és hozzáteszi, hogy minden közreműködő lelkesen állt melléjük, hogy létrejöjjön az előadás az online közvetítésre, erre a hibrid médiumra alkalmazott formában. – Egy fantasztikusan sokrétű és izgalmas helyzet alakult ki. Nem egyszerű színházi közvetítésben gondolkodunk, hanem valami egészen újszerű actet szeretnénk létrehozni, a hagyományos értelemben vett előadási tartalom mellé egyfajta dokumentum-realityt is szeretnénk tenni. Ez rettenetesen sok újdonságot hoz be, és emiatt valójában borzasztóan örülök ennek a helyzetnek.” És mivel az áthangolás ideiglenes, egyetlen estére szól – mert a premiert hagyományos formában, 2021 márciusában megtartják –, mindenképp érdemes november 27-én este 8-tól megnézni a Trafó live streamjét!