• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • Altalena
  • A magyar fuvolázás története
  • Animo
  • Arcus Temporum
  • ARTE blog
  • art:képző
  • art quarter budapest
  • A zeneművészet Junior Primái
  • Bach Mindenkinek Fesztivál
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Bartók Tavasz
  • Bartók Világverseny
  • Berlini kalandozások
  • Beszélő képek
  • Brüsszeli Csipke
  • Budaörsi Latinovits Színház
  • Caruso
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Egy hályogkovács emlékei
  • Erdély blog
  • Érdi Tamás története
  • Esterházy
  • eSzínház
  • Etno magazin
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fészek Művészklub
  • Fesztivál Akadémia
  • Fischer Ádám története
  • FOCUS on You
  • Giargiana
  • Goethe ráér
  • Gramofon
  • Hagyományok Háza
  • Hallomások
  • Hangszercsodák
  • Haydneum
  • Himnusz-történetek
  • ICMA blog
  • Így írunk mi
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • kamara.hu
  • Kaposfest
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyv-papír-olló
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúr-linzer
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Liszt Ünnep
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Marton Éva Énekverseny
  • Mesélő lakosztályok
  • Minden, ami opera, minden, ami Szeged
  • Minden nap színház
  • Mindent Kocsisról
  • MNM Tudástár
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • MuzsikAlkohol
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Nagyváradi történetek
  • Operaház
  • Orgonablog
  • Orientale Lumen
  • Oroszlánkörmök
  • Orosz Zenei Fesztivál
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • Parlando
  • PerfActionist
  • PeterPress
  • PH-érték
  • Purcell – Orfeo
  • Régi Zenei Napok
  • Rost Andrea
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • StageHive
  • Steinway
  • Szentendre
  • Színikritikusok Díja
  • Színház mindenkinek
  • Színtézis
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Utolsó Óra
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • Wagner úr
  • Zenélő bábok
  • Zeneoktatás
  • Zeneszó
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў – A szabadság blogja
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Színház Címlap

Hernádi Judit: „A színház nem múlik el”

Szerző: Rácz Ráchel2020. november 3.
Facebook Twitter E-mail
Hernádi Judit - fotó: Takács Attila / Orlai Produkció

Ismét bemutatásra került a klasszikus felállású Love Letters (Szerelmes Levelek) Hernádi Judit és Gálffi László főszereplésével. Az Orlai produkció keretén belül megvalósult előadás kapcsán emlékek visszaköszönéséről, szabadságról, a kapcsolatok időtlenségéről beszélgettünk Hernádi Judittal, de szóba kerültek társadalmi változások, a járványhelyzet hozadékai és az SZFE-ügy is.

– Milyen volt ismét találkozni A. R. Gurney darabjával?

– Gálffi Lacinak volt igaza, aki azt mondta, hogy olyan, mint egy időutazás. Előjönnek a régi mondatok, a régi hangsúlyok, amelyeket persze újra kell értelmezni, újra kell fogalmazni. Számos emlékünk visszaköszön, azt vesszük észre, hogy egyszer csak ugyanúgy kezdünk mozogni, mint egykor. Minden darab felidézésénél, felújításánál bevillannak emlékek, akár testi, fizikai élmények is.

– Például milyen testi emlékek hívódhatnak elő?

– Egyszerűen arra gondolok – Love Letterstől függetlenül -, ha bárki, bármilyen emléket felidéz, akkor konkrét fizikai érzetek jönnek vissza, legyenek ezek illatok, ízek, mozdulatok. Ha valakinek valamivel kapcsolatban van egy kellemetlen élménye, akkor a gyomorgörcs fog előjönni. Ugyanígy működik ez egy színházi darabnál is, automatikusan beugranak olyan dolgok, amiket egykor átéltünk.

– Ön szerint mi lehet a Love Letters töretlen sikerének titka?

– Minden olyan mű, amely az emberi kapcsolatokról szól, időtlen. Ha őszintén beszél egy színdarab emberi érzésekről, akkor teljesen mindegy, hogy ezer vagy kétszáz évvel ezelőtt, tegnap, ma, vagy tíz év múlva játszódik. A jelentés, az alapvető értelmezés mindig ugyanaz marad – a viszonyok, a viszonylatok kibogozásának soha nincs vége.

Hernádi Judit – forrás: Orlai Produkció

– Miről szól ez a pusztán két emberre fókuszáló, intim hangulatú darab?

– Két ember időtlen kapcsolatáról, akik nagyon korán, gyermekkorban találkoznak. Sorsuk hamar megpecsételődik azzal, hogy szerelembe esnek, ugyanakkor ők ezt soha nem mondják ki igazán, mintha nem is akarnák elfogadni, érzékelni ennek a kapcsolatnak a létezését, vagy mibenlétét. Több is ez, mint szerelem, mert egy egész életre szól. Ráadásul több oldalról is próbálják megközelíteni az egészet. Férfi-nőként, barátként, egyszer-kétszer, többször, néha jobban, néha rosszabbul. Valahogyan mégsem sikerül nekik, mert két teljesen különböző útjuk van. Ezekkel ellentétben azonban mindig megmarad a szellemi, érzelmi viszonyuk.

– Vagyis a Love Letters szerint a hosszú távú férfi-nő együttműködés titka a távolságban van?

– Talán nem is a titka, hanem az esszenciája. Ha ilyen erős kapocs van két ember között, akkor a fizikai különlét, a távolság nem árt, mert az egymás iránti érzések felülkerekednek mindenen. A távolság alakít, de nem árt a kapcsolatuknak.

– Milyen karakter Melissa?

– Egy szabad nő – és éppen a szabadságának lesz a foglya. Művész, örök lázadó típus, azonban depresszív is. Valamilyen szempontból gyenge is, hiszen az alkohol rabja. Az ő figurája jól rávilágíthat arra, hogy bár erősnek érezhetjük magunkat, bárki belegyengülhet valamilyen helyzetbe.

– Miért vették elő éppen most az előadást?

– A karantén miatt. Egészen egyszerűen két olyan emberről van szó, akik ritkán találkoznak – mi is Lacival a színpadon ritkán találkozunk, az elején egy picit és a végén, de ennyi. Mindenki a saját kis életében van, és a saját életét éli, és mindenki a saját leveleit, üzeneteit küldi. Ez aktuális lehet ebben a mostani helyzetben.

– Kommentek, blogok, chatek, e-mailek. Más lehet a befogadása egy ilyen kontextusban a műnek? Elég bensőséges a légköre a darabnak, az intimitás pedig kicsit mintha kiveszőben lenne manapság az online tér hatására.

– Nem tudom. Szerintem nem biztos, hogy csak az online világ az, amelyik összekuszálja az emberi kapcsolatokat. Nem vagyok technika ellenzője, mert számos pozitív oldala van. A körülmények változását sem ellenzem, de valóban, az online jelenség – pláne most –  nem egészen normális, és arra világít rá, hogy igenis az ember társas lény. Ezért sem múlik el a színház! Ezért nem tudta a tévé leuralni – sőt, ki gondolta volna, hogy a televíziónak lesz hamarabb vége, mint a színháznak! Az alapvető emberi vágy, hogy közösségben legyünk, egyszerűen nem tud elmúlni. Arra döbben most mindenki rá, hogy az online világ nem elég a valós, tartalmas emberi kapcsolatok fenntartására. Nem vagyok ellene a streamelésnek sem – de véleményem szerint halálra van ítélve, ez persze csak a személyes véleményem. Olyan ez a jelenlegi helyzet, mintha mindenki a saját valóságát élné.

Hernádi Judit a Becéző szavak című előadásban – forrás: Orlai Produkció

– Milyen tapasztalatai vannak a járvány kapcsán – színházi szempontból?

– Sokfelé játszom, megyek ide-oda az országban, most, még ebben a periódusban is. Például Baján teltház volt, de előfordul, ahol jobban félnek és kevesebben vannak. Nem tudom, hogy a vírus hogyan terjed pontosan. Úgy tudom elképzelni, hogy akinek hatalma van – mondjuk egy közösségen belül a vezető – és ő fél, akkor bizony a körülötte az emberek is félni kezdenek. A befolyással bíró ember félelmét a többiek átveszik. Egyébként a félelmet rettenetesen rossz tanácsadónak vélem és nagyon nem szeretem. Az óvatosság, az megint más. Bocsásson meg mindenki, értsék a helyén azt, amit mondok, de a rettegés, a félelem károsabb, mint maga a betegség.

– A félelmet gerjesztő kommunikáció viszont világjelenség.

– Igen, sajnos. Van koronavírus, ez egy létező betegség, de nem lehet, hogy állandó félelemben éljünk, mert az legalább annyira káros, mint a járvány. Ezzel nem azt akarom kifejezni, hogy ne hordjunk maszkot, ne tartsunk be fontos szabályokat, csupán azt, hogy a félelmet, mint méreganyagot kapcsoljuk ki az életünkből. Én mindig elleneztem a félelmet. Abban a pillanatban, ahogy félelmet akartak kelteni bennem, vagy valaki erősen rám nézett, „hogy ha ezt nem csinálod akkor” – én már meg sem vártam a továbbiakat. Nem vártam meg! Tudtam, hogy onnan nekem menekülni kell. Aki meg akar félemlíteni, annak én nem hiszek.

– Akkor innen vissza is kanyarodtunk kicsit Melissához, hiszen ő is egy erősen szabadság orientált személyiség, nem?

– Igen. Nyilván minden szerepemnél azt a szabadság igényt, amely bennem jócskán megvan, megpróbálom a karaktereimben felfedezni – már, ha tényleg lehet. Melissában ez abszolút ott van. Valószínűleg azért is jutott róla eszebe először a szabadság, nem pedig a kiszolgáltatottság.

– Ha már szabadság, mit gondol a Vas utcai „szabadságharcosokról”? Hogyan látja az SZFE ügyét?

– Nem akarnék a kormány helyében lenni, mert nehéz lesz megoldani ezt az egészet, de nem sajnálom őket. A diákokkal érzek együtt maximálisan. Hatalmas nagy energia az, amit ők képviselnek, főként a saját nemzedédüknek. Akik harminc évvel ezelőtt nekimentek a rendszerváltásnak, mint forradalmi hevületű ifjak, most vezetik – vagy éppen nem vezetik – az országot. Nem mondom, hogy szomorú, mert nem. Ez sikerült. Ennyi. Ezen változtatni azonban már nem ők, hanem a fiatalok fognak.

interjú színház hernádi judit szfe orlai produkciós iroda koronavírus
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésKaliforniában nyert díjat Szász Attila filmje, az Apró mesék
Következő bejegyzés Bábel Klárát választotta az évad művészének a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara

Ajánlott Bejegyzések

Isteni végjáték - forrás: Átrium/Pribék Nóra
Intermezzo

Londonban vendégszerepelt az Átrium Isteni végjátéka

2023. január 31.2 perc olvasás
Párterápia 150. - forrás: Orlai Produkció
Intermezzo

150. előadásához érkezik a Párterápia

2023. január 31.1 perc olvasás
Gurubi Ágnes - fotó: Bazánth Ivola
Így írunk mi

Így írunk mi – Új blog indul a Papagenón

2023. január 31.4 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Az almafa virága - forrás: Vertigo Promóció

Tiltott szerelem Budapesten – Érkezik Az almafa virága a mozikba

Promóció

Felelős hitelességgel – Homonnay Zsolt a Mária főhadnagy rendezéséről

Mentorok - forrás: Déryné Program Színház mindenkinek

„Meglepő volt, milyen sokan akarnak drámát írni Magyarországon!”

Szent István Filharmonikusokat Záborszky Kálmán vezényli - forrás: Szent István Filharmonikusok Promóció

Petőfi, Kacsóh Pongrác és Lajtha László előtt tiszteleg a Szent István Filharmonikusok koncertje

Keller András - fotó: Emmer László Promóció

Hallgassunk Schubertet! – Tematikus nappal kezdi az évet a Concerto Budapest

Promóció

Sok hűhó semmiért – A BDZ-műhely újabb összművészeti produkciója

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001
SB_LOGO_2022-1
SB_SEAL_cmyk_2022-1

A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.