Papageno Radio
Címlap Itt élt Veress Sándor, Kodály és Bartók tanítványa, Kurtág és Ligeti tanára

Itt élt Veress Sándor, Kodály és Bartók tanítványa, Kurtág és Ligeti tanára

Budapest I., Hunfalvy utca 4.

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Budán, a Hunfalvy utca 4. alatt korábban egyemeletes, 1867/68-ban emelt ház állt, mely a második világháborúban súlyos károkat szenvedett. Ma ez a lakóház található a helyén; valószínűleg az eredeti ház megmaradt részeinek felhasználásával épült. Homlokzatán Veress Sándor születésének centenáriumán avatták fel a zeneszerző emléktábláját.

Idézzünk Veress Sándor visszaemlékezéséből: „Apám, egy kis erdélyi örökségből nagyon szép házacskát vett a budai Vár oldalán a Hunfalvy utcában. Ez volt azután az otthonom, míg csak a második világháború végén nem vált az ostrom áldozatává. Itt éltem le egész gyerekkoromat és fiatalságomat. Igazi otthon volt, csodálatos természeti környezetben – nagyon szép kert tartozott hozzá.”

Veress Sándor 1907-ben Kolozsváron született. A család 1916-banköltözött Budapestre. Édesapja, dr. Veress Endre történész, korábban a kolozsvári levéltár főgondnoka, Budapesten a külügyminisztériumban a román ügyek referense lett. Jelentős tudományos munkásságát egész életében folytatta.

Az édesanya, Méhely Mária énekművész korán abbahagyta a pályát. Maradt utána egy jelentős dokumentum: egy Színházi napló, amelyet 1905 és 1923 között vezetett. Benne a kolozsvári Nemzeti Színház és a legjelentősebb budapesti színházak előadásairól számolt be szereposztásokkal, korabeli színlapokkal kiegészítve. Három kötete ma az Országos Széchenyi Könyvtár tulajdona.

A családi otthonban rendszeres házimuzsikálás folyt, különösen, miután a fiatal Veress Sándornak kitűnő zongoratanára akadt Dömény Mária személyében. A zeneszerző így mesélte el ezt az időszakot:

„A zenélés itt is folytatódott, egyre komolyabb formában. Vasárnaponként eljött hozzánk Dömény Mária, akkor kamarazenéltünk. A triózásban, kvartettezésben, éneklésben lassanként magam is részt vettem, úgy is mint édesanyám kísérője, úgy is mint könnyebb kamaraművek zongoristája. Sok jó barátunk jelent meg ezeken az estéken. Tulajdonképpen

ezek a nagy élmények alakították zenei pályám kezdetét

– egészen addig, ameddig mint zongorista, majd mint zeneszerző-növendék, a Zeneakadémia előkészítőjébe nem kerültem.”

Döntésébe belejátszott, hogy első kompozícióit elvitte megmutatni a közelben lakó Koessler János zeneszerzőhöz – Dohnányi, Bartók, Kodály mesteréhez.

Ide kapcsolódik:
„Még soha zenepedagógus ennyi kiváló tanítványt nem nevelt, mint Koessler János”

Veress a Zeneakadémia zeneszerzés szakán 1927-ig Kodály Zoltán tanítványa volt, zongora szakon Hegyi Emánuel, majd Bartók Béla voltak a tanárai 1932-ig. Már ezekben az években elindult népzenekutatói pályája Lajtha László vezetésével a Néprajzi Múzeum keretein belül. 1930-as moldvai gyűjtőútjának eredményeit elismerve Bartók felkérte asszisztensének a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt folyó népzenei rendszerezési munkájához.

1938/39-ben angol zongoraművész menyasszonyával Londonban próbált egzisztenciát kialakítani, amikor 1939 szeptemberében – sokak csodálkozására – mégis hazatértek. Egy hosszabb római tartózkodástól (1941/42) eltekintve a zeneszerző Budapesten, a családi otthonban töltötte a háborús éveket. Erről így írt:

„… azt, amit a magyar föld, a magyar szellemi élet adhat nekem a zenében, még nem szívtam magamba annyira, hogy a továbbiakban nélkülözhetném…

De ez a négy és fél év Magyarországon nekem éppen olyan gazdagodást jelentett, mint korábban az Angliában töltött idő. Megint születtek új műveim – és ekkor sikerült a gyökereimet olyan mélyre ereszteni a magyar zenei humuszba, hogy immár tudtam, ezt soha nem veszíthetem el.”

Ebben az időben komponálta 1. szimfóniáját, amely első díjat nyert a japán uralkodóház fennállásának 2600. évfordulója alkalmából meghirdetett nemzetközi pályázaton:

Az 1945 őszén elhunyt Bartók Bélát Threnos című szimfonikus művében siratta el:

1943 és 1949 között Kodály utóda lett a Zeneakadémián. Olyan növendékei voltak, mint Kurtág György és Ligeti György…

Miután a családi otthon az ostrom során lakhatatlanná vált, a II. kerületi Herman Ottó utcába költöztek. Zeneszerzéssel a pasaréti ferences kolostorban tudott nyugodtan foglalkozni.

1945 és 1948 között több művét mutatták be külföldön személyes részvételével.

Látva a politikai helyzet alakulását, ismét elkezdett gondolkodni az emigráción. Ehhez a végső lökést a Rajk-per adta meg, amely kimondhatatlan megrázkódással járt számára.

Veress ugyanis személyesen ismerte a családot; különösen Rajk Gyula íróval, a politikus legidősebb bátyjával volt jó barátságban, aki korábban a Hunfalvy utcai zenés összejövetelek gyakori résztvevője volt. Veress a per idején éppen Rómában tartózkodott egy bemutatója kapcsán, s onnét már nem tért haza.

Így 1950-től Svájcban élt. Nagyrészt Bernben működött, s műveiben a magyar és az európai zenei hagyományokat integrálta. Jelentős volt pedagógiai munkássága is. Egyik növendéke, Heinz Holliger világhírű oboaművész és zeneszerző szerint Veress Bartók mellett a legjelentősebb magyar zeneszerző-személyiség és egy nemzet lelkiismerete volt.

Mint Berlász Melinda zenetörténész jellemezte:

„Bár élete második, 42 éves periódusa Svájchoz, Bern városához kötötte Veresst, vallomása szerint zenei anyanyelve is magyar maradt. Ebben az összefüggésben értelmezhető a mottóban idézett, Mikes Kelemenre utaló hűségvallomása is, amelyet – 1975-ben, Molnár Antalhoz írt egyik levelében, immáron 25 éves emigrációjának távlatában – szülővárosához és szülőföldjéhez intézett:

»Úgy szeretem Helvetiát, hogy nem feledhetem Kolozsvárt.«

Aligha felidézhető, mennyi szétszakíthatatlan szál fűzte Veresst az egykori otthonhoz, melynek emlékét tudatosan őrizte, erről könyvespolca is hitelesen vallott. Még súlyos betegsége időszakában, a temesvári vérengzés napjaiban is feszülten követte az eseményeket, és visszafojthatatlanul elsiratta az áldozatokat. S végül, még emigráns kortársaihoz viszonyítva is egyedülálló hűségét tanúsítja az a tény, hogy svájci évtizedei alatt haláláig ragaszkodott magyar menekült státuszának megőrzéséhez.”

Ugyancsak itt, a Hunfalvy utcai házban nőtt fel a zeneszerző öccse, az 1913-ban szintén Kolozsváron született ifj. Veress Endre. Ő is eredményesen szívta magába otthonuk zenei légkörét: énekművész (basszus) és tanár lett. Otthonuk pusztulása után, 1946-ban ő szüleivel Pécsre költözött és egész életében ott munkálkodott. Számtalan területen kapcsolódott bele Pécs zenei életébe: hangversenyénekesként, szervezőként, karvezetőként, főiskolai és zeneiskolai tanárként.

Veress Sándor emlékének ápolására Ujfalussy József vezetésével 1996-ban megalakult a Veress Sándor Társaság, amely koncertekkel, kiadványokkal igyekszik a zeneszerzőt megismertetni a hazai közvéleménnyel, és Veress Sándor-díjat alapított művei kiemelkedő megszólaltatói számára.

Források:


 

Adalékok a Víziváros történetéhez I. Bp. Városvédő Egyesület, 1991
Berlász Melinda – Demény János – Terényi Ede: Veress Sándor. Bp. Zeneműkiadó, 1982

Berlász Melinda: Hazatérőben – Veress Sándor emlékkiállítás az MTA Zenetörténeti Múzeumában. = Magyar Szemle 2018/7-8
Csicsery-Rónay István: Veress Sándor. Bp. Occidental Press, 2007 /Csillagos órák, sorsfordító magyarok/
Nádor Tamás: Elfelejtett évfordulók: Veress Endre. = Új Dunántúli Napló 1993. szeptember 13.

Promóció

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X