Papageno Radio
- hirdetés -
Címlap Nem marad zárt ajtók mögött Eifert János és Barabás Márton kiállítása

Nem marad zárt ajtók mögött Eifert János és Barabás Márton kiállítása

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Két izgalmas kiállítás nyílt meg a FÉSZEK Galériában az elmúlt napokban két olyan alkotó műveiből, akik rendszeres kiállítók e falak között. Bár a koronavírus-járvány elleni védekezés következtében jelenleg egyik sem látogatható, jó hír azonban, hogy az intézkedések miatt mindkettőt meghosszabbítják, ráadásul a művészklub Facebook-oldalán a látogatási tilalom alatt folyamatosan bemutatnak egy-egy alkotást Eifert János fotóiból és Barabás Márton szobraiból.

Eifert János: Visszapillantás (1964-2020)

- hirdetés -

„A jó fénykép nem csupán az esztétikai és technikai szabályok betartása következtében jó, hanem mert azon túl mondanivalójával, tartalmával képes megragadni az ember figyelmét. Ha ez megtörténik, valószínű, hogy a képnek van ereje” – fogalmazott Eifert János, az egyik legmeghatározóbb kortárs fotóművész. A 2020-ban létrejött FÉSZEK Fotóklub alapító tagja, művészeti vezetője, aki vallja, hogy a „csendes, halk, filozofikus mondanivalójú képek sokszor értékesebbek, mint a harsány látványra törekvő munkák”. A fényképezést 1968-ban kezdte, a Honvéd Együttes hivatásos táncosaként, a társulat külföldi turnéi során. Kezdetben a tánc volt képeinek fő motívuma, s ez meg is maradt fontos szegmensnek – 2005-ben a Magyar Táncművészek Szövetsége is elismerte őt -, de életművében a portrétól az akton át a természetfotókig széles a tematikus skála.

Ide kapcsolódik:
A FÉSZEK Művészklub a bezárás alatt online kínál élményeket

Több száz csoportos és egyéni tárlaton, szerte Magyarországon és a világ minden pontján bemutatták munkáit. Jó néhány albuma is megjelent, emellett kollégái albumaihoz, kiállítási katalógusokhoz írt bevezetőt, előszót, nyitott meg kiállításokat, valamint vezetett mesterkurzusokat, alkotótáborokat, tartott előadásokat. Diaporámákat is készít, amelyekért csakúgy, mint fotóiért több száz díjat, nagydíjat, különdíjat és diplomát érdemelt ki. Munkássága elismeréseként megkapta többek között a Fotóművészeti Alkotói Nagydíjat, a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét, a Fotóművészek Nemzetközi Szövetsége Kiváló Művésze kitüntetését. A legnevesebb fotóművészeti egyesületek tagja, Hódmezővásárhely Díszpolgára, a Zuglóért Emlékérem kitüntetettje.

Eifert János szakmájának, művészetének itthon és külföldön egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége, aki páratlan életművel ajándékozott meg bennünket és örömünkre, ennek egy kis töredékét láthatjuk a Feszek Galériában megrendezett életmű-kiállításon.

 

Eifert János olyan alkotó, aki otthonosan mozog a kamera mindkét oldalán. Sikeres volt táncművészként, az objektív előtt és világhírű és elismert lett a kamera mögött is. 1968-ban kezdett fotózni külföldi turnékon, és lett keresett fotográfus, szerkesztő, illusztrátor, oktató és felsőszintű fotóművészeti szervező. Számos nemzetközi workshop felkért előadója, vezetője. Bátran mondhatom, hogy nincs a fotográfiának olyan területe, ahol nem dolgozott sikerrel és nem alkotott maradandót. Diaporámákat készített, díjakat gyűjtött be, később fotográfiát oktatott, és oktat a mai napig. A táncot, a női szépséget, az aktot, a mozgás és a természetfotókat kedveli, e témakörökben számos könyve jelent meg. (Chochol Károly)

Barabás Márton: Vas szobrok

Barabás Márton Munkácsy Mihály-díjas magyar festő, szobrász, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja. Tanulmányokat a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, Kádár György, Kokas Ignác, Kocsis Imre növendékeként folytatta. Kezdetben a hagyományos tájképfestészet keretein belül kereste a megújulási lehetőségeket, de kiváló volt arcképfestőként is, akárcsak nagyapja vagy korábbi oldalági rokona, Barabás Miklós. Tanulmányainak befejezése után a Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj segítette pályakezdését, majd 1978-1991-ig bekapcsolódott a Makói Grafikai Művésztelep munkájába.

Már korán foglalkoztatták a térszervező kompozíciók is. A szakirodalom példaként említi erre Ikarus konténer című alkotását, amelyet 1978-ban állított ki egy Stúdió-tárlaton. Korai alkotói periódusát alapvetően a fotóhasználaton alapuló hiperrealista művek jellemezték, e munkáiban a képzelet és a valóság kettőssége teremt feszültséget. Az 1980-as években a geometrikus absztrakció irányába fordult, de ugyanekkor a kollázstechnika segítségével szobrokat megidéző táblaképsorozatot alkotott. Ennek segítségével meghonosodott művészetében a háromdimenziós képszobrok alkotása, a festmény és a nonfiguratív szobrok határterületén álló alkotások születtek. Nagy találékonysággal válogatta meg anyagait alkotásaihoz, hangszeralkatrészeket, főleg zongorabillentyűzeteket, kalapácsrendszereket és rétegelt lemezeket használt fel, amelyekből gyakran állatfigurákat megidéző alakzatokat teremtett.

Munkássága a 20. század harmadik harmadának magyarországi neoavantgárd vonulatába illeszkedik egyrészt, másrészt Erdélyben az 1980-as évek elején jelentkezett kísérletező művészek munkáival, így az Ötödik Évszak című kiadványban bemutatott művekkel mutat erős rokon stílust. Festményeiből, síkplasztikáiból, installációiból sikeres kiállításai voltak, például 2002-ben a brassói Művészeti Múzeumban, majd 2008 nyarán a Székely Nemzeti Múzeumban. Az utóbbi egy-másfél évtizedben a könyvművészettel, azaz a könyvvel, mint műalkotás-tárggyal is foglalkozik; a Magyar Művészkönyv Alkotók Társaságának alelnöke.

Barabás Márton a klasszikus szobrászat tömegalakítási, tömegteremtési szabályait tudatosan elvető kompozíciói a térszemlélet terén kapcsolódnak vissza a hagyományokhoz, de úgy, hogy gyökeresen megújítják azokat: a tér dimenzióinak a lehető legintenzívebb birtokbavételére, a tér intenzív áthatására, a mű és tere azonosságának és eltérő minőségű, de mégis feszült egységének megteremtésére törnek ezek a munkák. A Barabás Márton alkotta térvonal öntörvényű, új valóság, csakis önmaga, behelyettesíthetetlen és bárhonnan megközelíthető, akármelyik nézőpontból szemlélhető – minden nézete főnézet –, a tér dinamikus erőit indukáló és virtuálisan hangsúlyozó műalkotás. A művész által megrajzolt térvonal maga a szabadság érintése: a szabadság nagyszerűségét és korlátainak abszurditását összpontosító, dinamikus, az éteri elvontságok szférájába emelt plasztikai tárgy. (Wehner Tibor)

Promóció

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X