• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Capriccio
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • ARTE blog
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Beszélő képek
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Erdély blog
  • Esterházy
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fesztivál Akadémia
  • FOCUS on You
  • Hallomások
  • Hagyományok Háza
  • Haydneum
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kórusblog
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Mindent Kocsisról
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Operaház
  • Oroszlánkörmök
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • PeterPress
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў blog
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Capriccio
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Múzeum+ Kiállítás Címlap

Szín a szürkeségben – Szinyei Merse Pál máig ható művészete

Szerző: Papageno2020. november 12.
Facebook Twitter E-mail
Szinyei Merse Pál: Majális - részlet. Forrás: mult-kor.hu

Szinyei Merse Pál, a magyar festészet egyik legkiemelkedőbb mestere 1845. július 4-én született, és 1920. február 2-án hunyt el.

A művészt aligha kell bemutatni, hiszen képei már gyermekkortól végigkísérik az ember életét. A Majális jó eséllyel pályázhatna a legismertebb magyar festmény címére, a Léghajó a magyar képzőművészet egyik legeredetibb ötlete, míg a Lila ruhás nő feledhetetlen, messze révedő tekintete számtalan reprodukción, bélyegen és iskolai tankönyvek oldalain is feltűnik mindmáig.

A Japán kávéházi művészasztal Pali bácsijának jól ismert, itthon megtekinthető művein túl látható festménye a firenzei Uffizi képtárban és a Magyar Posta bélyegein is találkozhatunk alkotásaival. Festészete számos képzőművészt megihletett, sőt, a mai digitális kultúrában is találhatunk tőle kölcsönzött vizuális idézeteket. Szinyei kultusza és emlékezete kétségkívül máig hat. A sors – és természetesen az akkori kortárs művészeti közeg – fintora, hogy a festő csak idővel nyerhette el az őt megillető, méltó helyet a honi művészettörténetben, melyhez igen hosszú út vezetett.

Ahogy a Majális kapcsán fogalmazott önéletrajzában 1903. január 7-én: „Magamat is ráfestettem a képre, hason fekve, falatozva, hátat fordítva. Bevallom, azon kritikusokra gondoltam, kiknek képen nem fog tetszeni…” S valóban – ahogyan az a később kultikusként értékelt alkotásoknál gyakran előfordul – ez a mű sem aratott először osztatlan sikert.

Mára már, ha csak egyszer is láttuk Szinyei Merse Pál festményeit, belénk ivódik a tökéletes kompozíció, a képek átütő ereje, üdesége, merész színhasználata és természetábrázoló tehetsége. Ahogyan ő fogalmazott tájképeiről alkotott elveiről:

„Hiábavaló minden okoskodás. Picturát megreformálni nem lehet, csak egyetlen mestertől, s ez a mester a Természet. A nagymester, a Természet csak annak mutatja meg legdrágább kincseit, aki becsületesen, őszintén és naiv szívvel közeledik hozzá – és hűségét megőrzi. Az ilyennel megosztja mindenét: igazságát, szépségét, gazdagságát. Ez az én meggyőződésem. Ki a szabadba! Szemtől szembe a természettel! Csak ez frissíthet fel. Új erőt csak odakint nyerhetek…”

Szinyei a 19. századi magyar képzőművészet formabontó, úttörő alakja, a magyar plein air festészet első koloristája, aki – az impresszionisták szemléletmódját csak hírből ismerve, de hozzájuk hasonlóan – Magyarországon elsőként alkalmazta a komplementer színekkel való színfokozást és a fényértékek valőrökkel való megjelenítését, s ezáltal megtette az első lépéseket a magyarországi modern festészet megteremtésében.

Ide kapcsolódik:
A fonyódi villa panorámája Szinyei Merse Pált is megihlette

Érdekes szakmai feladat lehet egy olyan jól ismert és népszerű mester alkotásait újra górcső alá venni, mint ő. Az emlékévekről természetesen a Magyar Nemzeti Galéria is megemlékezik: a 2021-es kiállításban a kurátorok az eddigi kutatási eredmények felhasználásával igyekeznek majd bemutatni a festő nemzetközi párhuzamait is.

A múzeum utoljára 1990-ben mutatta be életművét egy nagy kiállításon, melyet Szinyei Merse Anna életmű-katalógust is tartalmazó nagymonográfiája kísért. Bár az elmúlt harminc évben több, addig csak forrásokból ismert Szinyei-kép is előkerült, továbbra is számos olyan műről van tudomásunk, melyek valaha léteztek, ám jelenlegi hollétük ismeretlen. Ezeket a műveket keresi a Magyar Nemzeti Galéria: „wanted”, azaz körözési listán vannak. Bízva abban, hogy a reprodukciókon közölt művek közül – akár itthonról, akár külföldről – több is megkerülhet, a honlapon folyamatosan elérhető az „Elveszett Szinyei kerestetik” fül, mivel minden korábban ismert vagy máig ismeretlen mű felbukkanása is gazdagíthatja ezt a páratlan életművet.

Szinyei Merse Pál: Lila ruhás nő, 1874

A „magyar Mona Lisa”, azaz a Lila ruhás nő nem aratott eleinte osztatlan sikert: a szakma kritizálta, hogy műteremben készült, ám Szinyei elmondása szerint 1910-ben már „egy jó Manet”-hoz hasonlították berlini bemutatásakor, ami nagy bóknak számított. Felesége, Probstner Zsófia portréja egy évvel a Majális elkészülte után született – és az év augusztusában született gyermekük is, Félix László Pál, aki maga is kipróbálta a festést, ám végül országgyűlési képviselő lett.

Szinyei Merse Pál: Lila ruhás nő, 1874

A fiatal festő 1873 tavaszán lelkesen számolt be szüleinek a sikeres lánykérésről: „Mamácska kedves levelére válaszúl öröm és boldogsággal telt szívemet tárom fel előttetek: Én Probstner Zsófikát kit határtalan kiolthatatlan szerelemmel szeretek, ‘s kinek egész szívét ‘s leghőbb viszontszerelmét bírom, megkértem, mert mi egymás nélkül nem élhetünk.” A képen már áldott állapotban lévő nejét jernyei kastélyuk kertjében örökítette meg a művész a korban divatos turnűrös tafotaruhában, amelyet Zsófia maga varrt. Az ő visszaemlékezését idézve: „Az első gyerekünket vártam, úgy ültem modellt […] tafotaruhában. Azt is magam varrtam, mert nem költöttem varrónőre. Persze nem kinn a mezőn ültem modellt, azt Pali kívülről tudta. Minden fűszálat […] ismert, a lila, sárga és zöld szín finom hármashangzatáról beszélt akkoriban folyton. Nekem már a könyökömön jött ki. Benn, a műteremben is fárasztott a modellülés. A fiam gyorsabban fejlődött, mint a kép. A lila ruha szűk volt, szorított.” Hogy Zsófiának nehezére esett a modellülés, azt az a tény is alátámasztja, hogy Szinyei később többször hozzáfogott, hogy lefesse szeretett felesége arcképét, de minden alkalommal elégedetlen volt az eredménnyel – a Sárga ruhás nő, majd a Vörös ruhás arckép is befejetlen maradt.

A pár életét megnehezítette, hogy hatból három gyermeküket is elveszítették és a művész gyakran került hullámvölgybe, így végül a válást látták az egyetlen megoldásnak. Zsófiának később további öt gyermeke született, és igen hosszú kort ért meg, Szinyeitől született mindegyik gyermekét túlélte. A mindig elegáns „magyar Mona Lisa” százegy évesen hunyta le örökre messze révedő szemét, melyben ott rejlik még az a harmad évszázad is, amit a festő halála után megélt.

Szinyei Merse Pál: Léghajó, 1882

Az ember először hőlégballonnal emelkedett sikeresen a levegőbe. A szó szerint felemelő érzést Jean-François Pilâtre de Rozier francia fizikus és François d’Arlandes márki élhette át elsőként, az Etienne-Jacques és Joseph-Michel Montgolfier által jegyzett hőlégballonnal 1783 novemberében, Franciaországban. Az urak egy 9 kilométeres utat tettek meg 100 méter magasan Párizs felett a 22 méter magas, 14,5 méter átmérőjű óriási gömbbel.

Szinyei Merse Pál: Léghajó, 1882

Az eseményt majd’ száz évvel később Szinyei Merse Pál Léghajó című alkotásán láthatjuk viszont. A festő egyik legeredetibb festői ötletének inspirációjául sógora, Probstner Béla 1878-ban tett utazása szolgált: Szinyei feleségének, Zsófiának a testvére nem egészen a Távol-Keletig eljutott a léghajóval! Innen ered a mű alapcíme is, azaz „Probstner Béla búcsút int Sárosnak”. A nagyszabású nyugat-európai, majd távol-keleti körút során néhány évig Japánban is élt az úriember.

Különösek a csíkos léghajó tisztán csillogó színei annak fényében, hogy a kép elkészülte előtti évben Szinyei több gyermeke is megkapta a torokgyíkot, amiből egyedül Félix gyógyult ki szerencsésen, ám két leányát elveszítette. Az optimista hangulatú festmény az emberi gondolatok száguldásának és a művészi szabadságnak a szimbóluma – mégsem távolodik kozmikus magasságokba, hanem a föld közelében marad. A repülés mindig is a művészet legtitokzatosabb, s talán épp ezért igen népszerű motívumai közé tartozott és tartozik: gondoljunk a görög mitológia Ikaroszára vagy Leonardo da Vinci repülő szerkezeteire – mondjuk úgy, hogy a repülés művészetére.

Szinyei Merse Pál: Pipacsos mező, 1896.

A művész pipacsos képeket 1895-től kezdett festeni, amellyel fiatalkori színálmait folytathatta. Az élénk színű pipacsokkal teletűzdelt mezők piros-zöld kontrasztja lenyűgöző vibrálást eredményez, ami a festő képzeletét is megragadta. A Pipacsos mező Szinyei gazdag színvilágú realista tájábrázolásainak az egyik legszebb, legtisztább példája.

Szinyei Merse Pál: Pipacsos mező, 1896.

Szinyei Merse Pál: Majális, 1873.

Bár a művész csak idős korában jutott el Párizsba, az impresszionistákkal nagyjából egy időben, tőlük függetlenül fedezte fel a napfény forma- és színalakító szerepét kutató plein airt. Szinyeinél a képegységet nem egyetlen uralkodó tónus biztosítja, hanem a sokféle színfolt azonos fényereje, és tökéletesen kiegyensúlyozott kompozícióiban minden képelem ember és természet összeforrott együttesére utal. A sokak által az egyik legszebb magyar képnek tartott Majálist akadémiai tanulmányai színhelyére, Münchenbe visszatérve festette, felvidéki kirándulásaira és a müncheni művésztársaság vidám piknikjeire emlékezve.

Szinyei Merse Pál: Majális, 1873.

Mint később önéletrajzában írta, „Magamat is ráfestettem a képre, hason fekve, falatozva, hátat fordítva. Bevallom, azon kritikusokra gondoltam, akiknek nem fog tetszeni képem.” Sejtése bevált: kortársai kinevették és csupán fél emberöltővel később kezdték felismerni korszakos jelentőségét.

Szinyei Merse Pál: Ruhaszárítás, 1869 körül

Szinyei Merse Pál az impresszionizmus és a plein air festészet egyik legfontosabb magyar képviselője. Nem véletlen, hogy műveinek fő elemei a fényekkel, színekkel és árnyékokkal való játék, az atmoszféra változásainak rögzítése. Alkotásain az ember együtt él a tájjal: az ábrázolt alakok érzelmei gyakran a természet okozta benyomások fokozására is szolgálnak. Életművének első periódusában, melyben a Ruhaszárítás is született, találóan „vázlatfestőként” emlegették Münchenben.

Szinyei Merse Pál: Ruhaszárítás, 1869 körül

Az alkotás célja nem a részletes kidolgozás volt, sokkal inkább a saját otthoni emlékének felidézése és az ott látott napfény-járta hangulat visszaadása. Bár a kompozíció lazának mondható, összességében egy egységes optikai képet adó alkotásról van szó.

nemzeti galéria festmény szinyei merse pál múzem
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzés#SzárazNovember 12. – Kortárs learaiság
Következő bejegyzés Felújítják Gyula legrégibb lakóépületét, a Máriás-házat

Ajánlott Bejegyzések

Rákóczi-pecsétnyomó – fotó: Rákóczi-pecsétnyomó
Kreatív Európa történetek

Fiatalokhoz és idősekhez is eljutnak a levéltárak digitális kincsei

2022. május 26.4 perc olvasás
Csokonai Színház
Debrecen

Új épületben és új művészeti vezetővel kezdi meg következő évadát a Csokonai Színház

2022. május 26.5 perc olvasás
Hajdu Szabolcs
Magyar Zene Háza

Hajdu Szabolcs: „Nem baj, majd gyakorolsz a koncerten”

2022. május 26.6 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
József Promóció

Jelentkezz a Madách Művészeti Iskola képzéseire!

Rózsa Miklós - forrás: listal.com Promóció

A 115 éve született Rózsa Miklósra emlékeznek Debrecenben

Promóció

Bejárja a Kárpát-medencét az A38 Hajó!

Promóció

Kamarazene Ukrajnáért – segélykoncert sztárokkal a Zeneakadémián  

Molnár Levente Promóció

Molnár Levente: „Csipike az egész világot próbálja a saját nagysága körébe emelni”

Balázs János - forrás: Aranytíz Promóció

Komolyzenei Napok az Aranytízben – Klassz a Belvárosban!

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.